•* ■ .** •riV.t; >$&Á t^ ♦ '■«?! $ ^*«y^ i« ^-' ,*• w&S$$ J-^ — cr 3- n- i-n □ ^» ^^= ^^^^g Illlll IOHM CD- 2? ! r-R , D ! m □ TANULMÁNYOK A VÉGLÉNYEK KÖRÉBŐL. A KIK. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT MEGBÍZÁSÁBÓL IRTA [jl XT TI r7 /"< Íj 1 r V entz geza A KOLOZSVÁR] M. KIK. FEKENCZ JÓZSEF-EGYETEMEN AZ ÁLLATTAN ÉS ÖSSZEHASONLÍTÓ BONCZTAN NY. R. TANÁBA. ELSŐ EÉSZ. A VÉGLÉNYEK ISMERETÉNEK FEJLŐDÉSE. TÖRTÉNETI ES KRITIKAI ÁTPILLAM'AS. STUDIEN ÜBER PROTISTEN. LM AUFTRAGE DER KÖN. UNG. NATURWISSENSCHAETLICHEN GESELLSCHAFT VEBFASST VON GÉZA ENTZ O. Ö. PROFESSOR DER ZOOLOGIE IND VEROL. ANATOJIIE AN DER KÖN. UNG. FRANZ JOSEPS-UNIVERSITAT 7.V KLAD8ENBURG. I. THEIL. BNTWICKELUN6 DER KENNTNISS DEB PROTISTEN. - EIN fflSTORISCH-KRITISCHER ÖBERBLICK. UREKSETZT VON ALADÁR RÓZSAHEGYI O. Ö. PBOFESSOJI DER HIGIÉNÉ AN DEB KON. IJScl. I "BAN/ .l(iSKFS-rSI\EBSIT\T zl' KLAUSENBUBG. BUDAPB ST. KIADJA A KIB. MAGYAR TEBMÉSZETTUDOMÁNYI TÁBSTJLAT. * VEBLAG DER K. V. NATUBWIS8EN8CH AFTL. GES ELLSCHAFT 1888. FRANKLIN-TÁRSULAT KÖNYVSAJTÓJA. SEMSJEY ylWUOR TTrncLk:, legőszintébb tisztelete jeléül, ajánlja n szerző + * * Herrn JlNDOR v. S EMSET culs Zeiehen aufrichtig ster Hoehachtu //. Nov. 1881. — Unter demselben Titel, Biolog. Centralbl. I. Jabrg. lö. Dez. 1881. — Ueber morpbologiscbe und physiologische Bedeutung des Cbloropbylls bei Thieren. AAP. 1882. — Ueber Symbiose von Algen u. Tbieren. Ibid. 1883. — Ueber die niorphologische und physiologische Be- deutung des Cbloropbylls bei Thieren 2. Artikel. Mittheü. aus der zoolog. Station zu Xeapel. IV. Bd. 1883. 2 Ueber die Organisation einiger Flagellatengruppen und ihre Beziebungen zu Algen und Infusoriengruppen. Unters. aus d. botan. Institut zu Tiibingen. Bd. I. 1883. 3 Beitráge zur Kenntniss der Cilioflagellaten. Abhand- lungen der III. Classe der ung. Akademie d. Wiss. aus dein Bereich d. Naturwisaenschaften. Bd . XIII. No. 15. 1883. (Ungariscb.) Ueber eine Polytbalamie der Kochsalztümpel bei Déva in Siebenbürgen. ZWZ. XL. 1884. 4 Einige Benierkungen über gewisse Ürganisatiousver- háltnisse der Cilioflagellaten und der Noctiluea. MJ. X. 1885. 5 Der Organismus der Infusionsthiere. III. Abth. II. Halfte. Die Naturgeschichte der arthrodelen Flagellaten. 1883. 6 Diss. cit. XI A csillószőrös ázalékállatkák egybekeled folyama- tának tanulmányozása a legújabb időben ismét több bnvárt foglalkoztatott (Jickeli, 1 Plate, 2 Gbuber, 3 .Mai pas, 4 ) mely azonban Bem a folyamai részleteit, sem magyarázatát illetőleg az óhajtva várt megegyezésre nem vezetett. Mindezen búvárlatok között a legna- gyobb fontosság felfogásom szerint M.u iws-nak igen beható és terjedelmes — fájdalom, eddigelé még csak rövid, előleges jelentésekben közölt - - vizsgalatait illeti, melyek azon végeredményre vezettek, hogy az egybekelés, mint bizonyos jogosultsággal már a ko- rábbi vizsgálatokból is következtethető volt, lényegé- ben a pete termékenyítésével megegyező folyamat, melynél a termékenyítő elem szerepét az egybekelt pároknak kölcsönösen kicserélt nucleolusrészletei játszák. Ezek a kölcsönösen kicserélt nuxleolusresz- letek a pete termékenyítésénél szerepelő hím pro- nucleusszal teljesen egyenértékűek, s a női pronucle- usszal, azaz annak az egyénnek, a melybe behatoltak, egyik nucleolusreszletével egygyéolvaclnak . Az ily mó- don végbe ment termékenyítést, úgy mint Engel- MWN-nak es BüxscHLi-nek e munka utolsó fejezeté- ben tárgyalt vizsgálatai is bizonyítják, az egybekelt párok megifjodása, teljes szervezeti reorganisatiója követi, melynek elmaradásával, azaz, ha a több nem- zedékben oszlás utján szaporodott ázalékállatkák egybekeléséhez nem járulhatnak, a kimerűlési halál okvetetlenül bekövetkezik. E szerint a véglények hal- hatatlanságát, melyet Weismann több értekezései ien oly szellemesen fejtegetett. ' Maupas fontos vizsgála- 1 Ueber die Kemverháltnisse iler Infusorien. ZA. 1884. No. 175—17(1. 2 Untersuchungen einiger an den Kienienbláttern des Gainniarus pulex lebeuden Ektoparasiten Z\YZ. XLIII. 1886. 3 Ueber die Bedeutung der Conjugation bei den Infu- sorien. Beriehte d. naturforsch. Gesellsch. zu Freiburg i. B. II. líd. 1. Hit. 1886. — Der Conjugationsprocess bei Para- meeiuin Aurelia. U. o. II. 2. Hit. 1886. 4 Sur la conjugaison des Infusoires ciliés. CB. 27 juin. 1886. — Sur la conjugaison des Paraméciens. CE. 6 sept. 1886. — Sur la conjugaison des Ciliés. Cl!. 18 juillet, 1887. — Théorie de la sexualité des Infusoires ciliés. Clí. 16. aoűt 1887. ■ Ueber die Dauer des l.ebens. Jena. 1882. — Zur I i nach der Uusterblicbkeit iler Einzelligi n. Biolog. Centralbl. IV. 1885. No. 21—22. Alii dem Stúdium des Conjugationsprocesses der Cih'aten waren in neuester Zeit wieder mehrere For- scher (Jiokeli, 1 Plate, 5 6iu:hki:, :1 Maui-as 4 ) bescháf- tigt, ohne dass hinsichtlich der Details des Processes, oder dessen Erklarung die erwüusehte 1 ebereiustim- mung wáre erzielt worden. Von allén diesen Por schungen kommf die grösste Wichtigkeit, meines Erachtens, den sehr eingehenden und umfassenden, leider aber bis jetzt blos in kurzen vorláufigen Mit- theilungeii bekannt gewordenen Untersuchungen von Maupas zu, welehe als Endresultat ergaben, das dii Conjugation, wie das mit einer gewissen Berechti- gung schon aus den álteren Untersuchungen zu fol- gern war, ein im Wesentlichen mit der Befruchtung des Eies übereinstimmender Process ist, bei welchem die Eolle des befruchtenden Elements durch die ge- genseitig ausgetauschten Nucleolus-Partieen der con- jugirten Paare getragen wird. Diese gegenseitig aus- getauschten Nucleolus-Partieen sind dem, bei der Befruchtung des Eies thátigen mánnlichen Pronu- cleus vollkommen gleicbwerthige Gebilde, welehe mit dem weiblichen Pronucleus, das heisst einer Nucleo- lus-Partie des Individuums, in welches sie einge- drungen sind, verschmelzen. Auf die in dieser Weise verlaufende Befruchtung folgt, wie auch die im letz- ten Kapitel des vorliegenden Werkes besprochenen Untersuchungen von Engelmann und Bütschli be- weisen, eine Verjüngung und vollstándige Keorgani- sation der conjugirten Paare, ohne welehe, das heisst, wenn die in mehreren Generationen durch Theilung sich fortpflanzenden Infusorien nicht zur Conjugation gelangen können, der Erschöpfungstod sicher ein- tritt. Hiernach wáre alsó die von Weismann in mehre- ren Abhandlungen 5 so geistreich dargestellte Un- 1 Ueber die Kernverhaltnisse der Infusorien. ZA. 1881. No. 175-176. 3 Untersuebungen einiger an den Kienienbláttern des Gammarus pulex lebeuden Ektoparasiten. ZWZ. XLIII. 1 886. 3 Ueber die Bedeutung der Conjugation bei den Infu- sorien. Beriebte d. naturforsch. Gesellsch. zu Freiburg i. B. II. Bd. I. Hft. 1886. — Der Conjugationsprocess bei Parameeium Aurelia. Ibidéin II. Bd. 2. Hft. 1886. 4 Sur la conjugaison des Infusoires ciliés. CB. 28 juin, 1886. — Sur la conjugaison des Paraméciens. CB. (i sept. 1886. — Sur la conjugaison des Ciliés. CK. 18 juillet. 1887. Théorie de la sexualité des Infusoires ciliés. CB. 16 aoűt, 1S87. 5 Ueber die Dauer des I.ebens. Jena. 1882. — Zur Frage nacb der Unsterblichkeit der Einzelligen. Biolog. Centralbl. IV. 1885. No. 21—22. b* XII tai, — melyek részletes kifejtésének bizonyára min- den szakférfi feszült érdekkel néz eléje ■ — megczá folnák. Maupas vizsgálatainak eredményei, melyeknek veleje az, hogy az egybekelés a pete termékenyí- tésével lényegében megegyező folyamat, igen örven- detes támaszt nyer Eoboz ZoLTÁN-nak a Gregarina jiava egybekelése körül tett tanulmányaiban, me- lyekben kimutatja, liogy a Gregarinák egybekelése- kor lényegében hasonlóképen ugyanaz a folyamat megy végbe, mint a pete termékenyítése alatt. 1 Mindenki előtt, ki a sejttan haladását figyelem- mel kíséri, ismeretes, hogy Frommann. Heitzmann, Kupffer, Schmttz, Flemming, Leydig és másoknak vizsgálatai a sejt körüli búvárkodásnak új területet nyitottak meg. A protoplazma a mai búvárlati módsze- rekkel vizsgálva, nem az a folyékony, egynemű, vagy szemecskózett állomány többé, a milyennek Schultze Miksa idejétől kezdve általában felfogták. Bár- mennyire eltérők is még jelenleg a részletekre nézve a búvárok felfogásai, abban valamennyi megegyezik, hogy a protoplazmának sajátságos finomabb szerke- zete van, hogy a sejt, az « elemi szervezet", maga is bonyolódott szervezet. A szöveti sejtek finomabb szer- vezetének felismerésére törekvő búvárlatok új irányt jelöltek a véglények búvárai számára is. Ezen irány- ban Bütschli,' 2 Schuberg, 3 Fabre-Domargue 4 s ezen sorok írója 5 megtették az első lépéseket, melyek azt bizonyítják, hogy a véglények testét alkotó proto- plazma is úgy, mint a szöveti sejteké, kétféle részből áll: t. i. az alakult részből (protoplasma Kupffer, mi- toma Flemming, spongioplasma Leydig ) s az alakult rész fonálközeit vagy hálózatának hurkait kitöltő egy- 1 Adatok a Gregarinák isineretébez. Ért. a term. tud. kör. M. tud. Akad. III. oszt. XVI. köt. í. sz. 1886. 2 Einige Bemerkungen etc. 1. f. — • Kleine Beitráge zur Kenntniss eiuiger ruariner Rbizopoden. M.I. XI. 1885. 3 Ueber den Bau der Bursaria truncatella ; mit beson- derer Berücksicbtigung der protoplasmatiscben Struktureu MJ. XII. 1886. 4 Sur la structure réticulée du protoplasma des Infu- soires. CR. 14 mart, 1887. 5 Adatok az Amoebák finomabb szervezetének ismere- téhez. Orv. term. tud. ért. Kolozsv. sterblichkeit der Protisten durch die wichtigen Unter- suchuugen von Maupas — derén ausführlicher Pu- blication gewiss jeder Faehmann mit gespanntem Interessé entgegensieht — widerlegt. Das Ergebniss der MAUPAs'schen Untersuchun- gen, wonach die Conjugatiou dem Wesen nach als ein mit der Befruchtung des Eies identischer Process aufzufassen ist, gewann eine sehr willkommene Stütze in den Studien von Zoltán v. Roboz über die Conjugation bei Gregarina flava, welche naehwie- sen, dass auch bei der Conjugation der Gregarinen im Wesentlichen der námliche Process abláuft, wie wáhrend der Befruchtung des Eies. 1 Einem Jeden, der die Fortschritte der Zellen- lehre mit Aufmerksamkeit verfolgt, ist es bekannt. dass durch die Untersuchungen von Frommann, Heitzmann, Kupffer, Schmitz, Flemming, Leydig und Anderen für die Forschung über die Zelle ein neues Gebiet eröffnet wurde. Mit den heiitigen Forschungs- mitteln untersucht, ist das Protoplasma nicht mehr die lmlbtiüssige, homogene oder granulirte Substanz, als welche sie seit Max Schultze allgemein war auf- gefasst worden. Wie sehr auch die Forscher in der Auffassung der Details heute noch von einander al>- weichen mögen, darin siud sie Allé eiuig, dass das Protoplasma eine eigenthümliche feinere Structur besitzt, und dass die Zelle, der «Eleinentarorganis- mu8» selbst ein complicirter Organismus ist. Die auf die Ergründung der feineren Organisation der Ge- webszellen abzielenden Forschungen habén auch für die Protistenforscher eine neue Richtung ausgesteckt. Die ersten, von Bütschli, 2 Schuberg, 3 Fabre-Do- margue 4 und dem Verfasser 5 in dieser Richtung ge- thanen Schritte ergaben, dass auch das den Proti- stenleib bildende Protoplasma, wie jenes der Gewebs- zellen, aus zweierlei Substanzen besteht, námlich der 1 Beitráge zur Kenntniss der Gregarinen. Abhandluu- gen der III. Classe der ung. Akademie d. Wiss. aus dem Béreiébe d. Naturwissenschaften. Bd. XVI. No. 4. 1886. (Ungariscb. I - Einige Bemerkungen, loe. sup. cit. — Kleine Beitráge zur Kenntniss einiger mariner Bbizopoden. MJ. XI. 1885. 3 Ueber den Bau der Bursaria truncatella ; mit beson: derer Berücksicbtigung der protoplasmatiscben Struktureu. MJ. XII. 1886. 4 Sur la structure réticulée du protoplasma des Intü- soires. CR. 14. mart, 1887. 5 Beitráge zur Kenntniss der feineren Organisation der Amoeben. Medic.-Naturwiss. Anzeiger. Klausenburg. 1887. (Ungariscb.) XIII nemű, szerkezetnelküli. folyékonyabb állományból (paraplasma Kupffer,paramüoma Flemming, hyalo- plasma Leydig ). Az új irányban megindult búvárla- toknak előreláthatólag nagy a jövője, mert az ismere- teknek azon magasabb régiói fele egyengetik az utat, a melyről az élőállomány mivoltába majdan mélyebb bepillantás tehető. Miként a protoplazmának, úgy a pihenő, azaz oszlásban nem levő, főleg pedig az oszlásban levő sejtmag-nak finomabb szerkezete kiváló tárgyát ké- pezi a mai szövetbúvárlatnak, mely oly lényegesen tökéletesített módszerekkel rendelkezik. Az ezen irányban búvárkodók, kiknek tekintélyes sorából legyen elég SxRASKURGER-t, FLEMMING-et, KLEIN E.-t, E. VAN BfiNEDEN-t, RETZIUS-t, PFITZNER-t, RABL-t, GüIGNABD-t és Jurányi- t kiemelnem, lényegében mind arra az eredményre jutottak, hogy miként a protoplazma, úgy a sejtmag is kétféle állományból áll : úgymint a gomolyszertí fonalat vagy hálózatot képező, festék- anyagokkal színezhetően alakúit állományból (chro- matin Flemming), meg a nem, vagy csak gyengén szí- neződő, egynemű alapállományból (achromatin Flem- ming), s hogy e kétféle állományon az anyamag oszlásakor a két tiókmag lényegében valamennyi sejt- nél ugyanazon jellemző alakváltozások között lefolyó módon osztozkodik. A véglények magjának szerke- zetére irányított ujabb tanulmányok (.Jickeli, 1 Gru- ber,- Bütschli 3 ) ha ez idő szerint még nagyon töre- dékesek is, s minden tekintetben kielégítő eredményre nem is vezettek , mégis határozottan kimutatták, hogy a véglények magkópletei szerkezeti összetéte- lökre nézve a szöveti sejtektől lényegesen nem kü- lönböznek. Hogy továbbá a karyokinesis — melynek felfedezésére az ázalekállatkák egybekelése alatt a nucleoluson észlelt s oly hosszú ideig hamisan ma- ' 1.1. ért. J Ueber Kemtbeilungsvorgánge bei einigen Protozoén ZWZ. XXXVIII. 1883. — Ueber Kern und Kerntheüung bei den Protozoén. ZWZ. XI.. 1884. — Stúdión über Amoe- ben. ZWZ. XLI. 1884. 3 Einige Bemerkungeu etc. 1. f. — Kleine Beitráge etc. 1. f. geformten Substanz ( Protoplasma Kupffer, Mitom Flemming, Spongioplasma Leydig) nnd aus der die Faden- oder Maschenráume diesi t geformten Sub stanz ausfüllenden homogénen, structurlosen llussi- geren Substanz | Paraplasma Kupffer, Paramitom Flemming, Hyaloplasma Leydig). Die in der neuen Richtung begonnenen Porschungen habén voraus- siehtlieh eine grosse Zukunft, da Bie den Weg zu jenen höheren Regionén der Kenntnisse ebnen, von welchen aus einstens ein tieferer EinbMck in das Wesen der lebenden Substanz kann gewonnen werden. Ni'lieii dem Protoplasma bildet der feinere Maii des ruhendeii, das heisst nicht in Theilung begriffe- nen, insbesondere aber die des sich tbeilenden Zell- kerns einen hervorragenden Gegenstaud der mit bo Behr vervollkommneten Methoden arbeitenden mo- dernen histologischen Forschung. Die in dieser Rieh- tung thátigen Forscher — aus derén stattlicher Reihe es genügen mögé Strasburger, Flemming, E. Klein, Retzius,E. vau Beneden, Pfitzner, Rabl, Guignaru und Jurányi hervorzuheben — sind Allé wesentlich zu demselben Ergebniss gelangt, námlich dass nicht nur das Protoplasma, soudern auch der Zellkern aus zwei verschiedeneu Substanzen besteht, u. z\v. aus der eiuen knáuelartigen Fadeu, oder ein Netzwerk bildenden, Tinctionsmittel annehmendeu geformten Substanz ( Chromatin Flemming J, und aus der nicht oder nur schwach fárbbaren homogénen Grundsub- stanz / Achromatin Flemming ). ferner .láss die zwei Tochterkerne aus diesen zwei Sub3tanzen bei der Theilung des Mutterkerns in einer \Yeise betheiligt werden, welehe im Wesentlichen bei allén Zelleii unter denwelbeu Formveriinderungen abláuft. Die auf die Structur des Protistenkerns abzielenden neue- ren Studien (von Jickeli, 1 Gruber, 2 Bütschli 11 ) siud wohl derzeit noch sehr fragmentarisch, und habén zu einem in jeder Hinsicht befriedigenden Ergebniss noch nicht geführt: so viel wurde aber durch diesel- ben als sicher erwiesen, dass die Eerngebilde der Protisten, ihren Bau betreffend, von jenen der Ge webszellen uicht wesentlich versehiedeii siud. Dass 1 Diss. cit. - Ueber Kerntheüuugsvorgánge bei einigen Protozoén. ZWZ. XXXVIII. lsS3. — Ueber Kern und Kerntheilung bei den Protozoén. ZWZ. XL. 1884. —Studien über Amoe- ben. ZWZ. XI. I. Issl. 3 Einige Bemerkungen. loe. sup. cit. — Kleine Beitráge, loc. sup. cit. XIV gyarázott változások tudvalevőleg lényeges befolyás- sal voltak — lényegében ugyanolyan módon foly le, mint az állati és növényi sejtekben, ezt GRUBER-nek 1 és Hertwig EicHARD-nak 3 az Actinosphaerium Eieh- hornii, de különösen PFiTZNER-nek 3 az Opalina Ea- narum magjainak oszlásán tett tanulmányai bizo- nyítják. A magképleteknek az ujabb búvárlati módszerek- kel való tanulmányozása arra a becses felfedezésre vezette Brass-í 4 és Zopf-oí, 5 hogy a sejtnek ezen lényeges alkotórésze nem hiányzik oly véglényeknél sem, melyeknél mindeddig elkerülte a búvárok figyel- mét: így a Protamoebák-íá egy, a Vampirellák-sá pedig, melyeket Klein GvuLÁ-nak terjedelmes vizs- gálatai után tí még magnólkülieknek kellé tartanunk, egy, vagy épen számos mag jellemzi. Ha tekintetbe veszszük meg, hogy Gruber a Myxastrum liguricum- nál, mely igen közel áll Haeckel magnélküli My- xastrum radians-ához sőt evvel esetleg azonos, szin- tén nagyszámú magot fedezett fel, 7 ugy mindinkább nyer valószínűségben az a felfogás (1. ■.!•">. 1.), hogy magnélküli egysejtű lények, azaz Monerek nincse- nek. — A magoknak festőmódszerrel való tanulmá- nyozása a csillószőrös ázalékállatkáknál is meglepő eredményre vezette Maupas-í 8 és GRUBER-t 9 , arra 1 Ueber Kerntheilungsvorgánge ete. 1. f. 2 Die Kemtheilung bei Actinosphaerium Eichkornii. Jena. 1884. 8 Zur Kenntniss der Kemtheilung der Protozoén. MJ. XI. 1885. 4 Die Organisation der thierischen Zelle. I Heft. Halle. 1883. '•' Zur Morphologie und Biologie der niederen Pilzthiere (Moneren). Leipzig. 1885. 6 A Vampyrella fejlődése és rendszertani állása. Ért. a térni. tud. kör. M. tud. Akad. III. oszt. XII. köt. V. sz. 1882. 7 Die Protozoén des Hafens von Genua. Halle. 1884. 8 Contribution á l'étude morphologique et anatoinique des Inl'usoirss ciliés. Arch. de Zool. expér. et gónér. II. Sér. I. 1883. 11 Ueber Kern und Kemtheilung etc. 1. f. — Die Pro- tozoén des Hafens von Genua. — Ueber vielkernige Pro- tozoén. Biolog. Centralbl. IV. 1885. Nr. 23. — Yveitere Be- obachtungen an vielkernigen Infusorien. Berichte d. natúr- t'orscli. Gesellsch. zu Freiburg i. Br. III. 18*7- ferner die Karyokinese — zu derén Entdeckung die bei den Infusorien wáhrend der Conjugation am Nucleolus beobachteten, und so lange Zeit falsch ausgelegten Veránderungen bekannter Weise von wesentlichem Einfluss waren — im grossen Ganzén auf die námliche Weise verláuft, wie in den thierischen und Pfianzenzellen, das wird durch die Studien über die Kemtheilung bewiesen, welche Gruber 1 und Richárd Hertwig- an Actinosphcerium Eichhornii, insbesondere aber Pfitzner 3 an Opalina Ranarum angestellt habén. Durch Anwendung der neueren Forschungs- methoden auf das Stúdium der Kerngebilde machten Brass 4 und ZopF r ' die werthvolle Entdeckung, dass dieser wesentliche Bestandtheil der Zelle auch sol- chen Protisten nicbt abgeht, bei welchen er der Aufmerksamkeit der Forscher bislang entgangen war; so sind die Protamoeben durch einen, die Vampyrellen aber, welche nach den umfassenden Untersuchungen von J. Klein 6 noch fúr kernlos mussteu gehalten werden, durch einen oder gar zahl- reiche Kerné charakterisirt. Nimmt man noch in Betracht, dass Gruber bei dem, dem kernlosen HAECKEL'scheii Myxastrum radians sehr nahe ste- henden, vielleicht sogar mit diesem identischen Myxastrum liguricum ebenfaíls zahlreiche Kerné entdeckte 7 : so wird die Ansicht, dass es kernlose einzelli^e Wesen, das heisst Moneren überhaupt nicht gebe (vergl.S. 255), immer mehran Wahrschein- lichkeit gewinnen. — Das Stúdium der Kerné mittelst Tinctionsmittel führte Maupas m und Gruber auch 1 Ueber Kerntheilungsvorgánge loe. sup. cit. 2 Die Kemtheilung bei Actinosphaerium Eichhornii. Jena. 1884. 3 Zur Kenntniss der Kemtheilung der Protozoén. MJ. XI. 1885. 4 Die Organisation der thierischen Zelle. I Heft. Halle. 5 Zur Morphologie und Biologie der niederen Pilzthiere (Moneren). Leipzig. 1885. Vamyrella, ikre Entwicklung und systematische Stel- lung. Eine zoologisch.-botanische Abhandlung. Botan. Cen- tralbl. Jahrg. III. Bd. XI. No. 5—7. 18S2. 7 Die Protozoén des Hafen von Genua. Halle. 1884. 8 Contribution á l'étude morphulogique et anatomique des Infusoires ciliés. Arch. de Zool. expér. et génér. II. Sér. I. 1883. Ueber Kern und Kemtheilung loc. sup. cit. — Die Protozoén des Hafens von Genua. — Ueber vielkernige Pro- tozoén. Biolog. Centralbl. IV. 1885. Nr. 23. — Weitere Be- obachtungen an vielkernigen Infusorien. Berichte d. natur- forsch. Gesellsch. zu Freiburg i. Br. III. 1887. XV t. i. hogy számos — különösen tengeri ázalékáílat- kának igen nagyszámú magja van, melyek némely k nel rendkívül apró részletekre oszolva, a/, egész pro- toplazmatestben szét vannak szórva. A mi mondani valóm még van, kedves köteles- ség csupán. Kedves kötelességem meleg köszönetei mondani a kir. magyar Természettudományi Társu- latnak, valamint azon nagyérdemű férfiúnak, ki nem- zeti kultúránk felvirágozásáért oly nemesen hevül, s kinek szerény munkámat ajánlhatni szerencsémnek tartom ! Kolozsvárit, 1887. november 19. beiden Cíliaten zu einem iiberraschenden Ergebniss: ziini Ergebniss, dass mehreren - ■ namentlich marí- nén — Ciliaten sehr viele Kern< zukommen, welche bei manelieii in sehr kleine Partieen getheilt im gan- zen Protoplasmaleib zerstreut liegen. Was ieh noch zu sagen habé, ist mir eine ange- nehme Pflicht. Einer angenehmen Pflichtkomme ieh nach, indeiu ieh meineii wármsten Dank der Ken. Ungar. Naturwissenschaftlichen Gesellsohaft, Bowie deni hochverdienten Manne ausspreche, der sicb. für dasErblühen unserer nationalen Cultur so edel be- geistert, und dem mein bescheidenes Werk widmen zu können ieh mich glücklicb schátze ! Klausenburg, 19. November, 1887. Entz Géza. Géza Entz. ELSŐ IDŐSZAK. Leeuwenhoek és Müller Ottó Frigyes kora. » \ természettudományod haladásai gátló lej nn bb akadályoknak egyike abban keresendő, hogy a régiek egészen az értelem fejlesztésével lévén elfog lalva, az érzékekkel való ismeretszerzési elhanyagolták s a dolgok lényegét inkább szerették kitalálni, mint meglátni. Márpedig, minthogy a lélek mitsem ismer, mit, a test szervei nem közvetítenek, az érzékek mű- ködése ép oly szükséges a természet teljes megismeré- sének elérésére, mint az észé . . . Ezen hiányt pót- landók a mai tudósok az érzékek működésének töké- letesítésén fáradoznak, különösen a látásén, mely valamint mindannyi között a legnemesebb, úgy a leg- szükségesebb is, s feltaláltak kétféle látószeri : a telesz- kópot oly tárgyaknak közelítésére, melyek távolságuk miatt láthatatlanok, s a mikroszkópul a kicsiségek miatt ki nem vehetőknek nagyítására; a ezen két eszközzel kevés év alatt tölthet fedeztek fel, mint a mennyit a régiek több évszázad lefolyása alatt minden okoskodásukkal sem voltak képesek. Tizen eszközök- kel az egész természet újnak tűnt fel : a teleszkóppal sikerült az égen új mozgásokat, áj csillagokat s új meteorokat látnunk ; a mikroszkóp pedig fölfedezett ;i földön egj egészen új apró világol s mindenütt apró teremtmények végtelen Bokaságát engedte észre- vennünk, melyek nem kevésbbé csudálatosak, mint mindazok, melyek ez ideig ismeretesek voltak". 1 Ezen szavakkal fogtak 1666-ban a nJournal des Scavansn szerkesztői azon mai nap igénytelennek látszó vizs álatok ismertetéséhez, melyekel Eooke Róbert azon eszközzel végezett, mely lii\;tt\;i lön ;i biológiai tudo- mányokai reformálni. Miként hét görög város versenygett a lelett, hogy 1 Joblot, l — 2. Entz G. Véglények. melyik ringatta bölcsőjét a halhatatlan HoMEitos-nak : úgj kél nemzet, az olasz a hollandi követeli ma- gáénak azon dicsőséget, hogy az összetett nagyító (mikroszkóp) feltalálóját szülte; az olaszok Fontaná-1 és Galileo Galilei-í, a hollandiak Dreiíbel-1 é .JanssenJános-í, meg fiát ZAKHARiÁs-t tartják a nag íl feltalálójának. A vitás kérdés mai nap Harting kutatásai által eldöntöttnek tekinthető a ezek szerint két middelburgi szemüveg-köszörülő, Janssen János és fia Zakhariás kombinálták 1590 körül a lencséket összetett nagyi tóvá s készítettek az első nagyítócsővet.* Az első nagyítók természetesen meg igen tökélet- lenek voltak s ha nagyobb képet adtak is. de bizo- nyára nem adtak tisztábbat, mint a (ivürum pulica- riumn, azaz bolhaJcuhucskáló-üvcfj gúnyos élni alatt ismeretes s azon időben már használatban levő egyszerű nagyítók. Csak mikor a. nagyítókat czél- szerű, kényelmes és könnyen kezelhető állványnyal s 1715-től kezdve a, tárgynak alulról való átvilágíts aára szolgáló tükrökkel látták el ; főleg pedig, mikor számos, teljesen kielégítő eredményre nem vezető kísérlet után. végre Kkijjoit,-. illetőleg Chevalier- nek 1824-ben sikerült Euler elméletének realizálá- sával a sphaericus és chromaticus aberratiót mel- lőzni, vagy helyesebben, lehetőleg minimumra redu- kálni s erős nagyításoknál i- még tiszta és éles képel előállítani: csak ekkor lett a nagyító azzá, a mi mai nap: ;i természetbúvárnak, — mint Humboldt Sák dob igen találóan és szépen fejezi ki. — uj szervévi mely egy nem sejtett világ rejtekeibe vezetett. 1 1'. Harting, Dm Vlikroskop. III. Bd Geschichte. Deutsche Originalan gabe Braunsclrweig. L866. 1 A kik az újonnan feltalált eszközt csupán a kíván- csiság kielégítésére, vagy szemet és kedély t gyönyörköd- tető időtöltésül, nemesebb játékszerűi használgatták, azoknak hosszú sorából kiválnak, kimagaslanak egyes férfiak, a kik a nagyítóknak, mint a búvárkodás eszkö- zeinek nagy fontosságát belátva, tervszerű tanulmá- nyokat kezdtek meg, utat törve s irányt jelölve az utónemzedék számára. Ezen búvárok sorát megkezdi a római «hiúzok» akadémiájának (Academia dei Lyncei) egyik tagja, Francesco Stelluti (Franciscus Stellutus), ki 1625-ben nagyitói vizsgálatok alapján ismerteti a méhek testrészeit. 1 Ezt követi Mabcello Malpighi, korának egyik legnagyobb természettudósa, ki nagyí- tóval végzett vizsgálatait kiterjeszti az állat- és növény- országra. MALi'iGin-nek az agy, ;i nyelv, a tapintó érzék, a tüdők ós zsigerek finomabb szerkezetet tárgyaló dolgozatai nem kevésbbé úttörők és fontosak a tudomány továbbfejlődésére, mint a csirke petebeli fejlődése körül tett tanulmányai, melyekben sokkal messzebb ment. mint ezen terén működő elődei, Volcher, Coiter es Fabricius ab Aquapendente, vagy a selyemeresztőről (Bombyx) írt mintaszerű boncz- tani monográfiája, mely először adja egy gerincz- telen állat teljes boneztanát, s mai nap is haszonnal olvasható; növényboncztanával végre, melyet Grew NEHEMiÁs-nak ugyanazon tárgyú dolgozatával egy- idejűleg 1671-ben nyújtott be a londoni királyi társa- ságnak (KoyaJ Society), GREw-val együtt megvetette a növényboneztan alapját s kimondotta, hogy a növé- nyek szöveteinek legkisebb egységei tömlőcskék vagy zacskócskák (utriculi seu sacculi), azaz sejtik. mit különben Hooke Róbert is sejtett, ki a növény- sejteket már 1665-ben «cells», vagy «boxes» néven nevezte. Az olasz Malpighi-vcI egyidejűleg munkálkodott a hollandi Swammerdam János, bámulatunk s szá- nalmunkra egyaránt méltó rendkívüli férfin, ki az előbbit s kortársait egyáltalában sok tekintetben messze meghaladta, s ki — mint Baeii Károi.v Ernő mondja 2 — a tudománynak esett áldozatul, mert felette korán s felette buzgón hatott előre oly utón, melyet a nagy tömeg még azon időben esztelennek s fonáknak tartott. Swammerdam búvárkodásának súly- pontja az Ízeltlábúak, különösen rovarok, továbbá, a 1 Carus, Gescbichte der Zoologie, München 1872, p. -'Ml. 2 Redeu, gehalten in wissenschaftlichen Versammltm- grn und kleinere Áufsátze vermischten Inlialts. I. Th. St. Pétert burg. 1864. p. 31. békák boneztanának s átalakulásának s néhány lágy- testű (Mollusca) boneztanának szabad s fegyverzett szemmel való tanulmányozására esik ; oly térre, mely előtte egeszén parlag volt s melyen a nyomdokaiba lépők az övénél gazdagabb aratást alig végeztek. A méhnek, szúnyognak, Ephemerának, legyeknek, pillangóknak, tetűnek, skorpiónak, csigáknak, ttepiá- nak, békáknak stb. Swammerdam adta boneztani és fejlődéstani leírásai az állattani irodalomnak örökbecsű remekei. Ugyanő volt az első, ki a béka- peték barázdálódásának folyamatát, melyet tüze- tesen csak a jelen évszázadban tanulmányoztak ismét, megfigyelte; fiatal békaembriók leírásánál pedig említést tett arról, hogy testök kezdetben egynemű rögöcskékből (hloothens), azaz sejtekből van össze- teve; — oly felfedezés ez, melyet csak a legújabb idő buvárlatai erősítettek s mely. ha fontossága felismer- tetik, bizonyéira korán elvezetett volna az állatok szövetfejlődésének ismeretéhez. Mindjárt az új irányban megindult búvárkodási áramlat kezdeten, ugyanazon időben, melyben Mal- pighi az összes élőlények finomabb szervezetére ter- jesztette ki tervszerű s eszmék vezérelte búvárko- dását, Swammerdam pedig szűkebb körre szorítkozva, a legrészletesebb s részben csak az utókortól méltá nyolt pontos tanulmányait végezte, az utóbbinak honfi- társa, van Leeuwenhoek Antal, egy vagyonos delfti magánzó, a tudománynak szentelt hosszú elete alatt, lászólag ugyan minden rendszer nélkül, de annál uagyobb kitartással s lelkesedéssel mélyedt az önmaga készítette nagyítóknak segítségével a szervezetek titkainak fürkészésébe. Leeuwenhoek nem volt czéh- szerü tudós, mint Malpighi es Swammerdam, hanem dilettáns a szó valódi, de nemes értelmében, ki búvár- kodó szenvedélyétől vezéreltetve s mint a méh, válogatás nélkül virágról virágra szállva, majd ezen. majd azon természeti tárgynak nagyítói vizsgálásával foglalkozott; a mihez azonban hozzáfogott, abba mélyen behatolt s az állatok és növények finomabb boneztani szerkezetére vonatkozó tömérdek felfedezé- sei, melyek őt kora mikroszkópistái között a legelső rangra emelik, értékökre nézve felülmúlják mindazt, mi az egész XVLT. században, — melyben a rend- szerező iskola életbeléptével a nagyítóval való vizs- gálatok félreismerhetetlenül hanyatlásnak indultak, — a mikroszkópia terén történt. Leeuwenhoek búvárlatainál nem összetett nagyí- tót, hanem mint említem, üvegből, vagy hegyi kris- tályból saját maga csiszolta lencséket használ, melyek Eabting szerint) alkalmasak voltak egész 270-szeres nagyításra. Eagyatékában nem kevesebb, mini 247 nagyítói s \72 lencséi találtak, melyek közül végri ndeletileg a londoni királyi társaságnak hagyotl 26 darab, mai napig kegyi lettel őriztetik. \ on számos felfedezés közül, melyei Leeuwen- i c-nak köszönünk, bizonyára egj sem keltett álta- lánosabb feltűnést s egj 3em szolgáltatott több anya- gól egész napjainkig terjedő filozófiai spekulácziókra, mini a s/.al>ail szemmel láthatatlan parányi «dllatocs- kák»-nak • Inimalcula) felfedezése. Az 1675-ik év április bávában Leeuwenhoek nehánj csepp esőví et. melj négj napig állott áj cserépfazékban, nagyítóval gálván, csodálkozással lattá, hogy a víz eleven s benne parányi állatocskák legnagyobb élénkség- gel mozognak. Valószínűleg Vorticella microstoma, Stylonychia Mytilus, Halteria Grandinella s Cycli- ilniiii Glaucoma voltak az első véglények, melyeket Leeuwenhoek látott. Később pocsolyák \ izében, külön- böző ázalékokban (infusio), rothadó osztrigákról leön- tött vízben, a/, emberi fogak között s a lukak kloaká- jában szintén tömérdek mennyiségben találta «ull<> magispatet, nos ml ultimum ejus mysterium nunquam perventuros ; licet mulli, cum hmm utuntur microsco- pio, stulte arbitrentur, uil jam visum effugereposso. 1 A megszokottaktol bármely irányban eltérő ara- nyok mindig erősen hatnak az emberre, s Leeuwen | hoek felfedezésének már csak ezért is rendkívüli hatást kellett kelteni. Midőn Leeuwenhoek azt állítja, hogy a legtisztább száj fogai között különbö ö fajú élő állatocskák (azaz Bacteriumok, Vibriók) Inni zsegnek, melyek közül a legnagyobbak a víz- vágj nyálcseppben a Lupusnak nevezett hal (LabraxLupus) módjára fürgén úszkálnak, a kisebbek pedig mint a csűrök (turbó) tengelyük körül peregnek, majd meg- megállanak, majd ismét nekilódulnak: a legkisebbek végre, melyek már csak egy parányi pontnak látsza- nak, mintha tánezoló szunyograjt látnánk, össze- vissza hemzsegnek 3 s hogj saját szájában, — bár fogait igen tisztán tartja. — több állatocska el. mint ember Németalföldnek mindkél egyesüli tartományá- ban : :; vagy, ha azt állítja, hogy a néhány napig tar- ' 521. Arcana Natúr®. » 13. il, t> itt esővízben kétféle állatocskák jelentek meg, me- lyek közül a számos lábú nagyobbakból (nyilván Stylonychiák vagy Uzylrichák) 30,000 együttvéve alig ért el egy homokszernnyi nagyságot, a kiseb- bek pedig {Cyclidium Glaucoma?) alig voltak hu- szadrésznyiek, s mindezeknek közösülését oly világo- san látta a nagyító alatt, mint a hogy szabad szem- mel a szárnyasokét lehet látni 1 : képzelhető, hogj ezen és hasonló csodálatos észleletek mily általános szenzácziót kelthettek ezelőtt 200 evvel: mily kapva kaptak rajtok a tiszta indukczió helyett spekulatív irányt követők; valamint az is természeti--, hogj skeptikusok sem hiányoztak, kik a nagyítóval tett felfedezéseket merő koholmánynak vagy hiábavaló játéknak tartották, vagy, minttöbbek között Voltaire is, nevetségesekké igyekeztek tenni.' A.z ondótestecskéknek (Animalcula in semine, Ani- maleula spermatica, Zoospierrnia, Spermatozoa, Sper- matozoida) a véglényekével csaknem egyidejű felfede- zése igen bonyolítóan hatotta véglények valódi termé- szetének értelmezésére, s azon számtalan elmelet, mely a véglények első törtenetet oly misztikus fátyolba hur- kolja., részben legalább, abban leli magyarázatát, hogy a, véglényeket s az ondótestecskéket összezavar- tak, mihez a zavaros felfogás további bonyolítására, mint már említem, még az is hozzájárull, hogy a véglények szervezetére magasabb állatkörökbe tartozó állatok szervezetéről vontak analógiát. Egy, a tudománytörténetében különben ismeretlen orvostanuló, Hamm (Hammius, vagy Ludvig \ . 1 1 \ mmen, állítólag danzigi származású hollandi konzul fia), az 1677-ik év november havában egy gonorrhoeában 1 ^77. A uMikruszkojnaí kedély- es szemgyönyörködtetesekt szer- zőji .iuk helyen vesz magának alkalmat ezen csúfolódókat ;i maga mulatságos modorában ostorozni; így pl- több te- lepben élő I oríiceüa/elenek s a Stentor polymorphusnak leírását s felkeresésökre utasítást adván, ezen szavakkal fordul a gányolódókhoz : «Finstere Spötterl Laciién Sie nur niclit über dicse Ainveisung ! Ich glaube noch im- mer, dass derjenige, welcher ein unbekanntes Gesehöpf zur Éhre seines Schöpfers entdeckt und in demselben eben den wunderbaren líau gleich in den Menscheu, zugleich aber die nnbegreiflicbe und ohuendliche Allniaelit und Weissheit des Fwigen Alis dabei in tiefer Ehrfurcht be- wundert, eine weit uützlichere Arbeit unternomnien, als ein solcher, welcher nach vielen schlaflosen Náchten und zerbissenen Federkielen, die unvergleichliche Frage beant- wortet hat : Von welchenj Zeng oder Stoff Methusa- lem seine Schlafmütze getragen habé '.'» Lederm'ÜLLEK, I. 175. szenvedő férfi ondóját vizsgálván, abban nagyítóval tömérdek önálló mozgású, fejjel es farkkal ellátott testecskéket talált, melyeket koros elfajulás termékei- nektartott; Leeuwenhoek, kivel Hamm felfedezését közié, ez irányban további vizsgálatokat tett, s már a következő évben közölheté a londoni kir. társasággal, hogy egészen egészséges férfiak, kutyák es tengeri- nyulakondójában szabadszemmel láthatatlan, nemileg a békaporontyokhoz hasonló élőlények hemzsegnek, melyekről aránylag pontos rajzokat is közölt; később meg számos más gerinczes állatban s néhány rovar- ban is felfedezte az i mdotesteeskeket : inas egykorú búvároknak vizsgálatai pedig csakhamar kiderítették, hogy a szóban forgó állatocskák az allatok ondójának állandó alkatrészei. Leeuwenhoek azon véleményben volt, hogy az ondóban előforduld állatocskák az állat- nak valódi csirái, magvai, melyek a nőstenyhe be- hatolva, ebben, mint a földbe vetett mag, kikelnek s magzattá fejlödnek : ; az emberes kutya ondójában pláne kétféle ondótestecskéket vélt felismerni, tudni- illik hímeket és nőstényeket. Az ondótestecskék feladatának ezen első magyará- zata, mint látható, nem igen állott messze attól, me- lyet Pkevost es Dumas, a szilárd alapokon álló mai termékenyítési tan előharezosai, 1824-ben állítottak fel: csakhogy ezen búvárok a talajt az állati petében keresik, melyben a behatoló ondótestecske az embrió idegrendszerévé fejlődik. felfogásához híven Leeuwenhoek természetesen az ondótestecskéknek is magas Bzervezeti t tulajdoní- tott, mit világosan kifejeznek a következő szavai : nMidó'n látjuk, hogy az ondóállatocskák mozgás közben farkukat összehúzzák, méltán következtetjük, hogy '.in fark ni in kevésbbé nélkülözi az inakat, izmokat és izületeket, mini egy pelének vagy patkány- nak ii farka; és senki sem huj kételkedni, hogy azon többi állatocskák, melyek n mocsárok vizé- «Sed mini videtur, si seuuentia solum in rei fidein allegentur, sufficere ea posse, ad probandum, ex solo mas.- culino semine fructum prodire, faeminam verő instar naturse agri fructum tantum fovere, alere atque augere. (V. ö. H. A. Pagenstecher, Allgemeine Zoologie. 1. Th. p. 55. * «Sed jaiu, ubi etiarn in semimbus masoulinie ani- maliuni , avium, piscium , imo etiam insectoruni reperi animalcula, multo certius esse statuo, lUiaui antea, homi- nem non ex ovo, sed ex animalculo in semine virili, oriri; ac praesertim cum reminiscor me in semine masculino ho- miuis, et etiam canis, vidisse duorum generum animalcula. Hoc videns mihi imaginabar, alterum genus esse ínascu- linum, alterum faemininiun." Arcana Naturae, 30. ben úszkálnak s nagyságra megegyeznél az ondóálla- tocskák farkával, ép oly szervekkel vannak ellátva, mint a legnagyobb állatok. Mily csodálatos az ily állatocskába :<'/•/ szervei jelenléte.» ] Lej i m nhoek i szméje felkaroltatván, nem hiány- zottak természettudósok, kik túlcsapongó fantáziá- juk csudaszülötteive] múlékony hírnévre tettek szert. Egy hollandi tudós, Hartsoeker, ki azt állítja, hogj mar 1674-ben felfedezte a/, ondóban előforduló álla- tocskákat, de nem merte, felfedezéséi közzétenni, 1694-ben a/, ondótestecskék fejébe kisded emberi alakot rajzolt; 9 hasonló rajzot közöli Delampatius (Francois Plantade, montpellieri akadémiai titkár); 8 ki már azt is lattá, hogy mily módon bújik ki fej- jel, törzszsel s végtagokkal a homunculus az ondótes- tecskéből; ugyanily meséi bocsátoti világgá Jac- ques Gaütier d'Agoty, franczia festő és anatómus I750ben. 4 Hasonló fantasztikus s naiv részleteket véltek látni némelj régi hínárok a véglényeknél s b mikroszkópi állatoknál is; így Joblot pl. az \ngvilhilakat valóságos- kígyófejje] ábrázolja, "' egy Euglenának tartható véglénynek pedig 1, szeles szájat. orrmányt s jól formait emlősállati szemet rajzol, úgy, hogy igen hasonlít egy miniatűré tengeri elefánthoz i.Maerorhinus proboBcideus) ; egy kis vízi atkának tartható fantasztikus állatocska továbbá, marczona térti arczot visel,' haragos homlokkal, orral, szájjal. In lehalt állal s akar egy huszárnak is becsületére váló respektábilis bajuszszal; a Paramecium Aurelia rajzolásánál végre, 8 szemlátomást saját papucsát vetti Joblot mintaképűi ! Eichhorn János Konrádot, a derék danzigi lelki- pásztort, néha szintén el-elragadta képzelődése; így pl. egy véglényről, melyben az Euglcna viridist lehet felismerni, jóhiszemű naivitással ezeket mondja: 1 Leeuwenhobk, Epistol. physiolog. XLI. p. 393. Conf. I >UJABDIN, --'. - Essai de dioptrique 1694. (unt. Milne-Edwards, Lecons síu- la Physiologie etc. 1865 VIII. 339. :1 Nouvelles de la lépnblique des lettres. 1699. \> 552. Conf. Eheenberg, KS6. Milne Edwards szerint Plantade közleménye való- színűiéin eatyra akart lenni, mindamellett azonban némelyek komolyan vették s elhitték. Op. c. Vili. 356 1 1 i. Zoogenie mi génération de l'homme. Conf. Ehren- Ir66. I. II. t. I. ' t, 3. G. T t. 6. 12. " t. 10. 23. «Egyik( ez a legcsudálatosabb állatoknak, olyan mini az átlátszó nyálka s mégis valóságos szerves test, mely egészen szabad akarattal képes mozogni, táplálékát felkeresni, megrágni és lenyelni, — — szerfelett tiszta és átlátszó, feje akkuratc olyan alakú volt, mint egy ökörfej, rendes ökörszájjal, orránál olt, liol fülének kellett volna lenni, egy nyílása volt, mely sokkal világosabb, mint a többi részek legcsudálatosabb az volt, midiin táplálékai lenyelte, mii lehetetlen leírni, avagy szavakkal kifejezni; úgy látszott, mintha mindkét állkapcsát, mim egy ököi összeszorította s kérődzött volna^ 1 John Hill volt az első, ki 1751-ben az ond tecskéket az állatrendszerbe lehette- s a Vorticelláh kai együtt a Ma croeei'os nembi sorolta; Pallas szin- tén allatoknak s a Volvoxszai rokonságban állói tartotta; :; Mülleb Ottó Frigyes, ki, mint maga mondja, 4 az állatok ondóját nem vizsgálta, hajlandó az ondótestecskéket < 'ercaria Gyrinus névvel az áza- lekallatkák Cercaria nemébe foglalni, egy chaotikus nembe, melyben valódi Cercariák, azaz Distom álezái, Urocentrum Turbo, Euglenák, Ceratium, Coleps, Ichthydium s különböző kerékállatkák van- nak egy kalap alá foglalva. Linné ifjabb éveiben nagy skepticzizmussal visi 1 fcetett a mikroszkopiái felfedezései iránt, tagadta az ondótestecskék állatiságát a azokat, valamint Leeu- wenhoek állatocskáit is passzívan mozgó olajos részecskéknek (particulae okosai deklarálta; élete alkonyán ellenben az előbb ignorált véglényekhez, a Ghaos infusoríumlioz, sorolta; 5 öt követte Blumen- bach, ki 6 1791-ben Ghaos spermalicum elnevi alatt szinten az ázálckállatkák köze sorolja. Bory de St. Vincent 1824-ben az ázalékállat- kák között külön családot jelöl ki az ondótestei kék részére. Qercariécs, melyben Zoospermos nemi név alatt foglalja össze. 7 Baer K. E. Bürdacb Phj iologiájában 1826-ban, úgy, mint Müller Jáno i 1827-ben meg ázalékállatkáknak tartja: az előbbi azonban már 1827-ben, úgy mint a vérto ket, az önálló élet alacsony fokán álló szervezeti eleim k- 1 Eichhorn 55. t. V. c >. p. R. - História animalium Conf. Ehrbnberg. 8 Pallas, Elenehus Zoophytorum, H6. ' MÜLLEB 0. I'.. 120, 1 Cont'. Syst. Natnrae, edit XII. Handbuch der Naturgeschichte. V. Autl. Göttingen. 1797. }.. t75. 7 Dictionnaire classique d 1 bistoire uaturelle. Tom, l*>. 6 nek tekinti, 1 s az etimologiailag helytelen Zoosper- inos vagy Zoospermia elnevezés helyett először hasz- nálja a Spermatozoa kifejezést. Cuvieb Régne ani- mal-ának 1838-iki kiadásában ismét Cercaria név alatt az ázalekállatkákhoz sorozza. Ehbenbebg végre még 1838-ban is Trematoda Pseudopolygastrica el- nevezés alatt a Trematodok köze osztja be, 2 melyek ép oly sajátlagos állati természetű élősdiek, minta csigák májában előforduló Cercariák. Ezen rövid történelmi átpillantásból eléggé kitet- szik, mily szorosan össze van fonódva az ondótestecs- kék törtenete a véglényekével, s könnyen belátható az a zavaró hatás, melyet ezen bonyodalom a vég- lények valódi természetének kiíürkeszesere gyakorolt, mely bonyodalom hosszas vajúdás után véglegesen jóformán csak az utolsó 25 évben szűnt meg, miután ÜARKY-nek 1840-ben közölt észleleté, mely szerint ondótestecskeket látott a tengerinyul petéjébe beha- tolni, eleinte semmi hitelre sem talált, az 50-cs evek elején ellenben Nelson, Newpoet, Kehek, Meiss- ner, Bisciioff s mások bebizonyíttották, hogy az ondótestecskék termékenyítéskor tényleg behatolnak a petébe s nem az ondóban elő paraziták, hanem, miként Prevost és Dumas 1824-ben, Spallanzani pedig már a múlt században pontos kísérleti kre támaszkodva állította, annak legfontosabb elemei, melyek, mint Baki; már ki is emelte, legtalálóbban a vértestecskékkel hasonlíthatók össze. A L,KEUvvENiiOKK-tól felfedezett parányi állatoeskák ismeretet a múlt évszázad végéig Hakris, Joblot, Baker, Trembley, Roesel, Ledermülleb, Bonnet, Wrisberg, Pallas, Münchhaüsen, Saussuee, Goeze, Wagleb, Roffrebdi es Terechowsky, Heumann, Spallanzani, Eichhobn, Gleichen (geuannt líuss- woem), különösen pedig első rendszerezőjük, Miller ( Ittó Frigyes, tetemesen gyarapíttotta. Mindezen vizsgálatok a véglenvek szervezetének szabatos fel- fogására ugyan nem vezettek, de annál dúsabli anya- got szolgáltattak a múlt századbeli természettudósok spekuláczióira. A rothadó állati- es növényi része- ket tartalmazó öntelékekben ép úgy, mint tiszta eső- vízben bámulatos nagyszámú s gyors megjelenésük ; állatocskáknak tartott mozgó testecskéknek az ondó- ban való állandó előfordulása ; egyes állatocskáknak, melyeket mainap természetesen többe nem sorolunk a véglények köze, főbb vonásaiban könnyen felismer- 1 Actn Leopoldina. Vol. XIII. Conf. Ehbknberg 167. - Ehbenbebg, 1-67, hetö magas szervezete : mindezek oly körülmények, melyek azon időben, melyben az indukcziónak útja kevéssé volt meg megtörve, melyben első sejtelme ébredt annak, hogy a magasabb szervezetek szövetei apró elő egysegekből vannak össze'téve, melyben Swammeedam, később Réaumüh s mások vizsgálatai a rovarok átalakulásáról oly bámulatos képet tártak fel, a fejlődés-, élet- es kórtan pedig még iránytű nélkül ingadozott, — mindezek oly körülmények, ismétlem, melyek részben egeszén bizarr és kalandos, részben a valónak sejtelmét magában rejtő szellemes feltevések útvesztőjébe vezettek. A betegségek okait puhatoló kórtan csakhamar nagy lelkesedéssel vonta spekuláczióinak körébe a \ni- rany i állatocskákat s azáltalok történő fertőzésről szóló tan ép oly általánosan elterjedt közvetetlenűl a vég- lények felfedezése után, mint mainap a Micrococcusok-, Bacteriumok- s egyéb Schizomycetek-től történő fertő- zés tana. A humoralpathologia, mely a nyavalyák okait a nedvek megromlásában kereste, szintúgy fel- találta a véglényekben a -nedvek megromlásának okozóit, mint a PARACELsus-fele tan, mely szerint a nyavalyák oly módon fejlődnek ki a szervezetek belsejében, mint ezek maguk, azaz csirákból. — Egy magát meg nem nevező angol már 1676-ban ajánlotta , hogy járványos betegségek dühöngése alkalmával trombita-, dobszóval es ágyúdörgéssel riasztassanak el a levegőben lebegő, betegséget okozó állatoeskák. Lancisi 1717-ben az Olaszországban pusztító malária okát a mocsárok apró állatocskáiban keresi; Hofemann Frigyes 1720-ban arról tesz emlí- tést, hogy Berlinben járványos betegségek idejében nagy mennyiségű parányi férgeket talált a vizekben; Vallisnieri, Gbippon és Lebegne a miút század első tizedeiben dühöngő pestisnek okozóiul szinten mi- kroszkópi állatocskákat tartottak; egy 17:Mi-ban Pa- risban megjelent könyvben pedig le is vannak írva és rajzolva azon parányi állatoeskák, melyek ájulást, hasrágást, köny nsztulát stb. okoznak. 1 Linné hasonló- képen nagy jelentőseget tulajdonított a parányi álla- tocskáknak mint kórokat s bomlást okozóknak, s Systema Naturae-j&nak XII. kiadásában kiemeli, hogy a Ghaos infusorium-on kívül még valószínűleg vannak élő lények, melyek csupán hatásuk után isme- retesek; ilyenek nevezetesen azok, melyek a kiüté- ses betegségek es forrólázak ragályanyagát, valamint a 1 injakor (Syphilis) mérgét képezik: nemkülön- 1 Ehrenberu Vili. Couf. 7 ben idesorolja a LEEuwBNHOEK-tól felfedezett ondó- állatocskákat, valamint azon ködszerű állományt, mely tavaszszal a] en lebeg s végre azt, mely a rothadási és erjedési okozza. 1 Valóban meglepő, mily közel állotl a mély belátású LiNNÉ-nek a ragályos be- i gek, az erjedés és rothadás okozóiról formált véleménye az újnak vélt mai felfogáshoz, mely e szerint korántsem a legújabb idő vívmánya, mini rendesen felteszik, hanem csak újra feléledt, minthogy Ehrenberg tekintélye egy ideig elnyomta, s tanúlsá- go példájál képviseli azon sajátságos hullámzásnak, mely bizonyos tanoknak felmerülésében, elenyészésé- lien s újra való felmerülésében áll a elég gyakori a tudományok történetébi n. A mull századbeli természetbölcselők szintén gyor- san felkarolták a láthatatlan világ felfedezéséi s ügye- sen használtak fel az elet titkainak magyarázására. A régi görög bölcselőnek, az abderai Demokritos- nak atomtanát a híres Descartes (Cartesius) 1630-ban újra felélesztette, melj nagyban foglalkoz- tatta a XVII. és XVIEÍ. század gondolkodóit. Ezen tan szerint a szervezetek kisebb-nagyobb gömbökből, ősré- szecskékböl, atomokból vannak összetéve, melyek szüntelen mozgásban, örvényzésben vannak: maga a/, elő szervezet leleknelküli gép, melyet az atomok örvényei mozgatnak. — Vájjon nem állott-e igen közel annak feltevese, hogy Leeitwenhoee felfedezte az élő atomokat, hogy az öntelékekben gyorsan fel- lépő véglények nem egyebek, mint azon élő atomok, melyek a azéteső szerves testből kiszabadulva, eletöket önállóan folytatják? Ezen feltevés helyességének valószínűsége mindenesetre igen nagy volt. a speku- lácziók len igen szép eredményekre való kilátással kecsegtetett, melynek nem lehetett ellentállam ; így fejlődtek ki egész mesterileg kidolgozott elmeletek, melyek közül bizonyára legérdekesebb s konczepcziójá- ban valóban nagyszerű a Buffon-ó, melynek egyes tételei napjainkban ismét feléledtek s mely a mai sejtelméletnek — ha szabad e kifejezést használ- nom, mintegy jóslatát rejti magában. BüFFON szerint- a szervezetek, a növények és ' Conf. IiiTTF.r.s Carl von Linné, königlich Schwedi- sclieri l.i ibars stes etc. vollstandigea Natursystem, nach der zwiilfton lateinischcn Ansgabe von Philipp la dwig statids Müiaee. VI. Th. II. Bd. Nürnberg. 1775. p. 928. Bistoire des Animanx. 17ís. Conf. Oeuvre! com- plétes de Buffon. Par M. Flonrens. Paris. 1853. Tom. I. ú partié. Histoire générelle des animanx. Különösen Chapitre III De la iiiihiih.ii el 'la dévéloppement, és Chap. IV. De allatok, apró élőrészecskékből, szerves molekulákból (molécules organiques, parties organiques, parties vivantes) vannak összetéve, melyek 3e nem oövények, se nem állatok, hanem valamely közi pi tt állok: mz- az a növény k i - allatok szervi égek té ból, államából állanak, melyek életének ö képezi a növény vagy állat életét. Ezen szerves . k igen sokféle módon csoportosulhatnak s a cso- portosulások különbsége szeriül képződnek a külön- böző növények s állatok; a csoportosulások módjától függ továbbá az egyes szervek élettani működése is. Az. a mit a szervezel halálának nevezünk, voltaképen nem egyéb, mint azon folyamat, melynél a szerveze- tet alkotó élő molekulák, melyek fölött a halálnak nincs hatalma, csoportosulásaikat elhagyják, minek következtében az összélet megszűnik ugyan, a halha- tatlan molekulák ellenben egyenkinl önállóan foly- tatják eletöket s ezek azok az «állatocskák». melyeket Leeuvvenhoek felfedezett: vagy pedig új csoportosu- lásokba egyesülve más és más összetett szervezetek képződésére vezetnek. Az állatok és növényei; táp- lálkozása oly módon történik, hogy az előbbiek köz vetetlenül vagy közvetve a növényekből, ez utóbbiak pedig a talajból élő molekulákat vesznek fel, melyek a már meglevők közé iktatódnak, s a szervezet ennek la Génération des animanx ]i 447—453, 454 — 494.; vala mint összefoglalva (Kecapitlüatdon) p. G55 — 659. :!: Buffon a molekulái; halhatatlanságát nyilván Ni in HAM-nek részint már 1743-ban tett azon szenzácziós tél fedezésére alapította, mely szerint az Anguilluláktól meg- támadott búzában d>lé niellé) a látszólag holt Anguillulák, megnedvesítés után, csakhamar isméi életre ébrednek, ré- szint ugyancsak NEEDHAH-nek azon észleletéi-e (p. 565), hogy sült húsból készített öntelékbeu is fejlődnek álla- toeskák, mit Buffon úgy magyarázott, hogy sütéssel a húst alkotó molekulák nem öletnek meg. Különben BüFFON- nak egész felfogását valószínűleg Lf.iiínitz is befolyásolt . ki a szervezeteknek szintén élő egységekből (molekulákból) való összetételét tanította, mely egységeket egy középponti élő egység (Centval-Monade) kormányoz. Buffon nagyszerű eszméjét a molekulák halhatatlan- ságáról s azoknak a természetben való forgalmáról rövidi □ legvilágosabban adja ebi a tulkot tárgyal.', czikkéb « Ezen részecskék egyik lestböl a másikba átmennek s a valódi életre, ennek folyamatára, a testek fenntar- tására s növekedésére valamennyien egyaránt szolgálnak. Valamely (estnek felbomlása i és hamuvá változása után túlélik azt a szervi kék, melyeken a bálái- nak nincs hatalma. Szerte bolyongnak a világban S ismét más lényekbe hatolnak, hogy nekik táplálékot a életet ad- janak." 8 következtében egyre növekedik ; az élő molekulákkal vesznek ugyan fel a szervezetek életteleneket is (mo- lecules hrutes), ezeket azonban a kiválasztó szervek ismét kiküszöbölik. Az életűek azon szakában, mely- ben a növény vagy állat fejlődésének tetőfokát el- érte, a szerves molekulák, melyeket a táplálékkal folytonosan felvesz, nem fordíttatnak többé a szer- vek továbbfejlődésére, hanem csupán az elhasznál- taknak pótlására, feleslegek pedig a testnek minden részéből egy vagy több külön szervben, az ivar- szervekben gyűl össze; ezek képezik azután az ivar- váladékokat, melyek e szerint a test összes részeinek mintegy kvintesszencziájából állanak s vagy közvetet- lenűl, vagy. a váltivarú állatoknál, a hím és nőstény ivarváladékának keveredése után, a szülékkel egészen megegyező áj szervezetekké csoportosulnak. Az ivar- váladékokban, Btjffon szerint, a nősténynél is elő- forduló «állatocskák» nem egyebek, mint a test miu- i. i részeiből összegyűlt szerves molekulák. — A bei- férgek képződését, mely egész a legújabb időkig oly számos hipotézisre adott alkalmat, Buffon elmi I' - téve! teljesen összhangzólag oly módon magyarázza, hogy ezek. ágy mint az állatnak szervei s magzatai, szerves molekulák csoportosulása által jőnek létre, tehát magában a gazdában képződnek. " BuFFONnak ezen genialis elmélete, habár mai nap következtetéseinek egész lánczolatát elhibázottnak kell is tartanunk, részleteiben kétségkívül több oly felfogást tartalmaz, melyet az utókor vizsgálatai he- lyeseknek bizonyítottak. BuFFON-nak nevezetesen azon felfogása, hogy a szervezetek elő molekulák- ból vannak összetéve, nem puszta spekuláczió ered- menye, hanem megfigyeléseken alapszik. Hogy a növények teste sejtekből van összetéve, erről, mint fenntebb említők, már HooKK-nak. GREw-nak s Mal- A férgeknek Buffon felfogása szerinti képződése ellen ilapos tudományos készültséggel, szállott síkra egy talán szaktársaim előtt is kevéssé ismert nevű multszázadlieli ha- zánkfia, Cséri Verestói Samuul, a tudomány akkori szín- vonalán álló meglehetős terjedelmes doktori értekezésében (Specimen annotationum helniinthologicarum, quae natu- ralem speetaut históriám Lunibricorum et cet. A Samuele Verestói de Csér, transylvanico hungaro- Frauequerae. 1772.), mely oly nagyjelentőségűnek tartatott, hogy Gmelin Linnk természetrendszerének XIII. kiadásában Verestói-I mint auetoritást idézi. («De intestinalium história meruere Tal- las (1760), Verestói de Czer (1772), Hopp (1780) Goeze (1782), Bloch (1782), Werner (1782), Retzius (1786) Sehrank.» ('ont. Caiioli a Linné Systema Naturae. Tom 1. I'ars VI. 1788. p . 3023.) piGHi-nak is volt némi fogalma, Needham Tukbekvill pedig, kivel Ijitffon igen szoros tudományos össze- köttetésben állott, számtalan vizsgálatra támasz- kodva, közölheté BüFFON-nal, hogy a növényeknek minden része apró élő részecskékből van összetéve; ' ezen vizsgálatokra támaszkodva általáuosithatá Buf- fon tételét, mely szerint minden szervezet élő mole- kuláknak, azaz mint a mai műnyelven mondjuk, sej- teknek összetételéből (sejtállamból) áll. Legalább is ugyanolyan jogosultsággal mondhatjuk Buffi iN-ról, hogy elmélete ■■> 3ejtelmélet jóslatát foglalja magában, mint a minő jogosultsággal reklamálta magának Okén, Schleíden és Scuwann fellépése után 1843- ban azon érdemet.'' hogy az «őshólyagocská»-ról (Urbláschen) és Infusoriumról szóló hipothézisével már 1805-ben megvetette alapját a sejtelméletnek: egy oly hipothézissel, mely voltaképen nem egyéb, minta BuFFON-énak más műnyelven való reproduká- lása. A múlt század számos természettudósa, így pl. 1 Buffon Op. oit., 566. - Lelne cler Naturphilosőphie. Dritte, nen bearbeitete Auflage. Zürich, Isi::. ,,. 1 1 r. Bestebl dii ;anischi Grondmasse aus luliisorien : so muss die ganze organische Weli :m . [nfusoríen entste- heii. Fttanzen und Thiere können nur Metamorphosen von Infusorien sein. Ist dieses, so müssen auch allé Örganisationen aus Infusorien bestében, und sich bei ihrer Zerstörung in die- ii antlösen. .Tede Pflanze, jedes Thier vorwandelt sicli bei der Maceration in eine schleimige Masse ; diese verfault, und die Fliissigkeit ist mit Infusorien angelullt. 1 >as Fanlen ist nichts anders als ein Zerfallen der Organismen in Infusorien, eine líeduction des höheren Le- 1 bens auf das L'rleben. Die Organismen sind eine Syuthesis von Infusorien. ; Die Erzeugung ist nichts anderes, als eine Zusammenháufung unendlich vieler Schleimjiunkte, Infusorien. Es sind námlich die ( >rganismen niebt schon im klein- sten ganz und vollstandig gezeichnet, práformiert enthalten sondern nur infusoriale Bláschen, die durch verschiedeni Combinationen sich verschieden gestalten und zu höiiereu Organismen aufwachsen. Id. m. p. 155. ;'. 940 — 943. Hasonló, sőt nagyobb jogosultsággal, mert eszméjét világosabban fejezi ki, lehetne GoETHÉ-t a sejtelmeiét elő- hirdetőjeként tisztelnünk, 1807-ben irt kővetkező szavai után: a.Jedes Lebendige ist kein Einzelnes, sondern eim Mehvheit ; selbst insofern es uns als Individuum erscheint. bleibt es doch eine Versammlung von lebendigen, selbstándi- gen Wesen, die der Idee, der Anlage nach gleich sind, in der Erscbeiuung aber gleich oder áhnlich, ungleich oder un- áhnlich werden können. » (Morphologie. Sámmtliehe Werke. Mit Finleitimg von Kari Goedeke IX. l'.d. Stuttgart. 1875. 9 Wrisberg, 1 sőt maga Linné is osztozott a BüFFON-féle felfogásban, hogy a magasabb nihil ok és növények teste apró állatocskák millióiból van összetéve, melyekm k összessége képezi az egész állatot. 2 A mi Büppon elméleténei azon részét illeti, hogj a Leeuwenhoek állatocskái az állat- és aövényszöve- tek szétesése következtében kiszabadul! molekuláknak felelnek meg, ez nem egyéb, mint a generatio aequi- vocának szellemes magyarázata, mely daczára Redi, Vallisnieri, Réaumur s mások áttörő kutatásainak. még mindig általános hitelben állott. Hogj a rég lények generatio asquivoca útján szaporodnak, Ehren- BERo-ig csak egyesek (Joblot, Spallanzani) vonták kétségbe, egészen természetesnek s biztos alapon nyngvó tantételnek tartották ; a «corruptio unius gene- ratio alterius» régi mondás közhiteiben állott: maga MüiiLER Ottó Frigyes is ezen nézetnek hódolt, mit rilágosan fejez ki munkájának Ovidius Metamor- phosisaiból választott jeligéje : N'onne vides. qnaecunque morn fluidoque liquore Corpora tabuerint, in parva animálja verti? Azon különböző szerves testekből készített ázalé- kok. melyek a múlt század véglény-búvárait különösen foglalkoztatták, mind azt látszottak bizonyítani, hogy az ázalékállatkák a széteső szövetekből generatio a-qui- voca útján jönnek létre, s a véglények első külön elnevezése: « ázalékállatkák, ' Infusionsthierlein ' animalcula infusoria*,*** melyet 1761-bén Leder- wüller használt először, WrasBERG-től pedig elfo- p. 324.) Továbbá 1820-ban irt *EpirrheHia» czímű rövid költeményének következő szavai után: Freuet Euch des wabren Sebeim . Kucti dea ernsten Spieles : Kein Lebend'ges ist ein Eins, I mmer i s t ' s cin Vieles. s Goedeke a « Morplwlor/ie* -hoz írt bevezetésében, méltán mondhatja GoETHÉ-ről : «Közvetetlenűl ott áll azon magyará- zatnál, melyet, a későbbi tudomány szolgáltatott, csak azért nem akadt reá, mert a mikroszkóp nem veit eléggé töké- letesítve, hogy a növényélet is az állatélet) tulajdonképi ervét, ■' lejtet felfedezze.* (Op. eit. p, Wlli Mindezen eszmék csirái azonban határozottan BüFFON-ra vezethetők vissza, kinek munkáit Goethe, mini több helyen maga megjegyzi, érdekkel tanulmányo: fca ' Wrisberg 89. BüFFON, op. eit. VI., 928. Vzalékférgek. Földi -Iínos. Természethistória stb. Pozsony. 1801. ]>. 125. ■Dicse Kreátorén (t. i. die Wflrmer im Heuwasser) gehören mit in die Classe der ínfusiori Thierlein.t 1. 88. Observationum de Animalcnlis infusoriis satura. Got tingae. 1765. Kntz i. \. : gadva csakhamar általánosan elterjedt, szintén hím ban viseli azon felfogást, hogy ázalékokban kelet- keznek. Újabb időben Jaeger Gusztáv közölt igen cso- dálatos vizsgálatokat az édesvizi Bydra szöveteinek széteséséről, 1 melyek ha valóknak bizonyulnának, a reg elfelejtett BüFFON-féle felfogás mellet! bizonyíta- nának. Nevezett búvár szernrl ugyanis. a Eydrák bizo- nyos körülmények között látszólag önkényüleg esnek sejtekre, melyek Amoebáh alakjában önálló eletet folytatnak, táplálkoznak s végre betokozzák ma gukat. — Miegyebekezek, mintBüFFON szabad i I jutott molekulái? — Jaeger, Ki merész hipotézisek felállításával, mint eléggé ismeretes, legkevésbbé sem fukarkodik, ezen folyamatban a Bydrának egy sajál ságos szaporodását vélte felfedezni, melyet diasper- mogenesis névvel jelelt, melynek létét azonban senki meg nem erősíttette. Buffon elmeletének azon részét, mely a növények táplálkozásara vonatkozik, s mely röviden oda meg\ ki, hogy azok a talajból élő molekulákat i melyek mint láttuk-. Buffon szerint azonosak a Leeuwenhoek felfedezte állatocskákkal) vesznek fel. 1867-ben ne- mileg eltérő alakban megújíttotta Rünge, 2 ki azon elmélettel lepte meg a világot, hogy a talaj humu- sát a véglényeknek egész élő világa népesíti, me- lyeknek szétfolyt testet a növények gyökerei, mint táplálékot, felveszik. A szervezetek táplálkozása e szerint tehát, úgy mint Buffon nál. a véglényekre vezethető vissza ; akis élő molekulák tartják fenn az egész élő termeszetet. Igen szép. bár. mint láttuk, épi n nem eredeti eszme, melyből azonban nyilván csak annyi felel meg a valónak, hogy a bumusban tényleg igen nagy mennyiségű egysejtű moszatokkal, és Schi- zomycetekkel együtt különösen nagyszámú és pompás gyökérlábúak tenyésznek, melyek közvetve bizonyára szolgáltatnak a növényeknek táplálékot s némelyek- nek, például a sziklákra telepedett mohoknak, táplál kozásánál mindenesetre igen fontos szerepei jál hatnak. Bi ffon elméletének azon része végre, mely a te I minden részéből az ivarmirigyekben összegyűlő élő 1 Teher ilas spontáné Zert'allen der Süsswasserpolypen nebst einigen Bemerkungen über dem Generati (Sitznngber. d. niath. natúr wi Cls ed. Kais. Akad. der Wissensch. Bd. 39. Wien 1860. p. 321. 2 V. d. Kriescu János. A Runge-féle növény táj zási elmélet. A k. m. lenn. tud. társ. közlönye VII. kot. Pest. 1867. p. 147—151. ■2 40 molekulákra vonatkozik, lényegében ismét feléledt ÜARWiN-nak 1868-ban az öröklés magyarázatára fel- állított pangenesis hipotézisében. Más természettudósok kétségkívül azon élénk be- hatás befolyása alatt, melyet SwAMMERDAM-nak a rovarok átalakulásáról feltárt bámulatos felfedezései előidéztek, a parányi világot a rovarokkal hozták vi- szonyba, így Hartsoeker l 1 694-ben azt állította, hogy Leeuweniioek állatocskái nem egyebek, mint a levegőben röpkedő láthatatlan szúnyogok álczái : mely nézethez 1734-ben Réatjmur is csatlakozott, s ez utóbbinak nagy tekintélye azt szeleseid) körben is el- terjesztette. Ezen merőben elhibázott felfogás kézzel- foghatókig részint szúnyogok, részint a muszliezák (Drosophila, Essigfliege) fejlődéséből vont hamis követ- keztetésen alapszik ; amazoknak vízben élő álczáit ugyanis azon időben még természettudósok is össze- tévesztették a véglényekkel, az utóbbiakat pedig az Ehrenberg idejéig általánosan ázalékállatkáknak tar- tott Angvillulákkal : s ezért mondja Mülleb 0. F. : i( (Infusoria) insectorum more metamorphosin subire nullo nititur fundamento; vermesque aeeti in mu- seas mutati véne lárva sünt ab Angvillulis diver- sissimi.»- Különben a rovar (Insectum) kifejezéshez még Linné természetrendszerének megjelenése után is, mondhatjuk az egész XVIIL században, igen ingadozó fogalom fonódott ; a tudósok is körül belől ép oly önkényüleg használták, mint pl. mai nap nemink nyelvén a féreg kifejezést, s ebben kere- sendő annak magyarázata, hogy számos szerzőnek, mint pl. a hires TREMBLEY-nek, RoESEL-nek, Leder- MÜLLER-nek s másoknak munkáiban a véglények épen úgy, mint egyéb apró vizi állatok, Hydrák. gyürüsférgek, kerékállatkák, mohállatok és apró csi- gák alkalmilag, vagy egész következetességgel rova- roknak neveztetnek, a nélkül, hogy ezen tudósok csak távolról is arra gondoltak volna, hogy a vég- lények s egyéb apró vizi állatok a szoros értelemben vett rovarok fejlődéskörébe tartoznának. Mindazon vizsgálatok, melyeket a véglények körül a múlt században végeztek, nem vezettek ezen parányi lényeknek csak némileg is kielégítő ismeretéhez : de természetszerűleg nem is vezethettek mindaddig, míg a nagyító készülékeket tetemesen nem tökéletesí- tettek, míg azon chaotikus fogalmat, mely az Infuso- 1 Essay de Dioptrique. 226—230. v. ö. Ehrenbf.kg p. VIII. ' MfLi.Ki: O. 1'. p. XVI. rium névvel jelölt apró szervezetekkel állott kapcso- latban, legalább nemileg nem tisztázták, s míg a fino- mabb boneztan terén tett felfedezések a lm várok látó- körétjelentékenyen nem szélesbíték ; mindez pedig csak a legújabb időben törtenven, csakis napjainkban juthattunk közelebb a véglények szervezetének megér- téséhez, bár minden irányban való kielégítő ismere- tüktől meg mindig távol, részben igen távol állunk. Mindemellett azonban már a múlt század is sok oly becses anyagot gyűjtött össze, mely a további hínár- latok útját hathatósan előkészítette; s valóban nem tagadhatjuk meg a tiszteletteljes elismerést azon buzgó férfiaktól, kik előmunkálatok teljes hiányában, s a maiakhoz képest igen tökéletlen nagyító készü- lékekkel igyekeztek behatolni a láthatatlan lények titokszerű világába ! Az alakok ismereti gyorsan öregbedett, úgy, hogy az ázalekokban élő véglények főbb alakjai : Schizomy- cetek, Monádok és csillószó'rös ázalékállathák, a po- csolyákban es tiszta vizekben tenyészők közül pedig az Euglenák, a Volvox Globator, a Vorticellafélék jel- lemzőbb képviselői, színtelen, zöld es kék Stentorok már a múlt szazad közepe előtt ismeretesek voltak. RoESEL 1755-ben leírta s aránylag igen jól le is raj- zolta a bámulatos alakváltoztatásáról csakhamar ne- vezetessé vált Proteus-t, azaz az Amoeba diffluenst, 1 melyhez Gleicuen 1778-ban egy kisebb, ázalékokban tenyésző alakot sorolt; Müller 0. Fr. 1777-ben fel- fedezte az Actinophrys Solt 3 (Trichoda Sol), me- lyet, vagy ehhez közel álló más alakot Joblot már 1 7 1 2-ben látott ; ;i Eichhoi:x pedig 1 78%-b&ncsillag (der Stern I elnevezés alatt ismertette a később Eiiren- BERG-től felfedezője tiszteletere megnevezett Atcino- sphaerium Eichhorniit. 4 Ezek voltak az első édesvízi gyökérlábúak, medvéknek ismerete csak később gya- rapodott ujabb felfedezésekkel. A tengerben élő gyö- kérlábúak közül a Foraminiferek üres héjai, melyek oly nagy mennyiségben fordulnak elő a tengerparti fövényben, már korán magokra vonták ugyan a természetbúvárok figyelmét : így F>REVNinár 1 732-ben, Plancus 1739-ben, Ledermüller pedig 1761-ben 5 több alakot irt. le s az utóbbi igen csinos raj- 1 Der kleinc Ti-otens. Insectenbelustigangen. III p. 621. Taf. 101. A. W. 2 Ifit. ; fii. t. 7. f. 15. 4 Beitr. znr Kenntniss d. kleinstpii Wasserthiere. Zu- gabe p. 15. 5 I. 8. t. IV. et ír. t VIII. 11 zokat is Közolt; minthogy azonban a héjak lakóit senki sem vizsgálta tüzetesen, általában parányi csigáknak) D'OaBiGNY-töl pedig még 18:26 ban Kepha- lopodoknak tartattak, míg Dujardin 18 >5-ben azon fontos felfedezés! tette, hogj a héjai lakó pará- nyi lény, összehúzódó nyálkás állományból, sarcodé- ból áll, melyben szervek nincsenek elkülönülve, s erre alapítá a véglények ismeretére annyira fontos sarcode-tanát. Az alakok ismereti lassankint anv- nyira gyarapodott, hogj Mülleb 0. Fr, 1786-ban [jelent munkájában 378, részint mar másoktól is lent. részint számos évre terjedő búvárkodása alatt önmaga felfedezte lajt írhatott le, melyeknek mint- -. negyedrésze azonban nem tartozik a mai érte- lemben veti Protozoumokhoz. \ véglények szervezetének ismerete jóval elma- radt az alakok ismerete mögött s mivel oly külön- böző apró szervezetek keverékéből állott az ázalék- állatkák csoportja, már csak ezen egy körülmény következtében sem fejlődhetett ki a valódi véglények- nek helyes és egységes felfogása. A véglények magasan elkülönült, vagy egyszerű rvezete körül forgó vita. mely jelen századunkban egyrészt Ehrenberg, és másreszt Dujabdin felfogásá- ban oly éles ellentette fokozódott, s melynek utóhul- lámai az egy- vagy többsejtüség kérdésében egész napjainkig terjednek, mar a véglények ismeretének első szakában vette kezdetet. Hogy az élőlények igen egyszerű szervezetekkel veszik kezdeteket, ezt már a régi bölcselők is állították, s Abistotbles fel- fogása szerint az élőlények sorozatának legalsó lép- csöjén egyszerű vázlatok (rcepiTpoKpai) állanak; ily egyszerű vázlatoknak tekintették Buffon é.s Needham Leeüwenhoek állati icskait, nemkülönben más mélyen gondolkozó természetbúvárok, mint Linné, Pallas, később pedig, a Müller utáni időben. Geuithuisen, Lamarck, Cdvieb és Dujabdin a szorosabb értelem- ben vett ázalékállatkákat. A búvárok legnagyobb része azonban hamis analógiákból indulva ki. maga- szervezetet gyanított s keresett, mely tel lugast Ehren- BERG-nek nagy leik' 3< d< 3S( I fogadott vizsgálatai ideig- lenesen diadalra is emeltek. Müller 0. Pr., az ázalékállatkákat, szerveae- tökböl kiindulva, két csoportra osztja; az egyikbe (Infusoria sensu strictiori) azokat sorolja, melyek minden megkülönböztethető szerv nélkül valók: a másik csoportba ( Bullaria i ellenbi n azokat, a me- lyi k külső és belső Bzervi kk< 1 i Hatottak. 1 1 i>. vni. • \ külső szervek alatt főleg a csillószőrök érten- dők, melyek közül az erősebbek, különösen az Uxi) trichafélékneh horgai é értéi korán magokra vontai a figyelmet. Már Leeuwenhoee felemül gy ázalék- allatkat. nyilván egy Stylonychia- vagy Oxytricha lajt, mely nagyszámú lábai segélyével úszotl i mászkált. 3 Az OxytricJiafélék és Stenloroh perem koszorúját nagyjában szinten korán felismerték, nemkülönben a Vorticcllafélél örvényző lervól Gyenge nagyításoknál persze e szervek magok nem, hanem csupán az általuk előidézett örvények latba fcók - ez örvényekből következtettek a kerékállatkák val megegyező szerv jelenlétére, mely a táplálókoi a szajha sodorja. Ezen láthatatlan szervektől előidózetl örvény részben kalandos felfogásokra vezeteti ; ígj Wrisberg azt mondja, hogy bizonyos Polypok (azaz Vorticellafélék) tátott szájjal várják a zsákmányt. apróbb állatocskákat, melyek sajátságos unszolai tói vezettetnek a Polyp körüli Charybdisbe, 1 ennek mélyébe sodortassanak; 2 egy másik helyen pedig a következő költői fantáziával ecsetelt ki p< t tárja fel: iiAarium vidimus animalium gregem: a i Minima sünt rotunda fere, ad magnitudinem a minis papaveris accedentia, copiosissinia.. quae nihil aliud sünt, quam parvse moleculae in omne infuso consvetaj, vívificatse, et in motum constitut*. Hat procul dubio reliquis nutrimento sünt, nam pra pue ambiunt animalcula maiora, imprimisque poly- pos, a quibus avido consirmmuntur gutture. Singiüa- iviu vidi motum, dum infelices morti hae traduntur victimae. In distantia enim ab orificio polypi aliquoi linearum celerrimum agitantur in motum rotatorium, sub quo momentaneo cursu a polypo quasi attrahun- tur, et in os eiusdem incidunt. Eodem fere modo proul i sciurum legimus, animadversa ad radices arboris, cui insidet, procumbente vipera caudisona, quaeque illum radiantibus oculisrictuquehiante, felis instarmurem, contemplatur, eonsternatum arborem circumeursare, effugia quserere, tandemque verő velut fascinatum in os angvis insilire.» a A finomabb csillószőrökel és ostorokat, melyekel erősen nagyító a ele:- képet adó lencsókkel is csak. gyakorlott szem vehet ki. kevés régibb búvár lattá egyik-másik véglénynél : ez az oka annak, hogy csak az újabbkori búvárok konstatálhatták gyakori előfordulá sokat, A fürge ostoros és apróbb csilli örö ázalókál- 6 ■' -ni. ■ 12 latkák helyváltoztatása valóságos rejtélynek látszott, s anyagot szolgáltatott külön) >öző meddő spekulácziókra. Így Roesel pl. 1755-ben a Volvox Globator mozgását oly módon magyarázza, hogy a golyó belsejéből a véglény akaratától függő irányokban unom csöveken át láthatatlan vízsugarak lövellteinek ki, melyeknek visszalökő hatása azt, mint a, Segner-féle kereket, gördülő mozgásba hozza. A mi a belső szerveket illeti, melyekről Mülleb említést tesz, ezekre nézve ki kell emelnünk, hogy alattok jó reszt csupán a kerékállatkák könnyen meg- különböztethető bele es petefészke értendő ; a tulaj- donképeni véglények belseje Mülleb szerint szem- csés, nyálkás állományból (matéria mucida, mcra gelatina) azaz: mint mai nap más műkifejezéssel mondjuk, protoplazmábol áll, mely könnyen szétfoly s molekulákra bomlik fel. A véglények szétfolyt pro- toplazmájában előforduló rögöcskéket Gleichen 5 épen úgy, mint később Ehbenbebg, petéknek tartotta; ugyanezen felfogással később meg egyszer találkozunk PERTY-nel, kinek blastiái szintén nem egyebek, mint a véglények protoplazmájában előforduló különböző természetű rögöcskék. A csillószőrös ázalékállatkák szájnyílását már a Legrégibb búvárok is ismertek: ígyJoBLOT mar I 7 Ki- lián leírja, hogyan nyeldesik bors-ázalékban a nagy Oxytríchák (araignees aquatiques) a kis Kolpoda < 'u- cullusokat (Cornemuses); 2 Tbembley látta a I 'orticella- félékflél és Stentornál; Spallanzani igen jól meg- különböztette a Vwtieellaféléknél a a Paramecium Aureliánál; Gleichen pedig különböző más csilló- szőrösöknél is, nevezetesen a Kolpodánál, sőt a Glau- coma scintillans-nál a szájnyílást szégélyző rezgő hár- tyát is megkülönböztette; 3 nemkülönben ugyanő az alfelnyüást is látta némely csillószőrösnel. Az utóbb említett búvár azon czelból, hogy az ázalékállatkák belső szerveit láthatóbbakká tehesse, már 1 78 I -ben azon gondolatra jött, hogy tápláló csa- tornájukat, melynek előfordulását gyanította, színes táplálékkal megfesse; ezen czélból az ázalékba finom karmint vagy indigót kevert, melyet az ázalékállatkák csakugyan mohón nyeltek el; és látott belsejükben piros vagy kék gombokét, melyeket bizonyos idő múlva az alfelnyiláson kiürítettek s melyeket Gleichen peték- nek tartott. 4 Gleichen ezen kísérlete a véglények 1 ISO. - II. partié du Törne I, 1 í- ' 212. 1 197—199. szervezetének megértésére a jövőben végzetessé lön. a mennyiben Ehuenbkru ugyanezen módszert al- kalmazva, a protoplazmában fellépő ideiglenes üröcs- keket. melyek a behabart karmiuual, indigóval vagy más festókszemecskékkel megtelnek, külön bélcsőn fürtösen függő állandó gyomroknak tekintette. Ezen bonyolódott szerkezetű, sok gyomrú emésztőkészülék feltevésének konzekvencziái vonták maguk után EnBENBERG-nek többi tevés nézeteit s vezettek öt a tévedések egész útvesztőjébe. Sajátságos, a kor naiv élettani nézeteire azonban igen jellemző Müllek 0. F. azon felfogása, hogy az ázalékállatkák csupán csak vízből eluek s szilárd táplálékot egyáltalában nem vesznek fel: különben Mülleb szerint a Nais-, Hydrachnafélék,^ntom.os\x&- kok es folyóvízi kagylók szinten csak vízből élnek. 1 A véglények legjellemzőbb szervei, a magképletek s lüktető üröcskék nem kerültek ugyan ki egeszén az első búvárok figyelmét, de a rajok vonatkozó egyes észleleteknek nagyobb jelentőségei nem tulajdoní- tottak, s e szerint nem is vezethettek e szervelv értékének teljes méltatására. Egyes Vorticcllafélek szalagalaku magját már Roesel es Ledermülleb is megkülönböztette.- Mülleb hasonlóképen ismerte a I aginkolák es ( 'othurniák szalagszerű magját, nem- különben igen számos más csillószőrös azalekállut- káét,s azokat dúczoeskáknak( noduli ), átlátszó pontok- nak vagy gömböcskéknek (puneta pellucida, globuli hyalini /nevezi: legpontosabban írja le a Loxophyllum Meleagris (Kolpoda Meleagris Mull) 3 és a Stcntor polymorphus i Vortieella polymorpha Mull/ olvasó- szerü maglánczolatát, melyet a Loxophyllum Mele- agrisnál gyomornak vagy bélnek megfelelő szervnek tekint. Alükte tő ürocskeket szinten számos ázalekállat- kánál megkülönböztette Mülleb, s majd átlátszó kör- //(VíMcireulus byalinus), vagy kerek nyílásnak (apertúra circularis),majd ismét átlátszó gömböcskének (globulus pellucidus) nevezte, s a magkepletekkel gyakran összetévesztette. Spallanzani volt az első, ki a Para- mecium Aureliának kiürüléskor csillagalakot öltő két lüktető űrQcskéjét felfedezte, megfigyelte továbbá- ezek- nek váltogatva történő ütemes lüktetését ■' s azokat lé- lekzőszerveknek tekintette. Gleichen Si'ALLANZANi-tól 1 p. XII— XIII. - Ledkrmüli.er, 171. t. ss. 3 100. t. XIV 1—0 et XV. 1— 5. 4 260 t. X. XXXVI. 1—13. Lazzaro Spallanzani, Opusculi ili fisica animale e vegetabile. Milano. 1826. p. 224. t. I. f. 18, 13 egészen függetlenül, egy más ázalékállatkánál, m< lyi I vpelil ovale» névvel jelöl s melyben a Glaucoma scintillansl lehet felismerni, szintén felfedezte az űröcskéi - annak lüktetéseit. Érdekes felfedezéséi ezen szavakkal adja elő: nitt valami egészen újai és ballat- lant láttam, az a-val 1 jelölt hólyag (bulli ' i nt;i!i többször mint tízszer összehúzódott s ismi I kitágult; vájjon ez-e az állatocskának a szive? nem tudnék rá feleletet adni .... » a Ehbenberg-6< illeti az érdem, a magkópleteknek és lüktető üröcskóknek általá- qos előfordulását kimutatta, Jbár mindkél szervnek élettani feladatát teljesen féln ismerte. A szaporodást illetőleg nem egy érdekes, rész- ben a legújabb vizsgálatoktól megerősített észleletet köszönünk a véglények első búvárainak, csakhogy i sen vizsgalatok is sok valótlan feltevéstől vannak eltorzítva. A generatio aequivoca ugyan, mint már említem, közhiteiben állott s ellene csak kevesen emeltek szót, így Joblot és Spallanzani, kik azt állít- tak, hogy az ázalékokat gyorsan benépesítő mikro- kópi lények mindenütt elterjedt parányi petékből fejlődnek ki. A szülék nélküli elsődleges keletkezes hipothézisének daczára azonban egyes ázalékállatkák szaporodási módjait is korán felismertek. Trembleí Ai-.kaiiám, az édesvízi Hydrának méltán ünnepelt vizsgálója, mar 1745-ben remek leírását adta a Vorti- celíafélék és Stentoroh oszlásának, melyhez csak a legújabb idő szolgáltathatott kiegészítő részleteket; Bonnet, Baker, Goeze, Saussure, Spallanzani, Glei- i ■in. s és MüllerO.Fr.8 Vorticellaf éleknek és számos mas ázalékállatkának oszlását ismertettek. Spallanzani egy merevkocsányú I orticellafélé- nél, melyben az Opercularia coarctatái velem felis- merhetni, sajátságos szaporodást észlelt; az ázalék- állatka testének alsó részéből egy testecskét látott kinőni, mely később az anyáról leválván, azt sebes rajzással elhagyta," hogy később letelepedve, hozzá hasonlóvá fejlődjék. Ugyanezt eszlelte 1812-ben Gri hím [sen, később pedig Ehrenberg, és sarjadzás- nak tekintette. S annak is tekintették a legújabb időig, mi ■• Stein bebizonyította, hogy ezen látszólagos sar- jadzás egy neme az egybekelésnek, az u. n. sarjadzás- vagy rügyszeiii egybekelés (knospenförmige Conjuga- tiniii A ki a I nrtir, lln h lel, ezen érdekes egybekelé éi valaha látta, Spallanzani, durva, de jellemző rajza után könnyen felismerheti, hogy tényleg sarjadzás 1 t. xxix. £ -i. - 213. ■ ')'• oit. 169. t. 1. t. IX. szerű egybekelés! látott, bál azt egészen tévesen ma- gyarázta. A szabadon mo í dékállatkák páronként való egybekelésének {conjugatio, coitus) ismerete oly régi mint magoké az apró állatocskáké; ezen erdei, folyamatot mar Leei wenhoek, Joblot, Wrisberg i Gleichen megfigyelte sa kél utóbbi részletesebben le is írta. Minthogy azonban Müller az egyl hosszirányú oszlásnak tartotta s ezen felfogáson Ehrenberg is osztozott, általánosan elterji dl azon tan, hogy az ázalékállatkák haránt és hosszirányú oszlással szaporodnak; csak a legújabb időben Balbiani deményezése után lön bebizonyítva, hogy a ho irányban egymást niegfekvő ázalékállatkák nine-em k oszlófélben, hanem a közösülés egy sajátságos nemere keltek össze, mint azt a legrégibb búvárok állítottak. .1 Volvox GlÓbatomal ivartalan szaporodása, ím lynel az EHRENBERG-ig ( gyetlen állatnak vélt anya- telephől a fióktelepek kirajzását mar Leedwenhoek is s utána számos más búvár észli Ite, azon felfogásra vezetett, hogy a véglények egy része elevenszülő.** í: Müllkk, úgy látszik, hogy tulajdonképen ellentmon- dó iban vau önmagával,a mennyiben nagy munkájának pra Ea cziójában (p. XI) a hosszirányban egyesült ázalékállatkákról azt állítja, hogy határozottan oszlásban vannak. 6 óva int azon felfogás ellen, mely ezen páronkénti összefüggést i gybl kelésnek tekinti. A Parameáum , lun liánalt leírásánál ellenben (p. 88), mintán részletesen tárgyalta észleletéit a páronként egyesült Parameciumokról, azon határozott, többi felfogásával ellenkező véleményhez jut, hogy ezen egyesülés tényleg közösülés: iVera dehinc copula est, Aureliaeque maturae, et ante plenam magnitadinem, Veneri litare amant,s Az ellentmondás Mülleb 1786-ból kelt nagy monográfiájának genezisében leli magyarázatát. Ezen fontos mű ugyané nem egyéb, mint a véglények azon rendszeies feldolgozá- sának, melyet Müli.kk az összes szárazföldi s édesvízi fér- gek történetét tá'gyaló 1773-ból kelt művében adott, to vábbi vizsgálatokra alapítóit, tetemesen bővített átdolgo- zása, melyei 1784-ben bekövetkezett halála miatt Müllki: maga nem rendezhetett sajté, alá, hanem szétszórt I ézii taiból barátja, Fabeicids, állított össze, ki az első kiadás praefaezioját, melyen MüLLEK az éijabb 11 évro terjedő \ gálatok következtében szükséges változtatásokat. néi,án\ jelentéktelen kihagyáson kívül, még nem tette meg. változ- tatás nélkül vette át az új műbe. minden tekintet nélkül arra. bogy a / 'ni huh .7 hihihi!; átdolgozása lényeges n kii Lönbözik az első kiadásbelitől. I _r >• jött létre azon lát 1 .g.i- ellentmondás, mely az el-,., kiadásban elő nem fordul. Ismeretes, bogy a Volvox Globator fióktelepeinek belsejében az unokád lepi k nagy anyasejtjeit már gyí nagyításnál is jól meglehet különböztetni, meg is különböz- tették már a Volvox Qlobatomsik első észlelői is. Ezen sokat csodált felfedezés Bonnbt-1 az úgynev. katit- lyázási ilinrlii (Théorie d'emboitement) felállítására ve. melynek léi ban áll, bőgj a: ö i állatoknál az bi ! i ji bi u. nmit a Volvox Glo az utódok ->•' W£: it (z ti. B, /c 14 Gleichen az elevenszülésnek két érdekes esetét irja le röviden a Vorticella mierostománál s egy pon- tosan ínég nem határozható más csillószörös ázalék- állatkánál. Mimiket esetben az anya belsejéből göm- bölyüded embriók bújtak ki, melyek a Vorticellát elég élénk mozgással hagyták el. a másik ázalék- allatkával ellenben látszólag merev fonalakkal összr- füzve maradtak. 1 Ezen elevenen szült fiatal ázalék- állatkákban, daczára a. leírás rövidségének s a vizs- galat hiányosságának, nem nehéz az úgynevezett acirt etaalakú embriókat felismerni, melyek azázalék- állatkák búvárait újabb időben oly sokat foglalkoz- tatták s oly különböző felfogásban részesültek. Hogy a véglények meg peték által is szaporodnak, senki sem vonta kétségbe; a tulajdonképi véglények- kel összetévesztett kerékállatkák nagy petéit csak- hamar felfedeztek. Így már Joblo'x igen hü képéi adta a petéit czipelő Brachionusoknak («des Grena- des aquatiques, eouronnees et barbués») 2 ; analógia utján következtetvi , petéket a többi véglényeknél is fel kellett tenni, s a könnyen szétfolyó protoplazmá- na.k legkülönbözőbb természetű záradékait petéknek tartották. Gleicuen meg a karminnal megtelt emésztő üröcskéket, valamint az ürülékeket is petéknek vette s azt bitté, hogy némely ázalekállatka. mint a békák, zsinegben rakja le petéit, a I orticellák kocsányát pedig tojóesőnek deklarálta. Az első búvároknak a véglények keletbe, < én s szaporodására vonatkozó felfogását ezek után rövi- den a következőkben foglaljuk ossza': a véglények generatio aequivoca utján keletkeznek, osz- lás, sarjadzás ós peték által szaporodnak, némelyek eleven szülök. Azoknak, kik a hossz- irányban egymást megfekvő, azaz egybekelésben levő ázalékállatkákat oszlófélben levőknek tartották, a vég- lényeket következetesen hermafroditáknak kellett tekinteniük. Ezen felfogást tudtommal Spallanzani mondta ki először határozottan : « l'iu animali infusori egészen kiképezve bennfoglaltatnak, s hogy a paráuyiságuk miatt láthatatlan nemzedékek végtelen sora mintegy egy- másba van skatulyázva s bizonyos nagyságot elérve az anyai testet végre egymás után elhagyja. Ezen elméletet, bármily kalandosnak látszik is a Wolff megállapította mai kifej- lődéstanba beavatottnak, a máit század legnagyobb iizi- ologja, Hallék Albkecht is elfogadta, sőt mint Milne- Edwarüs megjegyzi, maga Cuviek is ezen nézetet tartotta a számos fejlődéstani hipotézis között a legvalószínűbbnek. (Lecons aur la Physiologie ete. VIII. 247.) ' lil— 218. - 68. t, 9. sono ovipari ; alecuni vivipari : tutti ml senso piu strettö ermafroditb 1 Ehbenberg is osztozott benne. Mielőtt Linné a bináris nomenklatúrát megalapí- totta, s ez a leíró természettudományokban általáno- san használatos lett. az egyes véglényalakokat vagy egyszerűen körülirtak, vagy pedig önkényűleg válasz- tott, a mai szisztematikusnak fület sértő külön ne- vekkel jelöltek. Ilyenek pl. JoBLOTNÁL : ( 'iinnniiisi ( = Kolpoda Cucullus), Ovale ( = Glaucoma scintil- lans) , Poule hupée (= egybekelt Oxytrichaféle), Navette . tagokkal birok, Arth- ronia. Linxl a Systema Naturaa 1758-beli X. kíadá sában az állatország zárkövet képező állatnövények (Zoophyta) rendében először vett fel néhány vég- lényt, t. i. 8 Vorticellafélét, melyek közül 7-et, követve TREMBLEY-t, RÉAUMUE-t s RoESEL-t s általában az akkori felfogást, a Hydra -nemmel egyesített, egyel pedig, a ( 'archesium polypinumot, a Sertularia nembe sorolt; ugyancsak a Hydrával egyesítette a Baker, Roesel, főleg pedig Trembleí vizsgálatai után isme- retes Stentor polymorphust ; felvette továbbá még a Volvox Globatort; az összes többi véglényeket pedig egy. az akkori zavaros fogalmakat kitűnően jellemző geniális kifejezessél, Volvox < 'haos név alatt foglalta össze. A Syst. NaturaeXII. kiadásában I I767)a Vorti- cellaféléket, melyek Linné szerint a Hydráktól azon örvény 51 által különböznek, melyet virágszerű harang- 1 Op. cit. 195. * Vortex, innét VorticeUa Földi JÁNOsnál Örvényke. — Én az örvényke elnevezést, JIaeüót követve, a Turbella- félékre használom. jaik kitárása alatt a vízben előidéznek, már elválasz- totta a Hydra-nemtóí, melynél a véglények közül c ak a Stentor polymorphust < Hydra Stentoria L.i hagyta, a külön nembe foglalta, melynek 1 1 faja közül azonban csak 9 a Vorticellqféh (a mai Vorti- cclla, Zoothamnion, Garchesium, Epistylis és Oper- cularia nemek képviselői) ; a Vorticella Encrinus i— Pcntacrinus Gaput Medusa I ellenben a Crinoi- dokboz, a Vorticella urceolaris{ Brachionus urceo- laris) a kerékállatkákboz, a Vorticella stellata pedig nyilvána Eydroidokhoz tartozik ; a I orticella ovifera a 3 leirásautánegészenfelismerhetetlen amerikai tengerfenéki szervezel (talán szintén Crinoid ?). A Vol- t,-oa;-nembe a Volvox Globatorral kél Ctenophor, a Volvox Beroé ( - Beroé ovata I és Volvox bicaudata ( 'ydippe Pileus) van egyesítve, s továbbá Volvox dimidiatm elnevezés alatt egj a békaálczák és Trito- nok farkán gyakori élősdi, mely kétségkívül nem egyéb, mint egy peritricb ázalékállatka, a Trichodina Pedi- culus. A Chaost végre a XU-ik kiadásban külön nem rangjára emelte Linné. «Ezen legutolsó nem, - mondja Mülleb F. L. Statids, Linné német kiadója, 1 — oly teremtményeket tartalmaz, melyeket a mikroszkópon át különböző vizekben és nedvi ssegek- lien sajátságos mozgással lehet úszni látni, s melyek- ről alig lehet tudhatni, hogy mit tartsunk felölök. A lovag ezen nemet ( 'haosnak nevezi, vágj azért, mert a zűrzavar ehaoszát látja bennök, vagy pedig azért. mert valamely ősanyagnak tekinti, melyből további képződmények fejlődnek." Ezen CfeflOS-nembe Linné a következő fajokat sorolja: 1. Chaos redivivum ( = Angvillula áceti et Angvillula tritici), -. Chaos Proteus l = Amoeba difflttens), '■'•■ Chaos fungorum, mely elnevezés alatt a báró Münchhadsen által gomba- ázalékokban nevelt Monádok értendők, melyeket \h \eniiAi sr.\- a gombák állati életre ébredt magvai- nak tekintett. «A lovag erre ezen megjegyzést teszi: hogy valamint a állatnövények átváltozás utján a növényországból az állatországba mennek át, hasonló módon mennek át a gombák az állatországból a növényországba ». 2 Roos János Károly, Linné tanít- ványa pedig nagynevű tanárának elnöklete alatt előadott doktori értekezésében ugyancsak a Münch- II \1 SEN-féle észleletek Illegi '('Szelesénél így kiált fel : »Qucestio jam oritur, utrum Fungi ml vegetabilia, ím verő ml animalia referri debeant? vei etiam mi nóvum formari debeaí regmtm natur. Chaos in- fusorium , mely alatt az ow.es többi véglények értendők s melyhez Linné, mint már fennebb emlí- tem, még bizonyos betegségeket, erjedési és rothadási letrehozii hipotetikus lényeket sorolt. Ezen első rendszertani kísérletet, mely a Chaos ködében foszlik szét, jelentőségére nézve messze túl haladta a mar sokszor említeti kitűnő dán tudós, Mülleb Ottó Frigyes, a véglényeknek _<> évnél többre terjedő tanulmányozásán alapuló rendszi n feldolgozásával. A véglények valódi Linnéji nem Linné volt. hanem Mi u eb 0. Pb. «Ha megfontoljuk, mily kevés használható előmunkálatra támaszkod- hatott Mülleb, — mondja Stein ; — s mily tökélet- lenek voltak azon eszközök, melyekkel vizsgálatai! te. úgy az ö működését igen magasra kell becsül- nünk. Mülleb volt mindenesetn az ázalékállatká- kat tárgyaló tudománj területen az első korszakol alkotó író, neki köszönjük azon alapokat, melyeken ezen állattani diszcziplinának egész epülete nyugszik. Az ázalékállatkák valódi természetébe való bepillan- tást az akkori optikai segi deszközökkel természetesen nem lehetett elérni ; ezért MüLiiER-nek ezen allatok tulaj donképeni szervezetéről, táplálkozásáról, szapo- rodásáról s fejlődéséről való összes nézetei feletti elég- telenek s többnyire tévesek.* Miután Mülleb nézetét a véglények szervezeti és szaporodási viszonyairól a fentebbiekben alkalmam volt már tárgyalhatni, e helyen csupán rendszeréről akarok megemlékezni. Ismeretes, hogy Linné, szemlátomást a népies felfogást követve, mindazon gerincztelen állatokat, melyek nem Arthropodok. azaz Linné szerint nem rovarok (Insecta), rendszerének VI. azaz a férgek (Vermes) osztályába Borolta, azon állatcsoportba, mely tagadhatatlanul meg mai nap is oly állatok tarka éke, melyek némelyikét egymással csupán ne- gatív jegyek kapcsolnak össze. ' Mülleb, Ln 1 Roos .1. ( '.. Dissertatio academica Mundnm invisibi- lem breviter delineatura. Upsaliae J7H7. 12. • Op. cit. 922. Stein, l. >. Be kell vallanunk, bog el körének mai körül- em sokkal preczizebb, mini ;i Müllebé: iVermi 16 követve, az ázalékállatkákat szinten a féregosztályba sorolta, mint ennek külön rendet, melyet kortársainál valamivel szorosabban írt ugyan körül, mindemellett egyes Diatomeákkal s Desmidiaeeákkal, a Volvo- cineák — s egyéb Flagellátokkal, Schizomycetekkel, Rhizopodokkal és Ciliatokkal együtt a kerékállatká- kat, Cereariákat és Angvillulaféléket, sőt egy fiatal Bryozoumot (Leucophra heteroclisa = Crystatella Mucedo) is felvett ázalékállatkái köze. melyeket szer- vezetük szerint két csoportra osztott. U. m. I . Infusoria (sensu strictiori), fegyverzett szemmel is igen parányiaknak látszó, az ondóban élőkkel legközelebb rokon, egynemű, nyálkás s min- den megkülönböztethető szerv nélküli álla- tocskák: -. Bullaria, szintén legnagyobbrészt mikroszkópi, különnemű, lielsö és külső szervekkel ellátott vízi állatocskák. 1 Az első csoportban 10 génuszt (Crassiuscula: Monas,Pro- teus, Volvox, Enchelys, Vibrio, - Membranacea: Cyclidium, Paramccium, Kolpoda, Gonium, Bur- saria), a másikban pedig 7-et, (Nuda: Cercaria, Trichoda, Kerona, Himantopus, Leucophra, Vorti- i ! Un,' 1 — Testa tecta : Brachionus r, összesen tehát 17 génuszt s mindössze 378 spécziepzt különböztetett meg. Valamennyi génusz közül csupán az utolsó, a Brachionus, mely tisztán csak kerékállatkákat foglal magában, felel meg természetes csoportnak : s egy futólagos megjegyzésből, mely szerint a Brachionus a Bullariumol legtökéletesebb képviselője, 3 arra l< tn t következtetni, hogy már Müller hajlandó volt az aránylag magas szervezetű kerékállatkákat a szoros értelemben vett ázalékállatkáktól egeszén elválasztani. miben talán csak munkájának teljes átdolgozása előtt bekövetkezett halála akadályozta meg. MüLLER-nek valamennyi többi génusza ellenben többé-kevésbbé együvé nem tartozó elemek tarka keveréke ; így pl. Vibrio génuszában Schizomy cetek, Diatomeák, a Desmidiaceák egy képviselője i Vibrio Lunula = < 'losterium Lunula ) s AngvillulaJ elek vannak számos Enchdysf élével és Tracheliusf élével egyesítve. A mi Müllee munkáját a véglények ismeretére oly nagyfontosságuvá tette. az. felfogásom szerint, a omne animans, quod nec inter Mammalia, Aves, Amphibia, Pisees, nec inter Insecta loeiini obtinet.n (Vermium etc. história. Havniae et Lipsiae. 1 77:;. Vol. inii pars ima. l'racfatio.) 1 Op. cit. p. VIII. ' II.. XXVI. : II). 333. nagyszámú alakoknak, a mennyire csak nagyítói engedték, pontos és részletes, továbbá minden fan- táziától ment józan és lelkiismeretes leírás. — '•Nlliil facilius quam animalcula videre, corumqut iimiii et ludo delectari, diferentias verő in bestiolis simplicissimis, agilissimis, mutabilibus, In area mi- nimi campi paucissimis luminis radiis illustrati con- *l> éven keresztül, egész Bhrenbekg fellépéséig, úgy- szólván az egyedüli alapmunka maradt, melynek rendszertani részét Gmelin a Linné természetrend- szerének XIII. kiadásába (1 788) bevevén, ebből pedig számos kézikönyvbe átvétetvén, csakhamar széleskörű elterjedési len részesült. A Müllee és Ehrenberg közötti időben az ala- kok ismeretet több búvár szelesbíttette. kik' között az első hely kétségkívül Schbank P. Ferencz lands- huti egyetemi tanárt illeti meg, ki Bajorország fau- náját tárgyaló munkájában'- 5 számos új alakot pon- tosan írt le. Az alakok ismeretének szélesbitésére irányuló törekvéseknél azonban sokkal fontosabbak 1 .7 li. p. XVIII— XIX. ' Fauna boica. 1798—1803. azokj melyek a véglényei szervezetének értókét igye- keztek tisztázni s ezzel az ázalékállatkáh (Infusoria) gyűjtőnéven összefoglalt szervezetek természetesebb csoportosítására egyengették az átat. Mülleb magaj úgy mint elődei és kortársai, az ázalékállatkák csoportjának körülírásánál a termi fcri es nagyságra fektetvén a fősúlyt, kénytelen volt az egynemű nyálkás állományból álló, szorosabb értelem- ben vett ázalékállatkákat az elkülönült szervekkel ellátott Bulláriákkal egyesíteni. Ezen sarkalatos hibát, mély következményeiben a vélemények szervezeteink megértésére oly végzetes volt, s Eiiiíf.nueho felfo- gására is lényegesen befolyt s őt a téves felfogá- sok útvesztőjébe vezette, a mélj belátású Lamarck ismerte föl először s már 1809-ben nPhilosophie Zoo- logicrae»-jében ' elválasztá a Bulláriákat az Infusori- umoktól s vPolypes ciliésr> elnevezéssel a Polypok osztályába, azaz a Bryozoákkal együtt a. mai nap az (írbelűekközé sorolt Anthozoumok ésHydroidok mellé iktatá. Ugyanígy találjuk elválasztva a Bulláriákat az az Infusoriumoktól LAMARCKnak a geriucztelen álla- tokat tárgyaló nagyfontosságú munkájában is. 2 Vala- mint azonban Müller Bulláriái, úgy Lamarck csüló- szőrös Polypjai sem képeznek természetes csoportot, a mennyiben a kerékállatkákkal együtt az összes azon időben ismert peritrich ázalékállatkák, továbbá Stentor- es Bursariafélék egy kalap alá vannak foglalva; de mindennek daczára nagyjelentőségű ezen kettéválasztás, a mennyiben azon fontos tény- állásnak felismerésén alapszik, hogy a szervezetek Legalsó lépcsőjét oly egyszerű lények foglalják el, melyek a magasabb állatokéi vei homológ szervek- kel nincsenek ellátva, s hogy az elő lények lánezolata lépésről-lépésre egyszerűsül s oly alakokkal végződik, melyekben mintegy az egyszerűség ideálja van meg- testesülve. Ezen emelkedett természetnézetet, melyet már a nagy Aristoteles hirdetett s melyhez Linné, Pal- las s több nagynevű természetbúvár csatlakozott, a legkisebb lényeknek Lamarck végezte szorosabb körülírása úgy látszott szilárd alapokra fektette, s a jelen század elején, különösen miután aztGRüiTHUiSEN, TrEVIRANUS, SCHWEIGGER, ( (KEN éS CrVTKi; is elfogadta. s miután Dotrochet 1812-bena kerékállatkák arány- lag magas szervezeti viszonyait tüzetesebben mutatta 1 Zoologisclic Philosophie von .Tkan Lamarck. A.ub dem Eranzözischen iibers. von Arnold Láng. .lenn 1876. p. lía -151. ■' llistoire naturelle de8 animaux Rane vértébres. I — II. Ehtz G ki. általánosan elterjedt. Ezen tan szerint az Infusoriumok - Cuvieb szavait 1 használva a legegyszerűbb, nyálkástestű állatok, me- lyeknek belső szervei n inesenek s gyakran m zajok is hiányzik. Bori de Sain t-\ ím i xt. ki •>"> év alatt gyűjtőt! s részletekben elég gazdag, de nem mindig megbíz- ható észleletéinek eredményéi 1826-ban az «Ency- clopédie methodiquei) és «Dictionnaire classiqui d' histoire naturellen hasábjaiban tette le, ismét a MÜLLER-fele felfogás fele hajlik, sa « DD'crOSCOpiqUi névvel jelolt lényeknél, — mely elnevezés alatt a telepeket alkotó Vorticella- S Monasfélék, valamint a Diatomeák kizárásával, ugyanazon terjedelemben foglalja közös csoportba az ázalékállatkákat, kerék- állatkákat, Cercariákat es Spermatozoumokat, mint Müller, — magas es egyszerű szervezetű mi- kroszkópi lényeket különböztet meg. Amazo- kat a Icerékállatkák képviselik, az utóbbiakat a többi mikroszkópi lények, melyeknek teste látszólag egy- nemű ugyan, mindamellett azonban nem tartja lehe- tetlennek, hogy ezek is el vannak látva elkülöníti ti szervekkel, melyek csupán nagy átlátszóságuk miatt nem vehetők ki. Bory de Saint-Yincent a mikro- szkópi lényeknek egészen önálló, új osztályozásai ii megkísértette, melynek azonban mai nap csakis histó- riai becse van. Ezen osztályozás 2 5 rendben (Gym- nodés, Trichodés, Stomoblépharés, Rotiféres, Cnisto- dés) 17 családot (Monadaircs, Pandorinées, Volvo- ciens, Kolpodicnées, Bursariées, Vibrianides, Gerca ríées, ürodiées, Polytriquées, Mystacinées, Urodées, Urcéolariées, Thikidées, Botiféres, Brachionidcs, Gymnostomées, < 'itharoidées I s 82 nemet különböztet meg; a leírt új fajok közül azonban csak kevés állja ki a kritikát, a «Dict. classiquen-hez mellekelt rajzok pedig legnagyobb reszt nem egyebek, mint Mülleb rajzainak kópiái. Említem már. hogy Bory de Saint- Ytxcent a telepeket képező Vorticella- és Monad- féléket (Anthophysa), valamint b'Diatomeákat nem osztotta be a Microscopiques névvel jelelt lények köze: ezeket ugyanis az Anthozoumok. Hydroidok, Bryozoumok, Spongiák s a moszatok egy részével együtt, a két szerves országot összekapcsoló külön közvetítő országba, a Bcgm psychodiaire-fo osztotta be, mely harmadik Bzerves országra alább még visz- 3zatérek. 1 Rógne animál 1817. Diót i • classique d'histoire naturelle. X MÁSODIK IDŐSZAK. Ehrenberg és Dujardin kora. Az előbbiekben megkísértettem lehetőleg híven ecsetelni a véglények ismeretének azon idő előtti álláspontját, melyben Ehrenberg Keresztelt Gott- fried (1795 — 1876) korszakot alkotó működéséi megkezdette, s az újabb idő tetemesen tökéletesített nagyítókészülékeinek segélyével, évek bosszú során át csendes berlini dolgozóasztalánál, Lybia tikkasztó ege alatt, a Vörös-tenger sivár partjain s Szibiria zordon pusztáin egyaránt csüggedetlen kitart- fáradozott a láthatatlan világ titkainak kifürkészé- sén, melynek eredményei az 1838-ban *Die Infu- sionsihierelien als vollkommene Organismcn. Ein Blick in das tiefere organisclu Lében der Natur» czím alatt megjelent, 64 remek rézmetszett! s színe- zett Ibiit) táblával illusztrált, monumentális díszmű- ben vannak letéve. «A vizsgálandó tárgyaknak csupán pontos részlet- ismerete (Spetialkenntniss) vezethet eredményekre, a mi magából a természetből s nem könyvekből sajátít- ható cl, — ez képezi szükségképi tervét a természet- históriával való foglalkozásomnak.* 1 A mely gondol- kozású búvárt jellemző s minden valódi természet- tudóstól követendő ezen irányelvéhez híven, Ehren- bercí önállóan átkutatta az ázalékállatkák egész terü- letét, s búvárlatának meglepő főbb eredményeit már 1830-ban közölheté a berlini akadémiával . egész terjedelmében pedig 8 evvel később az összes ázalék- állatkákról, illetőleg összes véglényekre")] írt s idézett monumentális munkájában. Ehrenberg búvárkodásának súlypontját az áza- lékállatkák szervezetének kifürkészésére irányozá. — Miként a fenntebbiekben alkalmam volt kifejteni, Ehrenberg fellépése idejében a legilletékesebb ter- mészettudósok az ázalékállatkák elnevezése alatt 1 Flóra. Regensburg. 1820. p. 535, összefoglalt parányi lényeket, szervezetükéi tekintve, két csoportba foglalták, melyeknek egyikébe elkü- lönült szervüek tartoznak, — ezek a kerékállat- káh ; másikába pedig elkülönült szervek nélküli, élő nyalkából álló lenyeli. — a szorosabb értelemben vett ázalékállatkák. Ehrenberg ezen két csoportot, mint az állatország két külön osztályát, szintén meg- különbözteti, a különbséget azonban nem a maga- sabb állatokéval megegyező szervek jelenlétében, ille- tőleg hiányában, hanem a két csoport képviselőinél való különböző voltában keresi. Azon veszélyes szir- tet, melyen az ázalékállatkák szervezetére irányuló búvárlatok ismételten hajótörést szenvedtek, Ehren- berg sem hajózhatta szerencsésen körül. A kerékállat- káknak aránylag magas szervezeti viszonyait, melyek- ről már Lam Mi' 'K-nak, sőt MüLLER-nek is volt homá- lyos fogalma, s melyeket Dutrochet pontosabban ki- fürkészett, Ehrenberg igen részletes és nagyfontosságú, részben mai nap sem túl szárnyalt tanulmányaival minden kétség fölé emelte, s az elért sikertől elra- gadtatva, analóg szerveket keresett s akart találni az ázalékállatkák másik csoportjánál is, s azokat meg is találta. Mivel pedig már a tiszta indukezió útjáról letévedve, sikamlós lejtőre jutott, feltartóztathatatla- nul ragadta magával fantáziája, s ezentúl, fájdalom, miként a « Journal des Scavans» szerkesztői a régi- ekről mondjak, inkább kitalálni, mint meglátni, akarta a dolgok lényegét, minek következtében számos, s épen a legfontosabb részletre az ellenkezője áll annak, mit vizsgálatainak s közléseinek jellem- zésére mond: nTörekvrsnnct s büszkeségemet abba helyeztem, hogy, a mennyire lehet, sehol se lássak és adjak elő túlságos sokat, hanem inkább mindenütt túlságos keveset*. 1 1 XIV. 19 Hogy lelkiismeretes s avatott búvároknak téve dései, •mint az erjedéstől előidézett fermentumok gyakran éltetőn s tisztázóan hatnak a tudomán ezt a történei számos példával bizonyítja; teljes mértékben áll ez EHSBNBEEG-nels egészben agyán tévesj de lii/.onyos tekintetben mégis tagadhatat- lanul a/ igazság magvát magában rejtő felfogásá- ról, mely míg egyrészt a biológia egyik legérde- kesebb fejezetéi képezi, másreszt hatalmas impul- zust adott arra, hogy az ő nyomdokaiba lépő eb fogulatlan búvárok, a mester tévedésen 1 kifürkészve gondosan kikerülve, a valót megközelítsék. Nem szenved semmi kétséget, hogy Ehbenbeeg vas szor- galma nélkül a véglénytan nem juthatott volna a je- lenlegi, aránylag magas tökéletesség fokára ; s csakis az vethet nemi árnyékot Ehbenbeeg nagyságára, hogy kedvelt eszméjétől, melyet a tudományos világ egy ideig páratlan lelkesedéssel karolt fel es tapsolt meg, az ellene nyilatkozó nyomatékos ervekkel szemben nem tudott, később pedig, eletének alkonyán, az agg- kor makacsságával, mintha nem is akart volna többé megválni s időről-időre féltékenyen s növekvő izga- tottsággal utasított vissza minden ellenérvet Noli turbare circulos rueos! Ehrenbekg tanának alapkövet azon tetei képezi, hogy a már ÁJUSTOTELES-től hirdetett bölcselői fel- fogás, hogy a szervezetek sorozata fokozatosan egyszc- rüsül s a legegyszerűbb szervezetű lényekkel végző- dik, merőben téves; hogy ellenkezőleg, az felel meg a valónak, hogy meg a fegyverzett szemmel való látás végső határain álló lényeknél is megfelelő kifejlődött szervek s szervrendszerek fordulnak elő, mint a legma- gasabbaknál, b e tekintetben az ember és a legpará- nyibb Monas között nincs különbség. Az ázalékállat- kák mind magas szervezetű valódi állatok, melyek két természetes állatosztályt képeznek, t. i. a kerék- állatkákét ( 'Rotatoria, Ráderthiei'é) s & gyomorálla- tokéti Polygastrica, Magenthiere ). Az utóbbiak, melyek itt. egyedid erdekeinek, következőleg állíthatok szembe a többi állatosztályokkal.* A gyoruorállatkák szivó- férgck sok gyomorral, önoszlással és sarjadzással ; laposférgek sok gyomorral és sarjadzással ; Medúzái sok gyomorral, önoszlással vagy sarjadzással; kerék- állatol sok gyomorral, sarjadzással vagy oszlással; Ehkenberg állatrendszere. 1835. I. Myeloneura Középponti idegrendszerüket agy- s gerinozvelő képviseli. |J. Nutiientia, fiaikat táplálják. (Mammalia, Ave i |2. Orphanozoa, « néni « (Keptília, Pisces.) örvényférgei ol gyomorral és sarjadzással, hu - I.i-ii . ízi Itség (Scheingliederung) a< II el : fonálférgi /. savjad/.assal vagy látszólagos izeltséggel CM s egyesült kettős ivarral : gyűrűférgt l I Naidina) izeltségés pulzus nélkül: csigái szfr nélkül s önoszlással: rovarol izeltség s edénylüktetés nélkül, egyesüli kettős ivar- ral, sarjadzással és önoszlással ; halai gerinczvelő és szív nélkül, soi gyomorral, egyesült kettős ivarral sarjadzással vagy önoszlással. 1 Ezen sajátságos pa lellából legjobban kivehető, mily magas s - szervezetet tulajdonított Ehrenbebg az ázalékállat- káknak. Ehbenbeeg az ázalékállatkák fii csoportosításában s a csoport terjedelmének körülírásában egészben vév< MüLLER-re támaszkodott. Az utóbbi is fehsmerte már a kerékállatkák (Buhariumainals egy része) saszoros értelemben vett ázaléká'latkák közötti különbségeket ; Ehbenberg tökéletesb optikai készülékeivel végzett saját tanulmányaira, meg DüTROCHET-éire támasz- kodva, élesebben ismerte fel a szervezeti különbsége- ket s a két csoportot két különböző állatosztály / Ro- tatoria, Polygastrica) rangjára emelte. A Mullee szoros értelemben vett ázalékállatkáinak megfelelő gyomorállatkái közül egeszén kiküszöbölte azt a né- hány kerékállatkát, melyeket MüLLEE-nek Cercaria- es Trichoda-neme tartalmaz; Müllee chaoszszerfí Vorticella-nemének azon képviselőit pedig, melyek a mai felfogás szerint részint a < 'iliojlagellátok, ré- szint a. Ciliátok és Acinetafélék köze osztandók be. kiválasztotta az ugyanezen nembe foglalt számos II. Ganglioneura. Középponti idegrendszerüket du- czok képviselik. I. Sphyffinozoa s. Cordata. Szívvel vagy luké nyekkel. a) Articulata. Izeit testtel és duczrendszerrel. A mai értelemben vett Artkropodok és Ai nelidek. h\ Mollusca. Izeletlen testtel ós duczrendszerrel. A mai terjedelemben veit lágytestüek. 1. Isphycta s. Vaseuhsa. Szív nélkül, edényekkel. Tllbldata. Izeletlen testtel, belük egj C ő vagy zacskó. Bryozoa. Polypi (pro parte) Vermes (pro parti i l chinodermata (pro parte . ,.'i Raceinifera. [zeleüen testtel, belök osztott, villaszerű vágj eláj Íridse. Medusae. Anthozoa. Trematoda. Ci fcoda. Turbellaria. Rotatoria. Poly- gastrica. ConJ I vb.\ , Gei eh. d. Zoologie p. 671. p. . 20 kerékállatka közül s megfelelő helyeiket a gyomorál- latkák osztályában jelölte ki. Kiküszöbölte továbbá a Bryozoumokhoz tartozó Lencophra heteroclüát, vala- mint a MüLLER-töl a Oercaria nembe foglult ondó- testecskéket s a Distomafélék álezáit, a tulajdonképi < 'ercariákat s végre a Vibrio-nembe foglalt Angvil- lulafeleket. Ellenben. MÜLLEB-t követve, ő is felvette gyomorállatkái köze a Schizomycetck egy részét 1 1 ib- rioniá), továbbá összes levélzöld-nélküli és levélzöl- det tartalmazó Flagellátokat; végre számos, illetek' - szaktársának azon véleménye ellenében, hogy ezen szervezetek a növényországba tartoznak (Agaedh, De CaNDOLLE FbIES, GrüITHUISEN, HOOKER, KÜTZING, Meyen, Morren, Nees von Eesenbeck, TuRpra, Tee- viranus stb.), a Closterinákat s a Diatorneákkal egye- sített többi Desmidiaceákat ( = Bacülaria Ehbg) ; ez utóbbiak közé sorozá, függelék gyanánt, az Ari- netafélék egy részét is (Acineta Lyngbeyei, A. tube- rosa, A. mystacina), míg a Podophrya fixát az Acti- nophrys és Trichodiscus melle az Enchclysfélék köze iktatá. A Wlizopodók közül aránylag keveset írt le Ehrenbeko nagy munkájában; mindössze néhány Amoeba-is^t, mint egy külön családnak, az Amoeba- félék családjának, továbbá néhány Arcella és I)it- fiugia -fajt, mint az Arcellafélék családjának képvise- lőit; továbbá néhány Heliozoumoi az Actinophrys és Trichodiscus nembe foglalva, melyeket a Podophrya fixa kivételével csupán holotrich ázalékállatkákat tar- talmazó Enchclysfélék családjába osztotta be. A Poly- thalamiumokról Ehbenberg azt vélte, hogy a Bryo- zoumokkal rokonságban állanak; a Radiolárokat (= Polycystina Ehbg.) végre, melyeket csupán élőés kihalt fajok kovapánczélai után ismert, majd a Poly- gastricumokkal rokon csoport (1838), majd ismét egy külön állatosztály képviselőinek tekintette.* Miként ismereteink jelenlegi állása mellett bizo- nyossággal állítható, ezen szervezetökre igen lé- nyegesen különböző véglények, Eheenberg felfogása szerint, parányiságuk mellett is magosán kifejlődött s egyöntetű jellemző szervezettel vannak ellátva, me- lyet a következő rövid képben megkísérlek vázolni. EHRENBERt;-et vizsgálatai mindjárt kezdetben az ázalekállatkák bonyolódott szerkezetű táplálkozó szerveinek feltevésére terelték, s az elért, helyesnek tartott eredmények tovább vezették őt a magasabb A Dufour LÉON-tól lS26-ban (Annales des Scien- ces naturelles t. VIII.) először leirt Oregarínafe'le'ket, me- lyek azon időben általában férgeknek tartattak, Eheenberg egészen figyelmen kívül hagyta, állatoknál előforduló egyéb szervek keresésére, végre pedig a magas szervezetet hirdető tannak tagadha- tatlanul mesteri kifejtesere. Eheenberg éles meg- figyelését nem kerülhette ki MüLLEi;-nek azon sar- kalatos tévedése, hogy az ázalekállatkák egyáltalá- ban nem vesznek magukhoz szilárd táplálékot ; a nagyobb ázalekállatkák belsejében könnyen megkü- lönböztethetők az elnyelt idegen testek s kevés béke- tűréssel a nyelés aktusa is megfigyelhető. Ehrenbeug nem csupán a nyelest s a különböző szerkezetű gara- tot, hanem, mint előtte már Gleichen, az emészt- hetetlen táplálékalkatrészek kiürítését is megfigyelte s azon eredményre jutott, hogy az alfelnyüás majd ösz- szeesik a szájjal, majd ismét tőle kisebb-nagyobb tá- volságban, néha epén a test ellenkező részén, foglal he- lyet. Feltűnt továbbá EHBENBEBG-nek, hogy a táplá- lékalkatrészek, a szájtól az alfelnyilásig való haladásuk közben, bizonyos szabályos pályát írnak le, mely néha egyenes, máskor pörgén csavart, vagy patkóalakúlag hajlott. Ha van Bzájnyilás, néha még jol megkü- lönböztethető, s finomabb szerkezetere igen külön- böző garat s többnyire külön alfelnyüás is, melyhez az einészthetleii alkatrészek bizonyos szabályos lefutású pályán jutnak, vájjon nem valószinű-e, hogy az épen említett pálya lefutásában, tinomsága miatt közvetet- lenül ki nem vehető bélrészlet is van, mely a szájat, illetőleg a garatot az alfelnvilással összeköti? Ezen kér- dési állította fel magának Ehbenbebg s oly módszert keresett, melylyel azt megoldhassa, azaz a láthatat- lan bélcsatornát láthatóvá tegye. A sikerrel kináló módszert kitalálta már előtte Gleichen, ki ázalékál- latkáit (12.1.) karminnal etette. Ezen módszert alkal- mazva, azt találta Ehbenbebg, hogy a karmin-, in- digó-, vagy egyél) festekszemecskek, melyeken az áza- lekállatkák mohón kapnak, a szájon, illetőleg a gara- ton át a test belsejébe habartatva, gömbölyüded üröcs- kéket töltenek ki, melyeket már Gleichen is látott és megfoghatatlan módon az ázalekállatkák megfestődött petéinek tartott; anyelés pillanatában gyakran egészen világosan kivehető a szájon, illetőleg agaraton túl azon csőszerű pálya, melyen át a színes szemecskék az épen említett gömbölyüded üröcskékbe jutnak, ez utóbbiak pedig azon szabályos pálya menteben vannak elhe- lyezve, mely a szájtól az alfelnyilásig húzódik. A kar- min-etetés útján nyert részleteket Ehrenberg a kö- vetkező módon igyekezett teljes képpé kiegészíteni: azon gömbölyüded üröcskék, melyekbe az elnyelt táp- lálék jut, nem egyediek, mint megannyi (egész 200) hártyás falu, prseformált gyomrok (Magenbláschen 21 Magenzellen, Speisebeuteln), melyek midőn üresek s összelohadtak, végtelen finomságuk miatl Ki nem ve- i csak megteléskor lesznek láthatókká. Ily nagyszámú apró gyomor valamennyi ázalékállatnál előfordul, ezért nevezte el Ehbenbebg sokgyomrú- vagy gyomorállatkáknak (Polygastricaj Magen- thiere). A.z emésztő készülék egyéb részleteit tekintve, lényeges, különbség van a gyomorállatkák közt; ezek egyik részénél ugyanis (bélnélküliek, Anerítera) ■a Bzáj egyszersmind ürítő nyilasul is Bzolgál, tulaj- donképi belök nincsen, hanem nagyszámú gyomraik láthatatlan finom csövecskékkel közvetlenül a szájjal közlekednek, s e azerini egész emésztő készülékük egy ernyős virágzat alakjával bír, melyen az egyes virá- gok helyéi a hólyagszerü gyomrok foglalják el; ezek pedig egy közös pontban egyesülő kocsányaikkal, a lát- hatatlan finom csövekkel, a szájból indulnak ki. A gyo- morállatkák másik főcsoportjának ellenben, finom- sága miatt csupán nyeleskor kivehető, majd egyenes (( >rt/iot»tíZa), majdpörgén csavarodott (( ampylocoela i, majd patkóalakulag visszahajló (Cyclocoela) külön bélcsővük van (béllelbirók, Enterodela), mely majd külön alféllel nyílik ( Ortho- és Campylocoela ), majd isim I a szájhoz visszavezet (Cyclocoela) S ezen, mint a bogyók az egyszerű fürtön, úgy lógnak egész lefutásában az elnyelt tápláléktól egymásután pasz- szirozotl hólyagszerü gyomrok. A száj- es alfelnyüás helyének, valamint a száj és garat eddig egeszén is- meretlen finomabb szerkezetének pontos kifürkés Ehbenbebg vizsgálatának bizonyára legfontosabb eredményei köze tartozik, mivel ezeknek ismerete nélkül az alakok tüzetes megkülönböztetése csaknem lehetetlen és száiims esetben nem egyéb merő tapo- gatódzásnál. Az emésztőkószülék Ehbenbebg szerint, némely ázalókállatkánál emésztő váladékot szolgáltató kü- lön szervekkel van kiegészítve. A Nassuláknál mondja 1 — egy egészíti uj szervrendszer lett látha- tóvá, mely ágy látszik több másnál is. talán valamennyi gyomorállatkáná] előfordul, csakhogy kevésbbé tisz- tán vehető ki. Ezen szerv a Nassuláknál viola- színü s szemlátomást az emésztésre szolgáló, tehát az epéhez hasonló nedvnek elválasztásai végezi, - a Nassulákon kívül, egészen ígj még csak a ( 'liil<>ii ornatusnál és a Chlamydodonnál fordul elő; hozzá hasonló azonban a Bursaria vernalisnál és Trache- lius Meleagrisnél is észleltetett, melyet a kerékállatkák 339. gyomrán lógó, gyakran hólyagszerü mirigyekkel lehel összehasonlítani. Az emésztő üröcskéket kitöltő szí- nes folyadék, mely halvánj rózsaszíntől violaszínen at elélik kékig, a leél í | i ,'| ivalatokl MII változik, csakugyan megvan a Nassulináknál, mi Ivek gyakran ugyanazon egyénben előforduló, külön- böző gyengéd szmek által a legpompásabb látvány- nyal kedveskednek ; ha azonban ezen színek eredetet keressük, könnyen meggyőződhetünk arról, hogy láz' azok nem valamely külön mirigynek váladékai, hamui azon Oscillariáktól erednek, melyekkel ezen ázalék- állatkák csaknem kizárólag táplálkoznak s melyeknek kivont festőanyaga az emésztés alatt különböző szín változásokon megy át. Ugyanily eredete van kéi kívül a Ghlamydodon Mnemosyne es Bursaria uerna- Us ( = Cyrtostomum leticas Stcin, Frontania leucas Clap. et Laehm.) emésztőüröcskéiben foglalt színes folyadéknak.- az Amphileptusok és Traclieliiis Meleag- rís halvány rózsaszínű iiröcskéi ellenben bizonyára lüktető üröcskéknél nem egyebek, melyeknek szinti len tartalma nem egészen achromatikus lencséken te- kintve, halvány rózsaszínűnek látszik. A valónak a költöttől való ilyetén szellemes ki- egészítése útján megállapított, bonyolódott emésztő- kószülék, melyhez az első eszmét talán MüLLEB-nek egy oda vetett megjegyzése szolgáltatta/ Ehbenbebg szerint, mint már említők, valamennyi gyomorállat- kára jellemző : s ő előfordulásukat még azoknál i- feltette, melyeknél, mint pl. a Bacillariáknál, < 'los- teriumoknál vagy a Vibrio-íélékaél, nyomait sem láthatta, s kibúvó ajtóul az illető szervezeteknek szer- feletti parányiságára vagy vizsgálatának hiányossá gára hivatkozott. Eht:enj:ei;u gondját termeszt ti -. a azon körülmeny sem kerülhette ki, hogy az általa kinyitott kibúvó ajtón gyomorállatkái köze kétség- kívüli könnyen becsempészhetők növények is, ezért alkalmat vesz egy helyen ' tüzetesen tárgyalni azt, hogy miért nem tekinthetők a Gonjugaták {Spin>- gyrák, Zygnemák I allatoknak! A/, emésztő készülék ily tökéletesnek képzelt fej- lettsegével megegyező, külön edényrendszer előfordu- Müi.i.i.i: ugyanis a Kolpoda Meleatfiis ( = Amphüepttm Meleagrii fflibg., Loxopliyttum M. Duj.) leírásáról ezeket mondja: nlntra utrcmque lineae longitudinales sRbtílissi- mae. ac vei us postica in medio sphaemlae majores trés; bae ii térte vices stomachi aut in- testini agunt, haec enim viscera, dóm vacua sínt, in Bulla- riis et Planarüs minu ant.» Uni. ' 99. 22 lása som lehetetlen, söt valószínű, a Ehrenbeeg csak- ugyan feltette, hogy gyomorállatocskáinak, minthogy egyéb szervrendszereiknek a nagyobb állatokéival ana- lóg a fejlettségük, kell edényrendszerrel is birniok, mely azonban., ezen szervezetek parányiságával ará- nyi is végtelen finomságú, s a ver színtelensége miatt, a rendelkezésünkre álló legerősebb nagyításoknál sem vehető ki. Ehrenbeeg szerint az összes gyomorállatkák, úgy- szintén a kerékállatkák is, himnősek. — A nagy szorgalommal kifürkészett részleteknek egészen te- vés magyarázása, az ivarszerveket illetőleg is oda terelte EiiKENBEKG-et , hogy kifejlődött iverszerve- ket tulajdonítson gyomorállatkáinak. A női ivarszer- vet valamennyi gyomorállatnál az egész testben szét- osztott, nyilván hálózatot képező petefészek képviseli, mely maga, finomsága miatt, nem vehető ugyan ki, a benne képződő peték ellenben többé-kevésbbé vilá- gosan kivehetők ; petéknek tekintette ugyanis Ehken- berg a protoplazma-testnek igen különböző alak- s élettani értékű záradékait: a levélzöld-gömböcské- ket s a festő anyagokat általában, paramylon-testecs- keket s a protoplazma szemeseit; ezen képzelt peték pedig majd az alfelnyíláson át, majd ismét az elhalt gyomorállatka testénél; szétfolyásakor szabadulnak ki. A nőinél sokkal bonyolódottabb szervezetet tulaj- donít Eheenbekg a hím-ivarszervnek, mely egy vagy több heréből s egy vagy két ondóhólyagból áll.* Kereknek tekinti Eheenbekg a magokat, mely kép- letek általános előfordulásának kimutatása neki köszönhető. Némely Euglenaf elénél (pl. az Euglena spirogyránál), melynek magja kikerülte figyelmét, a nagy paramylon-testeket véli a bereknek megfelelő t mirigyes szervek* -nek. A here, vagy berek láthatat- lan finomságú vezetékekkel állanak egy, vagy több ondóhólyaggal összefüggésben, mely utóbbiak üteme- sen lüktetve, a felvett ondót a peték megtermékenyí- tésére a testben szétosztják-. Ezen sajátságos lükt< tő ondóhólyagok persze nem egyebek, mint az úgyneve- zett lüktető üröcskék, melyek általános előfordulásá- nak kifürkeszése ismét Eheenbekg erdeme. A bím- ivarszervek ilyetén bizarr felfogása Ehrenbeeg ere- dendő bűnében, a gyomorállatkák szervezetem K a kerékállatkákéval való parallellizálásában s helylyel- közzel homologizálásában leli magyarázatát. Eiiren- A nagyobb számmal előforduló lüktető üreseket Ehbenbkkg egészen önkényület< ^'ouirokuak tartotta (pl. az Amphűeptus- és Trachelius-nem néhány képviselőjénél), míg az egyenként vagy párosan előfordulókat ondóbólyagokuak. beiig ugyanis a kerékállatkák két vízedényének tör- zsét ondóvezetéknek, mellső testvégi gomolyos végeit bereknek, a lüktető hólyagot pedig, melybe a vízedé- nyek nyílnak s mely tartalmát időnkint lüktetve a kloakán át kiüríti, ondóhólyagnak tartotta s hamis homologiákra támaszkodva, jutott azután a gyomor- állatkák hím ivarszerveinek fenuebbi csodálatos ma- gyarázatára. A viszonyossági szervek a fenntartási szervekkel megegyezőleg hasonlóképen magas elkülönüléseket mutatnak. A gyomorállatkák külső ingerek iránt leg- kevésbbé sem közönyösek. Hőmérséki változásokra, idegen testek érintésére épen úgy reagálnak, tehát érzékenyek, mint a magasabb állatok; csillószö- reikkel s fonalas orrmányaikkal (azaz ostoraikkal a mai terminológia szerint) szemlátomást tapogatnak. A fényi nagyobb részök felkeresi, míg más részök a homályt kedveli; ü fényt tehát kétségkívül ere- zik. Tekintetbe véve mar most azt, hogy számos Fia- gellátnál s néhány csillószőrös ázalékállatkánál (pl. Ophryoglena ) a test mellső részén, ugyanazon helyin, hol magasabb állatok a szemet viselik, egy többnyire élénk rubinpiros, ritkán fekete ( Ophryoglena atra ), elesén körülirt gömbölyüded, vagy tojásdad folt talál- ható, mely alig különbözik a kerékállatkák, Turbella- félék s némely Entomostracum szemétől : bizonyára igen közel állt annak feltevese, hogy a kérdéses szervek valóságos látószervek, szemek. Minthogy pedig szem idegrendszer nélkül nem képzelhető: Eheenbekg szorgosan keresett a szemfolt mellett oly szervet, mely idegdúcznak volna tartható s meg is találta azt az Amblyophis viridis nevű Astasia-f élénél, 1 egy «miri- gyes, gömbalakú tömegű alakjában, melyen a pü'os szemfolt epén oly módon ül, mint a kerékállatkák és Entomostraeumok agy-, illetőleg garatfeletti dúczán. Ezen szerv bizonyára nem egyéb, mint egy lükteti! üröcske ; Eheenbekg azonban idegdúcznak tartotta s ezen egyetlen hiányos észleletre támaszkodva, általá- nosított s kimondta, hogy a gyomorállatkák idegrend- szerrel is bírnak, mely egy, vagy talán több elszórt dúczból áll s melyet a belőle eredő végtelen unom idegekkel együtt mindeddig nem sikerült valamennyi- nél kimutatni. A helyváltoztató szervek pontosabb ismerete körül igen nagy érdemeket szerzett Ehkenberg. Valameny- nyi esillószőrös ázalékállatkánál (Ehrenbeeg Entero- delei) kimutatta a helyváltoztatáskor működő csilla- 2 104. 23 szőröket s ezek nagj ágára s elhelyezési viszonyaira vonatkozó pontos tanulmányai ha nerc í gészen tökéletesek, de mindenesetre megtörték s kijelölték az utat a későbbi búvárok sikeres haladására. A mai nap Flagellata n<-\ alati összefoglalt véglények hely- változtatása Ehrenberg előtt jó részt egészen misz- tikus, megmagyarázhatlan tüneménynek látszott; Ehrenberg szerencsésen választott módszerrel) tudni- illika véglényeknek gyors beszárítás által való fixiro- zásával kimutatta, hogy a rejtélyes helyváltoztatási egy, vagy néha több, finom örvényző Innal, orrmány Eüssel ostor) végezi. A Peridinium-féléknél az ostoron kívül még finom csillószőrök is fordulnak elő, molyok ezek testét közepeti körülövezik. Pontosan leírja továbbá, hogj a Proteuszszerüleg alakjokai foly- tonosan változtató Arnocba -félék nyúlós és összehú- zódó testök bármely pontjából, lábak módjára működő nyúlványokat, állábakat bocsátnak ki. s ezekhez ha- sonló módon az Arcella-félék is. A Bacillariák végre pánczéluk hosszirányú résén kitolt csigatalpszerű nyúlványon csuszkáinak; oly felfogás, melyet Schtjltze Miksa újabb vizsgálatai megerősítettek. De a ajjon mi lehet az, mi ezen szerveket mozgásban tartja? Ezen kérdésre Ehrenberg ismét egyes meg- figyeléseken épülő általánosítás utján igyekezett éb felfogásával összhangzó feleletet adni, s ter- mészetesen isim i tévedett. Az összepattanó kocsá- nyú Vorticella-iéléknél megkülönböztette a csöves kocsányon végig húzódó összehúzódó szalagot, a Stentoroknál pedig az < gesz testet borító fino- mabb csillószőrök lefutásában fekvőket; ózon szala- gok természetesen csak izmok lőhetnek, s ózon alu- lion feltette , hogy a gyomorállatkáknak általában magasan kifejlett izomrendszerük van a hogy még a csillószőrök s ostorok is láthatlan finomságú izmok- tól mozgattatnak. A gyomorállatkát köztakaróját majd finomsága miatt szerkezet nélkülinek látszó, lágy, nyúlékony, majd ismét kemény, szarunemü s noha kovasav bele- rakódásától igen merev pánczél képezi, moly a Bacil- láriáknál s a Peridinum -féléknél jellemző linóm szkulpturával van ékesítve. Az elhalt gyomorálla- tocskák pánczélai gyakran egymagokra hatalmas kő n fcekel képeznek s fontos szerepet játszanak a földk alakulásában. Némely gyomorállatkák testéi végri különböző alakú, merev vagy rugékony, szarum mii hüvelj vagy tok környezi.* Eheenberq rí ml zerében a pánczél jelenlétére vagy i. gyomorállatkák, mint mar említők, mindnyá- jan hímnősek, a nagyszámú petéken kívül azonban még arjadzással és oszlással is szaporodnak, mely utóbbi szaporodási módnál majd haránt-, majd hosszirányban oszlanak kettő; a páronkéni ho tengelyök irányában összefüggő gyomorállatkák nin- csenek közösülésben, mint mikénl Leeuwenhoek s mások állították, hanom hosszirányú oszlásban, pán a Closterináknál van egybekelés (Copulatio), melynek azonban valószínűleg nincsen ivari jelen- tősége. ' A gyomorállatkák mesés szaporaságának illusztrá- lására számításokat tett Ehrenberg, melyeknek ered- ményei méltán bámulatra ragadták kortársait. «Mint- hogj egy Vorticclla vagy Bctcillaria egy óra alati meg oszlik s közbe eső egy óra múlva ismét oszlik, tehát :'. óra alatt egyből 1. 5 óra alatt 8, 7 óra alatt egyből 16 lesz, lehetséges, hogy 24 óra alatt íit'.H. egyén lesz egyből, 18 óra, azaz _' nap alatt pedig 8 millió s 1 nap alatt 140 billió. A bilini csiszoló palában körül- belől 11,000 millió Gallionella tesz I köbhüvelyk, tehát mintegy 70 billió egy köbláb (1728 köbhü- velyk = 1 köbláb) követ. Eszerint lehetséges volna, hogy egyetlen állatoeska, csupán önoszlással í nap alatt -2 köbláb követ képezzen. — Az Infusoriumok- nak az önoszlás utján történő szaporodás oly meg- maradást és elterjedést biztosít a tengerben és levegő- ben, mely az egyenek elpusztulásának minden lehel 3< igi s arányát ellensúlyozza s mely elég költőileg halha- tatlansággal s örök ifjúsággal határos. Képzeljük, hogj mi magunk számtalan mindig új részre oszlunk,hogj számtalan évig i Íjunk s ifjak maradjunk, » a Ezen óriási számokhoz vezető ivartalan szaporodáshoz hozzájárul még a tömérdek, apró petéknek tartott szemecskék utján történő szaporodás; minthogy pedig ezen . telén parányi petéket a kiszáradt pocsolyákból a lég- áramlások könnyen széthordják s mindenhova szét- szórják: könnyen megmagyarázható az ázalékállat- káknak a folyadékokban való gyors megjeleni nem szükséges a generatio aequiyoca feltevéséhez for- dulni. Ezen alapra támaszkodva, Ehrenberg a szülék nélkül való elsődleges keletkezést egész határozott- sággaJ elvetendőnek tartotta. hiányára nagy súlyi fektet, ;i pánczél I i ónban mm használja következeié en, a mennyiben majd a szi- lárd köztakarót, majd isméi .-i testtől elálló hüvelyt, tokot nevezi pánczélnak. ■ 89. ' XIII. 24 Ehrenbeug a gyomorállatkák szervezeti viszonyaira a következő, 22 családban 123 nemet s 553 fajt tartalmazó rendszert alapítá : Ehrenberg rendszere (18 3 8). l Poly gastrica, gyomordllatkáJc. < ^4 a W I iiggelék (láb) nél- küliek, Gwwiwa : Változó lábnak, Pseudopoda : Szörözötti k. h'/'iti irlm Közös száj- s ali'el- nyilással, (Egy nyilasunk) Anopisthia : Ellenes állású (száj-alfel)nyilással, Enantiotreta : Változó helyzetű Bzáj-alfelnyilással, AUotreta : Hasoldali 1 1 a alfelnyilással i 'atotreta : tökéletesen legészen i oszlók, tökéletlenül írisz- ben 1 oszlók i Monas- telepek), pánczélosak pánczéltalanok ... ... 7. pánczéltalanok .__ ... .. pánczélosak ... ... ... ... miuilen irányban oszlók, pánczélosak (gömbképződés) ... ... ... egy irányban oszlók ( pánczéltalanok (fonálképződés), I pánczélosak... pánczé- losak, testalak állandó, testalak változó, pánczéltalanok . . ... ... ... ... • ... .__ . sok részre osztott láb egyetlen nyilasból ___ ... ... ... egyszerű (nem osztott) láb egyetlen nyilasból, vagy a szá- mos nyilas mindegyikéből ... pánczéltalanok ... ... ... ... pánczélosak pánczéltalanok ... ... . pánczélosak pánczéltalanok... pánczélosak . pánczél- I orrinány alapján lévő zajjal, fark nélkül talanok, | mellső szájjal, farkszerű hasvéggel.. pánczélosak ........ ...... pánczél- | csupán csillószőrökkel mozgók talanok, I többféle mozgató zervekkel pánczélosak - 1. Monadina. 2. ( 'ryptamonadina ::. Volvoeina. í, Vibrionia. 5, 1 Inxti'liltll. 6. 1 tasiaea. 7. 1 >ill"hll/illil. 8. . Imoebaea. 9. Irceüirui. Ki. 1 l óta 'protoplazmának (cyto- plasma Kölliker, bioplasma Beale) neveznek. ' A sarcodé az ázalékállatkák egy részénél, t. i. a Rhizopodoknál, melyekhez Eiirenbero Arcellafélei is tartoznak, valamint a közel rokon Amurba- vágj Actinophrysféléknél, felületen csupasz, azaz hártya nem burkolja azt : s ennek megfelelőleg ezek kü- lönböző alakú ideiglenes nyúlványokat, állábakat képesek kitolni, mit tenni a többi ázalékállatkák, t. i. a Vibriofélék s az ostoros és esillószőrös ázalékállat- kák, levén sarcode-testök vékonyabb vagy vastagabb hártyával burkolva, epén e miatt nem képesek. Azon világos gömböknek, melyek az ázalékálla- toknál az elnyelt táplálékot befogadjuk b melyeket Ehrenberg egy bonyolódott emésztőkészülek állan- dóan előforduló kiegészítő részeinek tekintett, a való- nak teljesen megfeleli") igen egyszerű magyarázatát adta Diuaroin. Nem egyebek ezek, minta sarcodéban fellepő ideiglenes, saját falat nélkülöző űröcskék( va- cuoles l, melyek oly módon jönnek létre, hogy az ideiglenes vagy állandóan előforduló szájnyíláson át a sareode-test belsejébe nyomult szilárd táplálék s a behabart víz a lágy sarcodében öblöket, űröket váj ki, melyeknek képződését indigóval vagy karmin- szemcsékkel való táplálásnál közvetetlenül meg lehet figyelni. ■ — A Parameciumnál, Kolpodánál vagy I orticellánál például, igen világosan látható, mily módon váj ki magának a karminszemecskéket tartal- mazó behabart víz a garat alsó nyilt vegén a sarcodé- ban egy kezdetijén orsóalakú, később elgömbölyödő ünicsket. mely bizonyos nagyságot elérvén, a garat végéről leválik, a sarcodéba tovább nyomul s egy újabban képződő űröcskétől mindegyre odább és odább tolatik;** épen így meglehet arról is közvetetlenül 1 Verinischte Schriíten botanischen Inhaltes. 1846. 2 Das Protoplasma etc. * Nem hagyhatom e helyen említés nélkül, hogy a véglények sarcodéját Peety már jóval Schtjltze előtt (1852) nevezte protoplasmának. (Die kleinaten Lebensformen. 56.) * Ezen nyelási és ürcse-képződési folyamat igen élet- győződni, hogy ezen üröcskék-nem függenek a kép- zelt bélcsőn vagy a száj alatt, hanem egészen szaba- dok, s a sarcodé összehúzódásai alkalmával majd ide. majd oda tolatnak, s hogy nem prseformált hólyagok. ezt kézzelfoghatókig bizonyítja az, hogy két vagy több üröcske egymással egy nagyobbá összefolyhat. — Ezen pontosan ellenőrzött megfigyelésekre támaszkodva, egész határozottsággal állíthatá Dujardin, hogy az EHRENBERo-töl leírt sokgyomrú emésztőkészü- 1 e k n in cs m e g. Az összehúzódó hólyagocskákat. vagy lüktető irrecskéket, melyeket Ehrenberg ondóhólyagoknak deklarált, Du.tardin a sarcodé kéregrétegében levő üröcskéknek tekinti (vacuoles contractiles, vesicules contractiles >. melyek felváltva vizet vesznek fel s ürí- tenek ki, s mint első felfedezőjük, Spallanzani, gya- nította, a lélekzés szolgálatúban állanak. Hogy edényrendszer, mely Ehrenberg szerint csupán végtelen finomsága miatt nem vehető ki. fizikai okokból képzelhetetlen a parányi testű ázalék- állatkáknál, ezt megdönthetetlen érveléssel bizonyítja Dujardin « A folyadék, - mondja. 1 — még erős nyomás alatt is megszűnik folyni oly kapilláris csőben, melynek átmérője eléggé kicsiny. Oly álla- toknál azonban, melyeknek szive a legerőteljesebb, a legvégső bajfizáledények meg legalább Viso millimé- ter átmérőjűek : fel akarnánk-e tehát még tenni Vio milliméternyi ázalekállatkáknál Viooooo milliméternyi edényeket?)) Valamint edényrendszer nem tehető fel az áza- lekállatkáknál, ép oly kevéssé érzi magát Du.tardin indíttatva ideg- és izomrendszer feltevesére: a sar- codét. Mzoii ösállomáuyt. mely az ázalékállatkák (es- tet képezi, epén azon élettani tulajdonság jellemezi. hogy idegek nélkül is ingerlékeny s izmok nélkül összehúzódó. — A protoplazmáról szóló mai felfogás ugyancsak ezen tételt vallja. Du.tardin nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az ázalékállatkák ivaros utón is szaporodhatnak; az egyedül biztosan ismert szaporodási módot azonban egyedül az oszlás képviseli. Az EiiRENiiERG-től leirt bonyolódott ivarkészülék bizonyára nincs meg. Hogy a sarcodéban előforduló majd színes, majd színtelen szemecskék, melyek a sarcodé szétfolyásakor szabaddá lesznek s szétszóródnak, petéket képviselnek, oly egé- hűen van visszaadva Dujardin nagy munkájában a i. 8. l'i. táblákon. 27 en önkényes feltevés, melynek helyességéi egyetlen észleleti adni s< m támogatja. Az EHBENBEEG-től he- réknek tartott képleteket, melyek a sarcodé szét- folyásakor hosszasabban ellentállanak a víz behatá á nak. számos ázalékállatkánál Düjabdin is ismerte ugyan; mivel azonban élettani feladatukat ép 0I3 kevéssé sikerüli megoldania, mint EHBENBEBG-nek, az objektív búvár óvatosságával tartózkodik e képlett K feladatánál* találgatásába való bocsátkozastol. IIog\ EuBENBESG-nek a Lüktető üröcskék feladatát magya- rázó, semmi megfigyelésre sem támaszkodó, kalandos nézetéi Düjabdin egészen elvetette, ezt mára fenneb- biekbeD felemlítem ; s úgy hiszem, mainap nem szen- ved kétséget, hogy az ezen szervek feladatára vonat- kozó SpALLANZANi-DujABDiN-féle nézet sokkal közelebb áll a Valiihoz, mint az Ehbenbebg-ó. Dujakdin az ázalékáüatkák körét szűkebbre vonta, mint Ehbenbebg. A kerékállatkákat, mint már emlí- tem, Ehbenbebg is elválasztotta ugyan az ázalék- a Mátkáktól, azaz gyomorállatkáktól, ennek daczára azonban mégis azon végzetes bibába esett, hogj az ázalékáüatkák tanulmányozásánál folytonosan a kerékállatkák magas szervezetét tartotta mintegy mintakép gyanánt szem előtt. DujABDiN-nak eléggé alig méltányolható kiváló nagy erdeme abban van, hogy ezen végzetes hibát szerencsésen elkerülte; s ha a mainap is kétes helyzetű, de bizonyára nem a véglények közé tartozó Ichthydiumféléket, mint a kerékállatkákhoz | Systolides Duj. 1 vezető átmenetet. ideiglenesen a Coleps szomszédságába, a részarányos testű ázalékáüatkák köze sorozta, ezen eüentmondás abban leli magyarázatát, hogy, Düjabdin az Ichthy- diumok szervezetével egyáltalában nem volt tisztá- ban. Ehbenbebg Closterináii és Bacillariáit, azaz a Desmidiaceákat és Diatomeákai Düjabdin egészen kiküszöbölte az ázalékáüatkák közül; ő volt eüenben az első, ki a Spongiákat, mint Amoebák- és Mona- sokból alakult télepéket, függelék gyanánt az Amoeba- és Monasfélék melle sorolta. 1 oly felfogás ez, mely tudvalevőleg, egy ideig általánosan elfogadtatott, később ellenben, minthogy a folytatott búvárlatok a Spongiák és Coelenteratoi közötti rokonsági viszo- nyok feüsmerésére vezettek, elvettetett, bár mainap is vannak ületékes védelmezői, mint Claek, legújab- ban pedig Sti.inv Különben, véleményem szerint, a kél nézel legkevésbbé sem zárja ki egymást okvetetle- 1 305. 300. - III. lo. mii: mert hiszen a Spongiál a mellett, hogy a C01 lenteratok legalsóbb osztályai képviselik, ma- iránj ban a véglényekkel is szoros és benső rokonságban állhatnak, s legegyszerűbb alakjaik azon,legyen szabad mondanom, első kísérleteket képviselhetik, melyekaz egysejtű lények, Protozoumok, laza, polymorph tele- peitől a szorosabb összefü K ejtáüamot képviselő Metazoumokhoz vezetnek át, mely phylogeniai tekin- tetben igen nagyfontosságú tetei eldöntése további specziális tanulmányoktól várható. Düjabdin vizsgálataira támaszkodva, külön r ad szert állított fel, melynek i'l családja (21-diknek vév< részarányos testalakú ázalékáüatkáit) , kétségkívül sukkal természetesebben van csoportosítva, mint Ehbenbebg családjai, mi az osztályzási alapjeüemi általános testalak, helyváltoztató Bzervek) éles ítéli 1 tel való kiszemelésének tulajdonítandó s az állat- országba sorolt véglények három főcsoportja: Rhizo poda, Flagellata, < 'iliata voltaképen már megvan 1 )djaedin rendszerében. Düjardin rendszere t 184-1)- A ) Nem részarányos, assyininetricus testű ázalékáüatkák. I. REND. Látható helyváltoztató szervek nélkül. 1. Család. I ihrionina. II. BEND. Változó nyúlványokkal (állábakkal 1 ;. I. Nyúlványok összehúzódók, egyszerűi 1 1 1 . ikrán elágazók. •J. Család. Anioelrina. :!. Család. Wázopoda. i. -1. Nyúlványok igen lassan összehúzódók, mindig szerüek. í- Család. d fni'i/ úgy reszt vesznek, mint azon zöld gömböcskek, melyeket Ehrenberg jietéknek tartott, mely észlelet egy sokgyomrú bélkészülék jelen- letet egészen kizárja. A Paramecium Aureliánál észlelt ugyanily körkörös keringésről tett jelentést Iíymer Jones az angol természetbúvároknak 1838-iki newcastlei gyűlésén. 4 Eiibenrerg a két búvártól leirt egeszén azonos észleletet két különböző hipoté- zissel igyekezett felfogásával összhangzásba hozni. Focke elleneben azt állitá ugyanis, hogy a szemecskek keringése csak látszólagos: «Ép oly tévedés ez a látottnak megítélésében, mint a gyermekek olló- és fogójátékánál, melynél ligy látszik, hogy a hálószerüleg összekötött ollókarokra erősített fácskák vagy házak lnl vöket változtatják, a nélkül, hogy valódi es rögzítetl helyökből némileg is kitérnének. » i Iíeymer Jones elleneben ellenben a newcastlei gyűlésen, melyen sze- mélyesen részt vett, azon új hipotézishez folyamo- dott, hogy az ázalékállatkak bele néha a gyom- rok rovására annyira kitágulhat, hogy az egész test- űrt kitölti, s ez esetben az elnyelt tápszerek, melyek gyomorzacskokhoz igen hasonlítanak, az egész test- ijén keringeni látszanak."' Ugyanezen idő korul Meyen a Parameciumo- kon es I orticellaf éleken tett vizsgálatokra támasz- kodva, igen pontosan irta le 6 a nyelest s a test bel- sejébe jutott tápszereknek tovatolatását. Meyen egé- szen a DiuARDiN-fele felfogáshoz csatlakozik s a sok- 1 Physiologische Studien. z Conf. Isis. 1836. ]>. 785, és Amtl. Berichí über die 20. Versammlnng deutseber Naturforscber und Aerzte in Mainz. 1842. p. -227. Stein I. 28. 3 A A P. (1839) 80. 4 Stein. I. 29. Stein. 1. c. '■ A A P, (1839) 75. 29 gyomrú bélkészülék létét tagadja; szerinte az áza lékállatkák nyálkás állománytól kitöltött hólya- kák, melyek bizonyos tekintetben ;i növényi sejtekkel egyeznek meg. Az ázalékállatkák morfológiai értékének biztos alapra való fektetésére a legfontosabb lépési kétség- kívül von SdbboIjD tette meg, a már Meyen- ésOwEN- 3 tői futólagosan érintett eszmének batározott kifejtése által, mely hivatva lőn, bogy a véglények szervezetet a biológiának mai alaptanával, a Schleiden es Schann lángszellemétől épen megteremtett sejtelmélettel össz- hangzásba hozza. SrEBOLD a gerincztelen állatok összehasonlító boneztanát tárgyain kitűnő s mai nap is nélkülözhetetlen kezikönyvében.- a kézikönyv ter- mészetével megegyező rövidségééi tárgyalja ugyan az ázalékállatkák szervezeti viszonyait, mindamellett világos es határozott vonásokkal adja elő az ázalék- állatkák szervezetéről vallott nézetét, mely egészben véve 1 )üJABDiN-éval megegyezik; csak a lüktető üröcske feladatára nézve tér el DujARDiN-töl, a mennyiben ezen szervet, miként, mint fennebb előadtam, már a múlt században Gleichen, a keringési rendszer kezdetié- szervének tekintette, mely felfogásban később SlE- i;uli> tanának legelkeseredettebb ellenesei, Clapakéde es LuiiMANN is osztoztak. Ellentétben DujARDiN-nal, ki az Ein;EN<;i;i;c,-töl heréknek tartott képletek elő- fordulására nem nagy súlyt fektetett. Siebold arra utal. hogy a legtöbb ázalekállat és gyökérlábú belse- jében van egy elesén körülírt tömöttebb test, melyet magnak (nucleus) nevez; ennek belsejében, vagy mellette pedig elég gyakran egy kisebb testecske, a magocska vagy magtestecske (nucleolus)van; s ;i sejtelmeiéi álláspontjából igyekezvén meghatározni az ázalékállatkák s gyökérlábúak alaktani erteket, arra az eredményre jut, hogy azok egyetlen sejtnek telelnek meg. Ezen Protozoa elnevezés alatt összefog- lalt egysejtű állatokat a gerincztelenek (Arthropoda, Mollusca, Vermes, Zoophyta = Coelenterata et Eehi- nodermata Leuckart) külön főcsoportjának (Haupt- gruppe) képviselői gyanánt tekinti, melyek az állat- ország legalsó lépcsőjén foglalnak helyet. Kieuold szerint, az állatok ezen végső főcsoportjába tehát oly állatok tartoznak, melyeknél a szervek különböző rendszerei nincsenek éle- sen kiválva, s melyeknek szabálytalan alakja ' The Edinburgh uew philosophical Journal Ni. 69. (1843.) 185. Cont Sikbold, Bericbt. A A P. (1845) 116. '- Lebrlmcb der vergleichenden Anatomie. I. Beriin 1845— is, 8—25. s egyszerű szervezete egy sejtre redukál- ható. 1 Mióta Seuu \nn a növények es állatok szöveti es fejlődési megegyezését kii untatta.- mondja találóan Siebold, — nem okozhat többé megütközést, hogy a legalsóbb növényi es állati szervezetek összetételökri nézve egy egyszerű sejttel egyeznek meg. 2 Siebold fellépése idejében a legalsóbb növények szaporodásának ismeretéi a legnagyobb fontosságú felfedezések gazdagították, melyek SiEBOLD-ra a Pro tozoumok csoportjának körülírásában lényegesen be- folytak. NEEDHAM és BuFl'ON, GlKOD Chantrans s Ingenuouss már a múlt század végén ismertek és ismertettek, hogy bizonyos moszatfonalakban néha kis gömbök képződnek, melyek a fonálból kiszaba- dulván, a zöld ázalekállatkáktól semmiben sem külön- böznek s mint ezek, látszólag egeszén szabad aka- rat szerint, fürgén úszkálnak ; sőt Ingenuouss azt is megfigyelte, hogy a Coiilifca rivularis ezen állat- nemzedékéből ismét moszatfonalak fejlödnek. Hasonló ószleleteket közölt Boey de St. Vincent 1800-baii, Martens 1805-ben; Teentepoiil pedig 1807-ben a Vaucheria clavata bunkósan duzzadt fonálvégeiböl aránylag nagy, zöld ázalékállatkákhoz hasonló mozgó- testeket látott kiosonni, melyek egy ideig tartó úszkálás után az edény szelére gyűltek, s mozgásuk megszűn- tével lassanként VaucJieriákká nőttek ki. Trentepohl észleletéit 1814-ben Nees von Esenbeck megerősí- tette. Majd Gruithuisen, Gaillon, Hoffmann, Íjam.. Agardh, Meyen, Iíotii, Ciiauvin, Treviranus es Ki - tzing tettek hasonló észleleteket a Draparnaldia plumosa, 1). conglomerata, Ulothrix zonata, l ■ com- pacta, Conferva rivularis, G. annulina, Edocarpus tomentosus, E. siliculosus, Enteromorpha clathrata, Bryopsü arbuscula, Saprolegnia ferax fajokhoz tartozó moszatokon. 3 Ezen észleletek csodálatos mó- don hosszú ideig nem vezettek azon igazság határo- zott felismerésére, hogy a moszatok egy része (az ú. n. Zoosporeák) szabadon mozgó spórák, azaz: mint mai nap mondjuk, rajzósprórák ( Zoocarpa Bon/, Sporidia Agardh, Gonidia Kützing, Sporo- zöida Solier, Zoospora Decaisne) által szaporodik. 1 3. - 7. 3 Couf. Ehkbnbbbg, 65, 108, Trevibanus, Physiologie der Gewachse. I. Bonn (1835.) 20. Dicfcionnaire univei d'bistoire oaturelle. X. Paris, 1849. Camillb Montagne Phycologie czímö czikke. Dnger, Die Pflanze un Momente der Thierwerdung. 1843 II. éa XIV. Brief. Stein III. I--'. 30 \ :i-\ egészen téveseknek tartották azokat. — s Ingen- houss méltán panaszkodik, hogy némely természet- búvár annyira meg van győződve a dolog lehetetlen- ségéről, hogy megvizsgálására még csak fáradságot sem vesz magának, 1 - vagy pedig könnyelműen úgy magyarázták, hogy a moszatok bizonyos körülmé- nyek között ázalekállatkákká s ezek ismét moszatokká változhatnak, mely felfogás ellen Ehbenbeeg méltán emeli erélyesen szót. 2 1 ngee, kimar 18:27-ben foglalkozott a Vaucheria clavata szaporodásával, szinten nem jutott elődeinél sokkal több eredményre, s csak 1842-ben, midőn a Vaucheria tanulmányozását ismét megkezdette, sike- rült kitűnő Plüssel- fele mikroszkópjának erős lenesei alatt a jóddal megölt rajzóspórák egész felületen unom csillószőröket felfedezni s konstatálnia, hogy ezen rajzok a csillószőrös ázalókállatkákkal, valamint a HíjdroidoknakésMedusáknakM^YETs, Loven, Ehben- bekg, Siebolh és Sars epell felfedezte embriói- val egészen megegyeznek, miből azután azt követ- keztette, hogy a I 'aucheria s a többi moszatok mozgó csirái valóságos állati embriók, melyek azonban az állati életnek ezen kezdetleges foka föle nem emel- kedhetnek, hanem rövid állati elet után ismét állan- dóan visszaesnek az alsóbb növényi életbe, melyből kiindultak. «Ezen felfogás szerint hinti n növény s nlliti közelebb nll egymáshoz, mini miként rendesen feltesszük, s én legalább semmi ellentmondót nem találok iáiban, hogy az állatvilág a teremtő erő má- sodszülöttének tekintendő, melyei a növényvilágnak meg kelleti előznie. — A növényvilág, — mini Okén találóan mondja, — az állatvilág méhe.i :; Nem szen- vedhet kétséget, hogy azon elénk, ragyogó irályá- val hódító s lelkesedésével magával ragadó tizen- nyolcz levél, melyben Ungeb vizsgálatainak gyönyörű eredményeit a "növénynek állattá válásáról" közzétette, daczára a bennök előforduló kissé túlságos vérmes spekuláczióknak, a moszatok rajzóspórák által való szaporodásának ismeretéhez az első alapmunkát képezi. A Phycologia terén halhatatlan érdemű Thubet meg ugyanazon övben megerősítő Unükr felfedezi s egyúttal azt is közölte, hogy az Oedogonium-f&jók rajzóspórái egy csillószörkoszorut. a < 'onferva rivula- ris- es glomeratá-éi pedig két finom ostort s egy piros 1 Conf. Tuevikanus, op. c. 23. 1 37. :: 'Ili. !I7. szemfoltot viselnek s hogy e szerint a moszatok sza- bályszerű fejlődésmenetéhez tartozó szabadon mozgó spórái minden tekintetben megegyeznek Ehbenbebg számos ázalekállatkájával. 1 Ezen egyre szaporodó s lassankint szeleseid) kor- Inai helyeseknek ismert felfedezésekre támaszkodva, Siebold nem csupán a Bacillariákai es ' 'losUrinákai zarta ki, mint Dujabdin, a Protozoumok közül s uta- sította a növényországba, hanem egyszersmind Ehben- bebg bélnélküli ázalékállatkái közül mindazokat, me- lyek a moszatok rajzóspóráitól lényegesen nem külön- böznek: tehát az összes Monadinokat, Gryphomona- dinokat, Voloox-, Vibrio- es üinobryiumféléket s csupán a/. Astasia- es Peridiniumfélékct fogadta be. Siebold azon elvnek hódolt, hogy az állat- es növény- ország között szoros határ van, s a legalsóbb álla- tok s növények közötti különbség legfőbb bélyeget a test összhúzékonyságában, illetőleg merevségében vélte felismerhetni. Bármennyire hasonlítanak is az egysejtű növények bizonyos Protozou- mokhoz, mégis elesén különböznek ezektől az által, hogy testök merev, míg az állati test összhuzódo.' Hogy a legalsóbb lényeknek osszhuzódásbcli képi sségre, illetőleg ennek hiányára alapított kettéválasztása önkény alkalmazása nélkül nem vihető keresztül, ez ismereteink jelen állásánál alig szenved bet kétséget. Az általánosan s méltán nö- vényeknek tartott ( 'hytridiumfélék némely képviselői- nek rajzói ej) oly összhuzódok, mint SizAmoebák;* a Volvox termékenyítői rajzóinak szüntelen alakvál- toztatásai egészen megegyeznek az AstasiaJ élekével, a Myxomycetek rajzói, főleg pedig Amoebái ésplas- modiumai összhúzódás tekinteteben a gyökérlábúak- kal versenyeznek stb. De SiEBOLD-nak sem sike- rült, hogy elvet következetesen érvényesítse; míg ugyanis az egeszén merev Chlorogonium euchlorumoi s a szintén merev testű Peridiniumféléket, Chcctomo- nasokat a Protozoumok köze felvette, addig a Dino- briumféléket, melyek ép oly összhúzódók, mint az Astasiafélék, s voltaképen nem is egyebek tokot lakó s egyenkint rajzó, vagy telepes Ast-asia- vagy Euglcna- 1 Reckerebes sur les organs locotuoteurs des Algnes. Ann. des se. uat. Botanique. 1843. EL Ser. XIX. 266. : Az idézett imivön kívül tüzetesebben kifejti ezt Sie- bold két értekezésében : Dissertatio de finibus inter regnmn animale et vegetabile constituendis. Erlangse. 1844. és Ueber einzellige Manzen und Tliiere. ZWZ. I. |1S4ÍI) -J70. 2 Schenk A. Ueber das Yurkommen eontractiler Zel- len ílu Píianzeureicb. Würzburg. 1858. 31 féléknél, számos, szintén összhúzódó testű, színtelen Monasfélével együtt a növényországba utasította; ha- sonlókép növényeknek deklarálta a Spongiákai is. minthogy a Grant felfedezte embrióik, mini láttuk, a I mi, limai, csillószőrös rajzóival némi tekintetben megegyeznek. Az idegen elemektől meglehi tősen meg- tisztított Protozoumok köréi SiEBOLn következőleg osztályozza. 1 Protozoa. I; Azalékállatkák (Infusorien) osztálya. Vfozgószerveik főleg csillószőrókböl állanak. I. REND. ASTOMA. Ijnélküli azalékállatkák. i aládok: Astasiaea, Peridinaea, Ojutlinuca II. RF.NI>. STOMATODA. Szájjal s nyelőcsöve] ellátott azalékállatkák. Családok: Voificettina, Ophrydina, Encfielia, Traclte- lina. Kolpodea, Oxi/trichina, Kuplota. I'il Gyökérlábúak (Rbizopoden) osztálya. tfozgá i erveik elágazó, mindig változó és teljesen visszavonható nyúlványokból állanak. I. REND. MONOSOMATIA. Családok: Amocbea, Arcellina. II. KEND. rOLYSOMATIA. ( = POLVTII A I.AMIA.) Nemek: VoHicaHs, Geo/ionu.i, Nvnionina. Első pillanatra látható, hogy Siebold egj ejti ről szóló tanának ele a nmindenütt egyenlően tökéletes fejlettség elve» ellen irányul; s Ehrenberg, ki ezt igen jól érezte, mint a tudomány további fejlődéséből kitetszik, nagyon tévedett, ha azt hitte, hogy az új eretnektant, ellenérvek helyettj csupán tekintélyére támaszkodva, csípős rendreutasítással elejtheti, midőn Siebold ellen ezen szavakra fakad : A szorgalmas szerzőnek mégis csak óvatosabban kel- li tt volna a tudományi a mikroszkópi szervezetet organizacziójára vonatkozó oly új vélemények ellen oltalmazni, melyek könnyen jutnak be, de nehezen irthatok ki: mert tudvalevőleg a legtöbb író nem az i at, hanem a hamisat tárgyalja hosszú beszéddel s szükségtelen irományokkal*. 2 SiEBOLD-dal egészen egyidejűleg, de tőle függet- lenül, Köllikeb is azon egészen új és fontos nézetet hangoztatta, hogy vannak allatok, melyek azon 1 io. \l..>, ,t li ,1 Berliner Akad (1848.) 235. alaki i ■ irtékén maradnak egész életü- kön át, melyből a többi allatok kiindulnak: azaz mindvégig egysejtűek. Köllikeb tanát a Gregarinafélék tanulmány alapító - kifejté, hogy ezen mi lősdiszervi zetek okve- tetlenül elválasztandók a belférg ktől, melyektől, szer- vezetökegyszerűségét tekintve, lényegesen különböz- nek, a mennyiben egész testöls egyetlen sejtből áll. s mint az ázalékállatkáknak egy új, egysejtű Lények- től képviselt csaladja, az azalékállatkák közé soro- zandók. Legkevésbbé sem kételkedik továbbá Köl- liker, hogy a Grcgarin a féléken kívül meg más egy- sejtű azalékállatkák is vannak, minők a Bodo-, Monas-, Spirillum-, Vibrio-nemek s több mások. 1 A Gregarinafélék egysejtűsége ellen a Prantzius és Henle emelte ellenvetésekre, Köllikeb az általa s az egysejtüségi tan másik megalapítója. Siebold által 1818-ban megindított s az óta oly nagy tudó mányos tekintélyre emelkedett folyóiratnak, a «Zeit- schrift für wissenschaftliehe Zoologie»-nak legelső értekezésében, 2 melyben a. Gregarinaj élekre- vonat- kozó összes vizsgalatait közli, nyomós ervekkel szál- lott síkra s szerencsével védelmezte s tartotta meg álláspontját. A következő évben Köllikeb az Ady nophrys Solt (helyesebben Actinosphwium Eich horniit) tárgyaló, méltán híressé vált értekezésében nem csupán ezen s a többi gyökérlábúaknak, hanem egyszersmind, mint előtte Siebold, az összes aza- lékállatkák, legfontosabb jellemének az egy- sejtűséget állítja, mondván : «En abból indulok ki. hogy az azalékállatkák. (melyekbőla kerékállatkákat a növényekhez tartozó Bacilláriákat, Volvoáneákai és Clasterinákat kizárom) kivétel nélkül mindnyájan egyetlen sejtből állanak. Azt hiszem ugyanis. bo..\ a mit a Gregarinafélékré nézve bebizonyítot- tam, minden tulajdonképi ázalekállatkára áll, mint ezt v. Sielold összehasonlító boneztanában a leg- szebben kimutatta. Az én felfogásom szerint minden ázalekállatka egy sejttel egyenlő, mely egyik részöknél egészen zárt (Grega- rina, Opalina, Euglena stb. ), a másiknál pedig szájjal, vagy két nyilassal is el van látva. Bogy ez így van. annak, ki egj Opalinát, lliir- sariafélét, Nassulát stb. csak kissé pontosabban vizs- Die Lein-e von tbierischen Zelle und den einfachen tbierischen Pormele b d aai b i Portschritten dar- ge telit. Schleiden und Nagfxi cbr. f. wissenschaftl Botanik. II. II. Ii. Züricb (1845.) 97—99. Beitriige znr Kenntniss niederer Tbiere. 33 gál meg, legkevésbbé sem Lehet kétsége ; találni fog ugyanis többnyire összehúzódó s csillószőröket viselő, szerkezet nélküli sejthártyát, továbbá részben gyakran összhuzódó sejttartalmat, mely szemecskéket és üröeskéket zár magába s csaknem mindig egynemű, gyakran sajátságosan alakult magot. » ' A magas és egyszerű szervezet kérdése, mely, mint az előadottakból látbató, a legalsóbb lényekkel foglal- kozó tudomány történetében ismét és ismét felme- rült, soha sem állott egymással oly élesén szemben, mint az utolsó harmincz év kezdetén ; ezen kor búvá- rainak jutott azon fontos feladat, hogy a vitás ügyben véglegesen döntsenek, mit nem egyedüla véglényeken tett direkt tanulmányok, hanem a fennállásának első tizedében csak keveset haladt, ezután azonban roha- mosan virágzásnak indult sejttan vívmányai "tettek lehetővé. Mielőtt azonban az utolsó harmincz év meglepő felfedezésekben igen gazdag működésének tárgyalá- sára áttérnek, szükségesnek tartom PERTY-nek hazája. Svájcz, összes parányi világát felölelő, nagyobbszabású munkájáról ' 2 megemlékezni, mely, mint Stein nem igazságtalanul jegyzi meg, ;i sok tekintetben elmaradt korától; mihez azonban az igazság erdekeben szük- ségesnek tartom nyomban hozzátenni, hogy sok tekin- tetben ismét túlszárnyalta korát. Ferty, mint egyeli sokoldalú irodalmi működése is bizonyítja, igen ön- álló gondolkozású tudós, ki az önmaga által kijelölt ösvényen haladva, a hol szükségesnek tartja megálla- podik s mélyen behatol a dolog lényegéhe, míg a másoktól fontosaknak tartott részletek nem érdeklik s ezek felett könnyű szerrel tovább halad. Ez az oka annak, hogy Perty vizsgálatai igen különböző értékűek s hogy az értékes adatokat a pontosságnak s felüle- tességnek sajátságos keverékéből igen nehéz kiválo- gatni. Perty igen nagyszámú alak ismeretére támasz- kodik, mely alakok között számos egészen új ; vizs- gálatai közül különösen azok, melyek a Phytozoidok finomabb szervezetére, az alakok pontos megkülön- böztetésére s a szaporodásra vonatkoznak, igen nagy becsű részleteket tartalmaznak; ugyanez áll a Uhi- zopodokról is ; a ( 'illatokra vonatkozó adatai ellenben, minthogy, mint Dujardin, a magképletekre, a lüktető üröcskékre sa csillószőrözöttség finomabb viszonyaira nem nagy súlyt helyezett, határozottan felületesek s 1 ZWZ. I (1849) 210— áll. '-' Znr Kenntuiss kleinster Lebensibrmen etc. Bern. 1 852. I. 34 számos általa leirt Ciliül egeszén felismerhetetlen. Perty egészben véve, ugy látszik, DujARDiN-ra támasz- kodik ; ennek sarcodé-elméletet azonban, bár mint már fennebb kiemeltem, helylyel-közzel, nevezetesen ■aPIiij- tozoidoknál a testet protoplazmából állónak mondja, következetesen meg sem teszi magáévá. Osállatainal (Archezoa /körén belül, véleménye szerint, nemcsak a szervezettség többje vagy kevesebbje tekintetében, ha- nem még a szervezettség típusára nézve is különbség van, b ezért a tökéletesebbeket közöttük nem egy sejttel, hanem több teljes kifejlődésre nem jutott sejt kombinácziójával hasonhtja össze. 1 E mellett Ehren- berg tanából átveszi a petéket, melyeket blastiumok- mil, nevez, s ezen kifejezés alatt, ugy mint Ehren- berg a peték alatt, a protoplazmának legkülönbözőbb értékű záradékait érti, melyeknek tovább fejlődésével azonban, ugy mint Ehrenberg, teljesen adós marad. Jó rendszer csak helyes s egyöntetű alaktani ismere- tei; alapján épülhet fel, ezek pedig hiányozván Perty- nel, rendszerében sok eredetiséget találunk ugyan, de kevés követni valót. íme ez a rendszer: Subregnum: Archezoa,, Osállatoh. I. Osztály. Infusoria. Ázalékállatkák. I. Ciliata. Csülószőrösek. SECTIO I. LENGŐ CSILLÓSZORÖKKEL. I / Spastica. < isszepattanók. Testüket, s ha kocsányou ülnök, gyakran ezt is képe- sek görcsösen összehúzni, mi közben megnyúlt testük többé- kevésbé gömb alakot ölt, kocsánynk pedig pörgén csava- rodik. (Némi tekintetben a moh- és kerékállatkákkal roko- nok.) Családok. Vagmifera, VortAcelima, Ophrydima, Ureeo- lárma. i: l Mimi nitt. Alakjokat megtartók. Bár összhnzódók, egészben véve mé^is megtartják alak- jukat, sem össze nem pattannak, sem alakjukat nem vál- toztatják. Családok: Bursarina, Paramecina, Holophripína, De- cteria, OmetochiMna, Apimiidina, Topina Tra- r/n Hinti, Oseytrichvna, Cobalina, Euplotina, ( 'olepina. t ; Metabolica. Alakváltoztatók. Igen összhnzódók s alakjokat proteusszerűleg változ- tatják. (Csillószőreik ali<; vehetők ki; csupán a nyakszerű nyúlványaik feltűnők.) Család : Ophryocentrina. ' 51. 33 SECTIO. I!. NEM LENGŐ, KEVÉSSÉ ÖSSZHÚZÓDÓ SZŐ- RÖKKEL (VAGÍ FONALAKÉ \L). Család: Actinophryina (Heliozoumok ét Acineta-féléi egyesít \, i. II. Osztály. Phytozoidia. Növényállatok. SECTIO. I. FILIGERA. EG1 VAoztetett meg. ' ,/ Bathybiusról. Nem hagyhatom e helyen említés nélkül a rejtélyes természetű s oly gyorsan híressé vált Balhybiust, melynek fölfedezése egy ideig lázas izga- tottságban tartotta a tudományos köröket, mit nyom- ban követett a láz utáni kimerülés. A transatlanti telegráf-kábel lerakását megelőző tengerfenék-vizs- gálatok alkalmával Irland es Uj-Fundland között már 1 857-ben felfedeztek egy átlagosan 1 2,000 lábnyi mély- ségben elhúzódó tengerfenéki síkságot, mely egész felületén szerfelett nyúlós iszappal van borítva s apró mészhéjú Rhizopodokat, főleg Globigerina-iéléket és sajátságos rétegzett mészkorongocskákat, CoGColithe- ket rejt magában, ugyanolyanokat, minőket Sorby a krétából ismertetett. Ezen sajátságos nyúlós, nyálkás iszapot a helyszínén Sir Wyville Thomson és \Yilliam Carpenter vizsgálták meg 1868-ban s ezt írják róla: « Ezen iazuji valóban eleven mit ; egyes rögökbe gyűlt össze , mintha tojásfehérje volna hozzá elegyítve, nagyító alatt a ragadós tömeg élő sarcodénak bizo- nyult be.» 2 HuxLEY-nek 1868-ban tett pontos mikro- szkópi vizsgálatai szerint, melyeket erős borszeszben konzervált tengerfenéki iszapon végzett, az iszap részint igen apró, részint szabad szemmel is meg- különböztethető, különböző alakú rögöcskékből áll, mely mikrochemiai kémlelés eredményei után Ítélve, protoplazmának tartandó, s beléje a már említett mésztestecskek vannak beágyazva. Huxley ezen ten- gerfenéki élő protoplozmát Bathybius Haeckelii név- 1 AMA. X. Suppl. (1874) 57. 3 Annals and magáz of nat. liist. 1S(>9. vol. IV. 151. — (ont'. Haeckel, Studien über Monwen ; és : Das Protis- tenreicb. vei jelöle. HiECKEL-t terjedelmes vizsgálatai, melye- ket szinten borszeszben konzervált tengerfenéki isza- pon végzett, egészben véve aHuxLEY-éivel megegyező eredményekre vezettek; ö is a Myxomycetek plazmo- diumaihoz hasonló, karélyos, hálózatos tömegekben találta a Bathybiust, melyet a, Rhizomonerek csoport- jába sorol. 1 Ezen vizsgálatok szerint bebizonyított- nak látszott, hogj' az óczeán mélységes mélyében vég- telen egyszerűségű, tiszta protoplazmából álló lények folytatják számlálatlan évezrek óta titokszerű eletü- ket. Talán azon ösprotoplozrnát fedeztette fel a sze- rencsés véletlen, melyből minden élő eredetét vette, azon ó'snyálkát I Urschleim ), melynek az élet méhé- ben, a tengerben való előfordulását már Okén s az őt követő természetbölcselők sejtették? Avagy az egész csak hiú álom, vérmes tudósok csalódásának szüleménye'? — ■ A Sir Wyville Thomson vezetése alatt állott Challenger-exjjediczió 3V2 évre terjedő földkörüli búvárutjában a legszorgalmasabb keresés daczára, sem találta a tenger fenekén élő protoplaz- mát. «Wyville Thomson tanár — mondja Huxley 2 — azt közli velem, hogy a Challenger búvárainak élő Bathybius felfedezésére irányított legjobb törekvései meghiúsultak, s hogy komolyan azt lehet gyanítani, hogy azon valami, melynek én ezen nevet ad- tam, nem igen lehet több, mint kénsavas mész, melyet czafatos állapotban csapott le az erős borszesz, melyben a tengerfenéki iszap tar- tatott. Az egészben azonban az a legkülönösebb, hogy ezen szervetlen csapadék alig különböztethető meg a fehérje-csapadéktól. » — A mi a Bathybius záradé- kait, a Coccolitheket illeti, ezek, uiiut erre először Car- 1 1:1; ligyelmeztetett, nyilván mikroszkópi úgynevezett mész-moszatok. - - Huxley ezek után a Bathybiust műterméknek s a tenger fenekén elő protoplazma létezését megczáfoltnak tartja. A tengerfenéki ős- nyálka létezésében már a priori kételkedők gúny- mosolya kíséretében eltemetett Bathybiust azonban ismét csakhamar feltámasztotta halottaiból az észak- amerikai sarki utazásban mint természetbúvár reszt vett Bessels Emil, ki a tengerfenéki élő protoplaz- máról ezeket nja: «Az utolsó amerikai északsarki expediczió alkalmával a Smith-Sundban 92 fonálnyi mélységben, nagy mennyiségű egynemű szabad protoplazmát találtam, mely a jól ismert Coc- 1 Das l'rotistenreich. 87. 2 Nature, Aug. 1U. 1875. Quaterly Journ. of microscop. science 1875.XV. 392. Conf. Haeckel, Das Protistenreich, 77. 37 colitheknek nyomát sem tartalmazta. Én ezen szer ve /.etet, ni ilyet cl ve \ i /, sgal h a t t;i in. való- ban spártai egyszerűsége miatt, Protobathybius- nak nevezem. Azexpediczió útleírásában ezen szer- vezetet lerajzoljuk s leírjuk. Itt csak annyitakarok meg- jegyezni, hogy ezen tömegek tiszta protoplaz- mából állottak, melyhez csak történetesen voltak azon mészből részecskék keveredve, melyből a tenger- fenék alakult. Végtelen ragadós, hálószerű kép- ződmények ezek. melyek pompás amoeba- Bzerű mozgásokat végeznek, karminrószecs- kéket, valamint más idegen testeket fölvesz- nek s elénk szemecsekáramlásokat mutat- nak. a 1 Ezek után nem lehet kételkedni, hogy a l'xi- thybuis léte meg sem álom, s hogy, bár körülirtabb helyeken, de tényleg mégis rejt a tengerfenék egy- szerű protoplazmáhol álló élőlényeket; felteve per- sze, hogy Bessels észlelete nem csalódás, vagy szándékos misztilikáczió, mit feltenni sem okunk, sem jogunk nincsen. , Yfyxom/y cetek. 1858-tól kezdve he BABY-nak fontos vizsgálatai 2 egészen új, idegen elemet hoztak a gyökérlábúak szomszédságába s ezeknek a növényország felé elesén körülírtnak vélt határát lerontották. Az egészen álta- lánosan a ( lastromyeetek köze sorolt ú. n. nyálka- gombák ( Myxomycetes Wallr., Myxogastres Fries) fejlődéséről de Bari föllépése előtt, csupán annyi volt ismeretes, s ezt Miohelli már 1729-ben közölte, hogy a Gastromycetekével megegyező sporangiumaik tej- felszerü, nyálkás állományból sarjadzának ki, mely- től elnevezésök is kölcsönöztetett. ÖEBAEV-nak a fej- lődés tanulmányozására tett igen pontos és terjedel- mes tenyésztési kísérletei azon, csakhamar Bah., Wigand (részben Hoffmann) és Cienkowski által megerősített, igen meglepő eredményre vezettek, hogy ezen gombák spóráiból, ha azok bizo- nyos ideig ( I i—'2\ óráig) vízben tartatnak.elenk mozgású rajzok bújnak ki, melyek semmiben sem különböznek bizonyos Monasoktól. Szín- telén, kissé] uegi i \ ult protoplazma-testökben egy magi >t ' Hieckelina gigantea. Ein Protist aus der Gruppé der Mopothalamien. Jenaiache Zeitsehr. f. Naturw. IX. Neue Folge II. •_'. II. -2~r,. '-' Bot. Zeit. 1858. Die Myeetozoen. Ein Beitrag zur Kcnntniss der niedersten Tbiere. ZWZ. X. 1 1859). Kegens- berger Flóra XX. 1862 No. 17, 18. 19. Uandbuch der phy- BÍolog. Botanik II. B. I. Abtb. Leipzig. 1866. s I — 2 lüktető iiröcskét lehet megkülönböztetni; ti töl mi llso részéből pedig egy, ritkábban kél linóm or- vónyző fonál, ostor indul ki, melynek segélyével, foly- tonosan hossztengelyek körül hömpölyögve, fürgén úszkálnak. Ezen szabad úszáson kívül azonban a Monasokhoz hasonló kis rajzok szilárd alzaton való mászkálasra is képesek; ez esetben örvényző ostoru- kat visszahúzzák, ellapúinak s hegyes állábakai nyúj- tanak ki, úgy, hogy mindenben megegyeznek bizonyos apró actinophrysszcrü Rhizopodokkal ; mások isméi ostorukat visszahúzva, olvadó cseppként folynak s miudenben megegyezni látszanak az Amoéba guttula és A. Lima. r elnevezés alatt ismeretes Amocba-íéléí- kel. Igen meglepő az, hogy a, monasszerű rajzok, mintha csak mi, din Motiasok volnának, oszlás által szaporodnak. A tenyészet haladtával a Rhizopodok- hoz hasonló képződményekből, az u. n. Myxoamot - bakból, nagyobb, protoplazmából álló tömegek fejlőd- nek, meg pedig, mint Cienkowski igen pontos vizs- gálatai bizonyítják, 1 oly módon, hogy több Myxoa- moeba egymással összefoly splasmodiumot képez.Ezen plasmodiumokban, melyek az összefolyt Myxoamoi - bah proto plazmájából állanak, magokat nem lehet többé megkülönböztetni ; hyalin kéregrétegökben ellen ben Cienkowski nagyszámú, váltogatva összehúzódó es kitáguló üröcskéket különböztetett meg. A legmeg- lepőbb azonban az, hogy a Rbízopodok módjára mász- káló Myxoamoebák es plasmodiumok épen úgy, mint a valódi Rhizopodok, idegen testeket kebeleznek 1» s azokat nyilván meg is emésztik. 2 A plasmodiumok 1 Zur Entwicklungsgeschichtc der Myxomycetes und das Plasmodium. Pbingsheim's Jahrb. f. wiss. Bot. III. 1863. - Mecsnikov erre nézve ezeket mondja: «Mi sem könnyebb, mint, nemcsak finom, szétosztott festőanyagok- nak és keményítő szemecskéknek, hanem még oly durva testeknek is, minők a főzött szikszemecskék s a különböző állatoknak harántcsíkolt izomrostjai, a plasmodiumok bel- sőjébe való felvételét megfigyelni. Mindezen testek azonban 24 óráig és még hosszasabban is maradnak a plasmodium- ban a nélkül, hogy határozottan oly változásokat mutatná nak, melyek emésztési folyamatra utalnának; ellenkezőleg a felvett testei nagyobb része ismét kivettetik. Jobb ered menyeket adtak a Physarum világossárga plasmodiumainak a l'hloebeomorpha rufa megpuhított sclerotiumsejtjeivel tett etetési kísérleteim. Ily sejteket a plasmodium nem csak könnyen vesz fel, hanem oly változásokat is tesz rajtok, melyek emésztésre vallanak. A sejtek halványak lesznek és lassankint elkisebbednek, mig végre nem Lehel többé meg- különböztetni." Schriften der neumssischen Gesellsch. d. Naturforscher in Odessa. V (1877) -'. Conf. Zool. Anzei V. (1882) 311. 38 több kisebbnek összefolyásától egyre növekednek s bizonyos fajoknál gyakran egész ökölnyi nagyságú s még nagyobb tömegek fejlődnek ki, melyek háló- zatosán összefont protoplazmából állanak, melyeknek linóm fonalas nyúlványaiban, mint a Rhizopodoknál, elénk szenieseárainlás látható ; e mellett lassan mo- zognak, helyöket változtatják s meg függélyes irány- ban is pl. nedves fatörzseken felmásznak. A plasino- diumokból végre igen rövid idő lefolyása alatt S2X>- rangiumok sarjadzanak. melyekben belső sejtképződes útján fejlődnek ki a spórák, s ezeken kivül a Myxomy- cetek egy részénél még egy sajátságos rugalmas fonál- hálózat, a capillitium képződik, mely a sporangium megpukkan tával a spórákat minden irányban szét- szórja. Dk Baky vizsgálatainak meglepő eredményei után azon következtetest vonja, hogy a Myxomyct /< /. . bármennyire hasonlítsanak is sporangramaikkal a gombákhoz, tekintetbe véve eleteknek azon szakát, melyben egeszén megegyeznek bizonyos Protozou- inokkal, a növényországból az állatországba helyezen - dök át, s ezért Mycetozoumoknak, azaz gombaállatok- nak nevezi; egyúttal kimondja annak lehetőséget, sőt valószínűségét is, hogy az . bnoebák talán valamennyien a Mycetozoumok fejlődéskörébe tartoznak. Ugyanezen véleményben, azaz a Myxomyceteknek a Rhizopodok közé való beosztásában, osztozik Bail is. 1 De Barí álláspontjának Hoffmann és Wiegand ellen való vé- delmezésében a Cienkowski által leirt Monas pára- siticának* s a Gregarinaféléknek a Myxomycetekkcl lényegében megegyező fejlődésmenetre hivatkozik s a következő parallellát állítja fel : 3 Myxogastres Monas parasitica. Gregarinafélék, Spóratömlő ... .. Spórák ... ... _. Rajzósejt Amoebaállapol Nagy összehúzódó fonalak Spóratömlő ... .. tok (Cyste) ... rajzóspórák ... rajzóspórák ._„ Amoebaállapot tok ... tok, psorosperrniumok, I növekedő amoeba- | szerű testek. Gregarinák tok. CiENKowsivi-nak a Monadok fejlődésére vonatkozó igen nagybecsű vizsgálatai, melyek egyikere az épen idézett parallellában de Bary is hivatkozik, azon ered- ményre vezettek, hogy ezen állati módon táplálkozó parányi mikroszkópi szervezetek fejlődésmenete a 1 Ueber die Myxogastres Fr. (Myxomyeetes AYallr.) Ver- handl. der K. K. Zoolog. bot. Gesellscb. (1859) 34. - Die Psendogonidien. Pringsheim, Jahrb. f. wiss. Bot. I. (1857) 371. ■ ; Flóra XX. (1862) 30á, Myxomycetekével annyira megegyezik, hogy általok a Myxomycctek és Protozoumok közötti kapocs mind- inkább szí »rosal ibra fűződik. Bizonyos Monadok ugyan- is. 1 melyeket Cienkowski Monadeae zoosoporeae név- veljelöl, nevezetesen a Monas( =Protomonas Haeck ) amyli, Pseudosporaparasüica( = Monas parasitica ), Ps. Nitellarum és Ps. Volvocis, életöknek első szakát a Myxomycetekével egeszén megegyező rajzok alak- jábaní Monas-alak i kezdik meg, melyek egyidei rajzás után a Myxoamocbáktól semmiben sem különböző hegyes állaim gyökérlábúakká , mint Cienkowski mondja, actinophrys-szerlí Amoebákká változnak át (Amoebaalak), sőt a Monas amylinél több rajzó összeolvadása által kis fonalas plasmodiumok fejlöd- nek; az Amoebák, illetőleg plasinodiumok végre gömbbe húzódnak s tokot választanak ki, melyen belül rövidebb vagy hosszabb pihenés után egyes raj- zokra esnek szét, melyek a tokot elhagyva, az epén vázolt tenyésztési menetet újra kezdik. Ugyanezen tenyésztési menetet követi a Haeckel Monereinek egy része, igya Protomyxa aurantiaca s a Protamocba Huxleyi; más Monadoknál ellenben, nevezetesen a Cienkowski Golpodella pugnaxánál, kiesik a fejlő- désmenetből az Amoeba-alak, míg a Cienkowski- től Monadeae tetroplastat névvel jelölt csoportnál (Vampyrella, Nuclearia) ellenkezőleg a Multas- alak nincs képviselve. Ezen vizsgálatokra Cien- kowski bizonyara jogosan alapítja azon állítását, hogy a Monadok és Rhizopodok köze sorolt bizonyos alsóbb Protozoumok a legközelebbi rokonságban álla- nak a Myxomycetekkel ; mindezekhez hozzájárul még azon újabb vizsgálatoktól elért eredmény, hogy a Heliozoumoknak is ugy, mint Cienkowski Mona- dainak fejlődésmenetében Monas- és Rhizopod-alak váltakozik, sőt a Radiolároknak fejlődésmenetét, mint Hebtwig Iíikuakd mondja, szinten a Myxomycete- kével lehet legjobban összehasonlítani. - Míg azonban az ujabb búvárlatok a Myxomyceteh es Rhizopodok közötti közel rokonságot mutatták ki, más irányban tett vizsgálatok eredményei ismét szo- rosabbra fűztek a kapcsot a Myxomycetek s a többi gombák között. Bkefeld ugyanis a Dictyostelium mucoroidesben egy összekötő alakot fedezett fel a Myxomycetek es Mucorineák között, Faminczin es Vokonin pedig kimutatták, hogy az Isarieák köze so- rolt Ceratium hydnoides s a Hymenomycetek Polypo- 1 Beitráge zur Kenutniss der Monaden. AMA. I. 1865, 2 Zur Histologie der líadiolarien. 81. 39 rus nemének alnemébe tartozó Polystica reticulata, fejlődésmenetéi tekintve, a Myxomycetck közé tarto- zik, miből azt következtethetünk, hogy a Myxomyce- lek között a gombák különböző típusai vannak kép- viselve. 1 A botanikusok azon mai nap általánosan köve- tett felfogasa ellen, hogy a Myxomycetek a gom- bák köze osztandók be, ugyancsak egy botanikus. Schmitz, emel legújabban ismét szót, ki visszatérvén db l'.ARY-nak álláspontjára, azt hangsúlyozza, hogy a Rbizopodoktól sokkal nehezebbéi] választhatok el, mint a gombáktól. 3 Az előadott buvárlati eredmények látszólag ugyan bonyodalmat idéztek elő, tényleg azonban tisztázták a biológiának egy sarkalatos és még mindig vita-. alaptételét, a mennyiben kimutatták, hogy agyökér- lábúak, melyei magasabb alakjainál az ál- latiságot egyáltalában nem lehet kétségbe vonni, a Myxomycetch revén a növényektől el nem választható gombákkal szakadatlan so- rozat által vannak összekapcsolva s hogy, mint I'i.uty mondja: 11 «Az élet legalsóbb lépcsőjén álló lényekre az állat és növény populáris fo- galma többe nem illik.« A ki ezen igazsággal meg- barátkozni nem akar. annak nem marad egyéb hátra, mint tíagySándorként ketté vágni a megoldhatatlan csomót, azaz a természetes határvonalak hiányában önkényüleg választottakhoz tartani magát, mi ter- mészetesen szubjektív felfogások mezejére a mint oly tartományoknál, melyeknek természetes határai nin- csenek, örökös határvillongásokra vezet. Labyrinthwlaféléh. Meg kell e helyen emlékeznem a CiENKowsia-tol felfedezett sajátságos Labyrinihula-félékróí, 4 melyek úgy látszik, hogy a véglényeknek egy külön csoport- ját képviselik, bár nemi tekintetben a Monadokra a Myxomycetekre emlékeztetnek. A Labyrinthulafélék a 1 Cerati mii hydnoidea Ab. et Schw. und Polystica reticu- lata Fr. (Polyporus reticulatus Nees) als zwei neue Formen ven Schleimpilzen. Bot. Zeit 30. Jahrg. ils7;>i 613. : (JntersuchuDgen über die Zellkerae der Thallopbyten. Sitzongb. der niederrhein. Gesellseb. f. Natnv und Pleil- ktiude zu Bonn. 4. Aug. (1S7ÍI) 21. :; Deber die Urenzeu der Siohtbaren Schöpfung, nacb den jetzigen Lcistungeu der Mikroskope unt Perngla er. Sammlung gemeinverstandlicber wissenseb. Vortráge. Von K. \'iRcno\v und Fr. von llcii/rzi ndobff IX. ser. Berlin 1*77. 1 üeber den Bau und die Entwiokelnng der Labyryn- thuleen AMA. III. iii. 1867. tengerben alámerült tárgyakra vannak telepedve s csoportosan élő orsóalakú sejtekből állanak, melyek buroktalanok, egy-egy magol tartalmaznak, salakjukat változtatják. Ezen sejtek sajátságosan csúszkálnak egy általok kiválasztott tinóm hálózatokat képező fona- lakból álló pályán, mintegy sínhálózaton, melyet a legkülönbözőbb kerülő utakon kalandoznak be ; ké- sőbb csoportokba egyesülnek a közös tokot választa- nak ki, melyen belül az egyes sejtek külön-külön fokozzák be magokat s egy idei pihenés után négy fióksejtre oszlanak, mely utóbbiak tokjaikat elhagyva, újonnan lerakott családi sinhálózaton kezdik meg csúszkáló mozgásaikat. Flag ellátó h. Az úgynevezett ostoros ázalékállatkák, Flagellá- tok, azaz a véglények azon nagy csoportja, melyet Du.iardin legelőször egyesített egy külön rendbe, melynek képviselői egy vagy több ostoralaku örvénj ző fonál által («filaments flagelliformes») jellemeztetnek s melyeknek megjelölésere Coiin ajánlotta először 1850-ben az azóta általánosan elfogadott Flagellata elnevezést, 1 — a véglények többi csoportjaihoz képes! meglehetősen elhanyagoltattak s csak a legújabb idő- ben részesült alakjaiknak ismerete tetemesebb gyara- podásban. Claparéde és Lachmamn nagy munkájuk- ban csak a Gilioflagellatokat, Ehrenberg Peridinium- féléit dolgozták fel s a többi Flagellátokról csupán egyes elszórt megjegyzéseket közölnek, a Peridinium- felehet azonban több érdekes tengeri alakkal (számof Dinophysis faj s az uj Amphidinium nem) gazdagítol - ták. Fbbsbnids 1858-ban 2 Monas consociata elnevezés alatt kocsonyás, nyálkás állománytól összetartott, korongalakú telepeket alkotó Monadinát írt le. melyet később Gienkowski 3 Phalansterium consocia- Hun névvel jelolt s egy rokon alakkal, a Phalansterium intestinummal együtt ismertetett, melynek telepei víz- ben lebegő élnem ágazó fonalakat képeznek. — Ugyan- csak Pbesenios Anthophysa solitaria elnevezése alatt merev kocsányon ülő csoportos Monadinákat írl le, melyek nyilván azonosak az EHRENBERG-tő] a Vorticellaf élekhez sorolt E/iishilis Botrytis-azel. Egy 1 Nachti'íige zur Naturgeschicbte der ProtococcuE plu vialis Kützing. Nova acta aoad. Cses. Leop.Carol.Nat.Onr. XXI 1. ii. 1850. Beitrage zur Kenntniss mikroskopischer Organismen, Frankfurt a M. 1858. i éber Palmellaceen nnd einige Flagellaten, AMA. VI. iv. IsTO. 40 amerikai búvár, James-Claek, ugyanezen Flagellátot Codosiga pulcherrima névvel jelölte s egyszersmind számos más vele közel rokon, eddig ismeretlen szín- telen Flagellátnak (Bicosoeca, Codonoeca, Salpigoecá) adta pontos leírását. Mindezen Flagellátok szervezeti viszonyaikat tekintve, egészen megegyezni látszanak a Spongiáknak ostoros sejtjeivel s mint ezek, egy sa- játságos gallérral (collar) vannak ellátva, melynek közepéből indul ki az egyetlen, bosszú, fonalas ostor. James-Cláek 15 Flagellátnak, továbbá egy mészszi- vacsnak, a Leucosolenia ( Grantia j botryoidesnek, tanulmányozására támaszkodva, azon felfogáshoz jutott, bogy a szivacsok, melyeknek ostoros sejtjei mindenben megegyeznek az általa leüt Flagellátok szervezetevei, nevezetesen általános alakjukon s gallé- rok közepéből kiinduló ostorukou kívül még az által is, hogy _. szabályos időközökben váltogatva lüktető, üröcskéjök s szájnyílásuk van, melyen át nem csupán vizet, hanem még evvel együtt apró idegen testeket is fölvesznek, tehát esznek, bogy a szivacsok, ismet- iem, Monad-telepeknél nem egyebek. James- Claük szerint ugyanis a szivacstest legjellemzőbb s egyedül lényeges részét a járatokat kibéllelő, azaz az uutodermát képviselő Manadokból alakult rétegf Mo- nadigerouslayer) képezi; a spiculumokat tartalmazó, .le különben szerkezetnélküli külső réteg ( Cytobla- stematorislayer) ellenben, azaz. a mit Haeckel ecto- dermának mások mesodermának tekintenek, nem egyéb, mint egy nGommon dormitory* , melyen a Monád-társaság nyugszik. Ezen felfogáshoz híven a szivacsokat a Flagellátok egyes családjaiba / Mona- dóidon, BicosaecicUe, Godosigoidtt, AvJhophysida etc.) véli be osztandókuak. 1 •jAMES-C/LABK-nek ezen felfogása a spongiológok részéről, kik mai-nap valamennyien LEucKART-nak 18Ö4 óta követett beosztásáboz csatlakoznak s a szi- vacsokat Coelenteratoknak tekintik, hidegen utasítta- tott vissza s mellette tudtommal csak egy bang emelhetett, Stein-ó, ki nem tartja azt egészen elve- tendőnek. 2 Számos új alakot irt le legújabban Bütschli egy * Haeckel szerint a szóban forgó szivacs nem Leuco- solenia botryoides, hanem valószínűleg az Ascortis fragilis- szal azonos. Die Kalkschwámme I. Berlin. (1872) 25. 1 On tbe Spongise Oiliatft as Inftisoria Flagellata ; or Übservations on tbe Strueture, Animality, and lielationsbip of Leucosolenia botryoides, Bowerbank. Memoirs reád beforo the Boston society of natural History. iii. Boston 1867. 111. Ki. a Flagellátok pontosabb ismeretét lényegesen előmoz- dító értekezesében. 1 Mindazon dolgozatok közül azon- ban, melyek Ehrenrerg óta a Flagellátokkal foglal- koztak, a legfontosabb kétségkívül Stf.in 1859-ben megkezdett nagyszabású monografikus munkájának IS7X-ban megjelent III. része, 2 mely az összes Flagel- látokkal foglalkozik s ezeknek ismeretét minden irány- ban egy hatalmas lépéssel előre viszi. E nagy terje- delmű munkából, melyet Stein maga egész élete legnehezebb s legfáradságosabb, de egyszersmind leg- jobb dolgozatának is tekint, eddigelé csujián a meg befejezetlen általános rész jelent meg, de a már meg- jelent részből is, mely a rövid osztályzást s a magya- rázattal ellátott táblákat tartalmazza, kivehető, mily nagyszámú új alakkal s mily tömérdek új alak- s élet- tani adattal gazdagítandja az utolsó 30 év legna- gyobb búvára a Flagellátoknak ismeretet. A moszatok és gombák rajzóspórái meg a Flagellátok közötti viszony. A moszatok rajzóspóráinak fölfedezése, mint fen- nebb kifejtem, Unger és Thüret vizsgálatai követ- keztében már 1843-tól kezdve, tetemesen megingatta azon felfogást, bogy a Flagellátok a csillószőrös ázalek- állatkák melle tartoznak s SiEBOLn-ot arra indította, bogy az Astasia és Peridiniumfélék kivételével az összes Flagellátokat a növényországba utasítsa. A legalsói)!) növények kifejlődése körül tett ujabb tanulmányok a Flagellátok egy részének a moszatok- kal való legszorosabb rokonságát csak még megerősí- tették, s Braun BÁNDOR-nak, NXGELi-nek, CoHN-nak s másoknak vizsgálatai mind azon eredményre vezettek, bogy a levélzöldet tartalmazó Flagellátok nagy része, nevezetesen a Volvocineák, a Palmellaceák rendébe tartozó egysejtű moszatoktól erőszak nélkül el nem választhatók s velők mint egy külön család kép>viselői, okvetetlenül egyesítendők. Ugyanez áll a Üldamydo- monasok- és Chlamydococcusokról < Haemmatocoecitx Flotow) is, melyek a Protococcaceák családjában lelik természetes helyöket. Ez utóbbiakkal pedig kétség- ségkivül legszorosabb rokonságban állanak Ehkenberg levélzöldet tartalmazó Monasféléi : Monas grandis, M. tinqens, Uvella virescens, M. Bodo, Microglena 1 Beitrage zur Kenntniss der Llagellaten und einiger verwandten Organismen. ZWZ. XXX. ii. 1878. 2 Der Organismus der Infnsoríensthiere. III. Abth. Mit 24 Kupfertafeln. I. Halfte. Leipzig. 1878. 41 punctifera, M. monadina, Doxoccocus rubei; \>. Pul- visculus), a Cryptomonasfélék és Astasiafélék tiszta vagy módosult levélzöldet tartalmazó képviselői, a Dinobryiumfélék, a Cyclidiumfélék közé sorolt C%ae- tomonas, a végre még a zöld vagy barna Peridinium- félék is, melyek a Volvocineáktól s a Chlamydomo- nastól alig választhatók cl ; s Lecckart csali követ- kezetesen járt elj midőn mindezen Elagellátoknak helyét a moszatok között jelölte ki. 1 A legalsóbb gombák szaporodásának jelenlegi ismerete továbbá azt tanítja, hogy a Phyeomycetek rendébe tartozó több gomba-család képviselői, neve- zetesen a Peronosporák, Saprohgnia- és Chytridium- félék, melyek sok tekintetben a zöld Siphoneák és Protococcaceák színtelen parallel csoportjait képvi- selik, szintén rajzóspórák által szaporodnak, melyek oly viszonyban állanak a színtelen Flagellátokhoz, nevezetesen a Monasfélékht :. mint a moszatok rajzó- spórái a zöld Flagellátokhoz : azaz tőlük alaktani tekintetben alig térnek el. E szerint tehát oda jutottunk volna, hogy az ösz- szes Flagellátokat a uövényország tagjai gyanánt tekintsük. Nem, ezt mindaddig nem tehetjük, míg a csilló- szőrös ázalékállatkákat is be nem osztjuk a nö- vényországba. — Vannak ugyanis oly Flagellátok, melyek szájjal, garattal s alfeluyílással, sőt némelyek protoplazmatestük kéregrétegében még összehúzódó rostokkal, myophanrostokkal is birnak (Euglenák es Astasiafélék) s a csillószörös ázalékállatkáktól csupán a csillószőrözet hiánya vagy épen csak az ostor előfordulása miatt térnek el ; még pedig ezek nem valamely külön csoportot képeznek, hanem gyakran meg nemileg is csak nehezen választhatók el oly ala- koktól, melyek egészen növényi módon levélzölddel hasomtauak át, söt ez utóbbiak magok is a csillószö- rös ázalekállatkák bizonyos jellemző jegyeivel bír- hatnak. Eléggé ismeretes, hogy a legalsóbb növények kö- rében vannak bizonyos parallel alakok, melyek egymásnak valóságos másait képezik, úgy hogy egy- mástól csak annyiban különböznek, hogy az egyik alak tiszta vagy módosult levélzöldet tartalmaz, és a zöld növények módjára, míg a másik levélzöldet nem tartalmaz, s a gombák módjára táplálkozik. Oersted ezen parallel alakoknak következő sorozatát közli : 1 Nacbtriige und Berichtigungen zu dem I. Bd. von J. van dkr Hoeven's Handb. d. Zoologie. Leipzig. (1856) 8. Entz <;. Véglények. 1 ; i Színtelenek : /.'* ggiatoa. Spirochaeta. Leptomitus. Hygrocrocis. I 'ryptococcacecu . ' '/i. Uyalina. Ai Tiszta vagy módosult levélzöldet tartalmazók : Oscillatoria - Spiridina heptoihrix ... ... ... _ Palmellaceae — ... _ ... Uhlamydofmonas Synedra (phycoxanthint tartalmazó fajai.) Synedra piit>-ida. : Söt azt is kimondhatjuk, hogy az összes mosza- tok es gombák szinten csak ily parallel csoportok, melyeket Nagei.i a levélzöld jelenlétében vagy hiányá- ban rejlő jellem után mesterségesen választott ketté, s morfológiai szempontból feltétlenül helyeselhető számos illetékes búvárnak, pl. SACHS-nak, azon eljása, hogy a moszatokat s gombákat közös csoportba foglalja. A mi a levélzöldet tartalmazó és színtelen legal- sóbb növényekről áll, teljes mértékben érvényes az a Flagellátokra is. Ezek között is vannak parellel alakok, melyek gyakran még nemüeg sem választ- hatók el; míg azonban az egyik alak tiszta vagy mó- dosult levélzöldet tartalmaz s növények módjára hasonít át, addig parallel alakja levélzöld nélküli s a csillószörös ázalékállatkákéval egészen megegyező szájjal és garattal van ellátva, s egészen az állatok módjára táplálkozik. Ilyenek pl. a következő Flagel- látok : A) Tiszta vagy módosult B) Levélzöld nélkül (v, ennek levélzölddel, növényi csak nyomaival), szájjal s garat- Flagellátok : tal, állati Flagellátok : < 'ii//i(iii/h,iuís-ííi\iAi ... ... (JhüomoTias Traramecium. Euglena-íajók... ... ... Astasia (Peranema) fajok. Peindinivm.-fa.jok ... ... Gymnodmium fajok." Ide sorozható még az OEUSTF.n-töl is felemlített Chlamydomonas Puhisculus, parallel alakjával, a Ch. hyalinával, mely nyilván azonos a Polytoma I Bel- lával Ehrb., a többi állati Flagellátoktól azonban garat hiánya miatt különbözik. Az eiieii előadott sorozat parallel alakjainak leg- bensőbb rokonságát senki sem vonhatja kétségbe, a mégis, ha a. szervezeteknek növényekre s állatokra 1 Okrsted, System der Pilze, Lichnen und Algen. Leip- zig. (1873) 141. * Stein a pánczél nélküli s állati módon táplálkozó PeridiniumJ éleket & Gymnodinium-nembe foglalja, melyhez a a. Vorticdldi St, ü. Pulvisculust St. ( - Peridmium Pidvis- cidvs hlirh.f, (!. roseolumot St. i Glenodimum roseolum Sehmarda) számítja. (III. 90.) 6 42 való populáris megkülönböztetéséhez ragaszkodunk, nem tehetünk egyebet, mint hogy egyik részüket a növényországba, a másikat pedig az állatországba ik- tassuk, melyekben a csillószörös ázalékállatkák ép oly közeli rokonaik, mint amazoknak a Palmellaceák. A Cryptomonasok s Euglenák, épen úgy mint a Chlamydomonas Pulcisculus is, rajzó idejök befejez- tével vagy átlátszó, színtelen kocsonyás burkot vá- lasztanak ki ( Gloeococcus-állapot), vagy pedig szilárd czelluloze burkot ( Chroococcus-állapot ) ; — az előbbi esetben rövidebb, az utóbbiban többnyire hosszabb pihenés után ismételt oszlás által szaporodnak; az ifjú nemzedék azután rajzásra kel, hogy az épen leirt tenyószési folyamatot ismételje. Ha már most ezen tiszta levélzöldet vagy ennek módosulatát tartalmazó s egészen a növények módjára táplálkozó rajzók sem szervezeti s táplálkozási viszonyukat, sem tenyészé- BÜk menetét tekintve, nem térnék el a Palmellafélék családjába tartozó egysejtű moszatoktól (Palmella, Gloeocystis, Tetraspora, Vacuolaria stb. ), legkevésbbé sem akadhatunk fenn azon, hogy Cienkowski a Cryp- tomonas ovatát, a Ghlamydomonast, s az Euglenákat a Palmellaceák közé sorozza. 1 * A PeridiniumféUk, inint Claparede és Lachmann vizsgálatai bizonyítják, levetvén pánczélukat, orsó- vagy félholdalakú tokokká változnak, melyeken be- lülegy új nemzedék fejlődik. Ugy látszik, hogy ebben az alakban a Per idinium [félék is megegyeznek bizonyos egysejtű moszatokkal s a Palmellaceákkal szintén igen közeli rokonságban állanak. A minő közel jutnak azonban a levélzöldet tar- talmazó Flagellátok, pihenési idejök alatt, az egysejtű moszatokhoz, úgy, hogy ezektől alig választhatók el : ép oly közel állanak színtelen imrallel alakjaik, — világosan kivehető szájuk s garatuk lévén s elnyelt idegen testekkel táplálkozván, — a csillószörös ázalekállatkákhoz. Stein bizonyára jogosan emeli ki, hogy bizonyos színtelen Flagellátok egész szer- vezeteket tekintve, félreismerhetetlen analógiát mu- tatnak bizonyos csillószörös ázalékállatkákkal. 2 Való- ban a legnagyobb mértékben meglepő azon megyezés, 1 Ueber Palmellaceen und einige Flagellaten. AMA. VI. (1870) 426. ; ' Különben a gömbbé húzódva betokozott Euglenákat már Kutzing is a moszatok közé sorolta ; a Mycrocystis au- striaca és M. Noltii ugyanis az Eni/lena sengwnednak, a .1/. olivacea és M. minor pedig az E. viridhnék látszik meg- felelni. 2 III. p. V. mely különösen a test általános alakját s a garatnak szerkezetét illetőleg bizonyos színtelen Flagellátok és Cihátok között van, úgy, hogy egymástól csupán az ostor jelenléte, illetőleg hiánya következtében tér- nek el, s ha e jellemre nagy súlyt nem fektetnénk, okvetetlen egymás mellé volnának a rendszerben he- lyezendők. Ezen megegyezés annyira fokozódhatik, hogy csak igen erős nagyítás alkalmazása s éles meg- figyelés mellett lehetséges bizonyos Flagellátokat a Cihátokhoz tartozó szakasztott mássaiktól megkülön- böztetni. Épen nem lehet azon csodálkozni, hogy Ehrenberg pl. az Astasia ( Peranema) trichophorát Trachelius trichopkorus név alatt a csillószörös Tra- chcliusfélék családjába, egy Craspedomonasfélét s az Anthophysát pedig a Vorticellafélék közé helyezte ; hi- szen bizonyos apró Craspedomonasféléket még 1852- ben Stein is fiatal Vorticelláknak tartott; 1 sőt én igen valószínűnek tartom, hogy a Gkeeff Richárd- tól Epistylis minutus elnevezés alatt leirt és rajzolt parányi Epistylis-telep, melynek egyénei 400-szoros nagyítás alatt csak mintegy 4 mm. nagyságúak, 2 sem egyéb az Epistylishez bámulatosan hason- lító Dendromonas virgariánál Stein, melyet már előbb Weisse Epistylis virgaria név alatt írt le. A Bico'cafélék családjába tartozó Flagellátok, melyek más irányban a lhjnobryionf élekkel állanak rokonság- ban, némi tekintetben az Ophrydiumfélék, nevezetesen Gothurniák éa Vaginicolák szervezetét ismétlik. Az összetéveszthetésig nagy továbbá az a megegyezés, mely a Peridiniumok színtelen alakjai, azaz : a Gym- nodiniumok s a Cyclodiniumfélék családjába tar- tozó Urocentrum Turbo között van. S ismét egy cseppet sem lephet meg az, hogy James-Clark az utóbbi csillószörös ázalekállatkát Peridin ium Cypripe- dium elnevezés alatt, mint a PeridiniumféUk egy új faját irta le. 3 A szervezeti eltérés a Gymnodinium és Urocentrum között csak abban áll, hogy az utóbbinál a testet két nem egészen egyenlő félre osztó, gyttrüs mélyedést szegélyező, csülószőrökön kivül, a nagyobb 1 Neue Beitrage zur Kenntniss der Entwickelungsge- schichte und des feineren Baues der Infusionsthiere. ZWZ. III. 4S1. ~ Untersuebungen über die Naturgescbichte der Vor- ticellen AN. 36— 37. Jabrg. (1870-71) t. VI. f. 5. 3 Proofs of the Animál Nature of the Cilioflagellata Infusoria, as based upon Investigations of the Structure and Physiology of one of the Peridinife (Peridinium Gypripedium, n. sp.). — Proceeding of the American Academy of the Árts and Sciences. February, 1865. Conf. Stein II. 148. 43 testtel végét kivéve, az egész test meglehetős hosszá, de igen vékony, gyengéd caillószöröktől borított,* s továbbá, hogy az ostort egy bosszú csülószőrökbő] összesodort elbegyesedö bojt helyettesíti. Ez az utóbbi különbség alig tartható fontosnak, minthogy a Muitas- féUk egy fajokban gazdag neménél, a rovarok s béka- álczák belében gyakran tömérdek mennyiségben előforduló Lophomonasoknál, az ostort szintén hosz- szu, finom csillószörből pödört bojt helyettesíti. A ( 'hilomonas Paramccium végre, melyet Perty levél- zöldet tartalmazó parallel alakjaival, a Oryptomonas- ■■'■ Ilyennek találtam én, többször ismételt vizsgálataim után, az Urocentrum csillószőrözetét, míg Siein a Oyclodina- felek-nél ( Urocentrum, Didinium, Mesodiniuni) csupán 1 vagy 2 csillóször-övet különböztet meg (II. 148), mi ha állana, csakugyan nem lőhetne az Urocentrumot a Peridini'umfé'lek- tol elválasztani. fajokkal, nem minden jogosultság nélkül vont össze egy fajba {Oryptomonas polymorpha Pebty), test- alakját s garatjának szerkezetet tekintve, epén úgy megegyezik a Leucophryisfélék családjába tartozó ( 'olpidium Colpodával, valamint a I 'hilomonas legkö- zelebbi rokonai az Anisonema- és Entosiphon-nembe tartozó Flagellátok az Erviliafélékkel. - - E szerint tehát a Flagellátok között ismét a Cihátokkal parallel futó alakokra akadunk, ixgy, hogy mindent tekintetbe véve, a Flagellátokat, ismereteink jelen állása mellett, tényleg ép oly kevéssé vagyunk képesek a véglények- nek — legyen szabad a kifejezést használnom — legállatiabb képviselőitől, a csillószörös ázalékállat- káktól elválasztani, mint e gyökérlábuaktól, mosza- toktól s gombáktól, melyekkel többé-kevésbbé szoros rokonsági kapcsokkal vannak összefűzve, mit né- hány Flagellátnak következő, magyarázatra alig szo- ruló, rokonsági táblázatával akarok" érzékíteni. f' 44 Ha mindezek után a Flagellátok rokonsági viszo- nyait puhatoljuk, nem lehet fel nem ismernünk azon igazságot, melyet Boky de St. Vincent 18á8-ban igen találóan fejezett ki a következő szavaival : «A természettudományokban a tanulmányo- zás könnyítésere elfogadott országokra, ren- dekre, osztályokra, sőt nemekre való összes beosztás többé-kevésbbé önkényes. Ha a tí- pusoknak tartott tárgyakat tekintjük, igaz, hogy megkülönböztető jegyeik első pillanatra meglepnek, de meglepnek egyszersmind azon árnyalatok is, melyek a határokon szétmosód- nak. A legjellemzőbbek az egyiknek a másikba való átmenetével végződnek; az emlékező- tehetségsegítségére képzelt határvonalakat vontak, melyeket a természet maga nem emelt ki, valamint nem vont határvonalakat azon különböző szalagok között sem, melyek a szivárványt alkotják. » ! A ki ezen igazságban megnyugodni nem tud, an- nak nem marad más hátra, mint az, hogy vagy az összes Flagellátokat a növényországba helyezze, mint ezt Leuckart ajánlotta 1856-ban, vagy hogy az álla- tokhoz sorolja, de egész következetességgel a a fatális konzekvencziák elöl való kitérés nélkül, mint Diesing tette 1 86G-ban, midőn ezeket mondja: "különös te- kintetbe vételt érdemelnek még azok a szervezetek, melyeket némely botanikus a moszatok rajzóspóráinak tartott 1, "2, 4 vagy több ostorral s gyakran egy piros ponttal. — Azon föltevésből indulva ki, hogy a szóban forgó szervezetek pontosabb tanulmányo- zása ezeknél is ki fogja jövőben mutatni a szájnyílást s a Pi'Othelminthek teslének belsejében annyn-a jel- lemző összehúzódó hólyagoeskákat, azt hiszem, hogy ezen ostoros s többnyire piros foltos rajzóspórák- nak vélt szervezeteket a növényországból el kell távolítani, s a moszatokban élősködő s fejlődésö- ket ezekben átélő Monasféléknék kell tekinteni." 2 Vagy végre, oly általános értékű szervezeti különbsé- geket kell kimutatni, melyekkel a Flagellátok állati csoportja a növények rajzóspóráitól élesen különbözik. Ez utóbbit kísértette meg legújabban Stein, de mint a priori várható, nem juthatott kielégítő eredményre. Stein a rajzóspórák és állati Flagellátok kö- 1 Dictionnaire classique d'bistoire naturelle. XIV. Paris (1828) 330. 2 Bevision der Protbelminthen. Abth. Mastigophoren. Sitzungsb. der matk. naturwiss. Classe der kais. Akademie der Wiss. L. i. Wien. (1S66) 288— S9. zötti különbséget abban vélte feltalálni, hogy az utóbbiaknak minden esetben a esillószörös ázalékállatkákéval egyenértékű magjuk s lük- tető üröcskéjük van, melyek a rajzóspórák- nál egészen hiányzanak. 1 Ezen állati jegyekre támaszkodva egészen ugyanazon terjedelemben vette be a Flagellátokat az állatországba, mint Ehrenberu ; azaz : a szájjal és garattal ellátott s állatok módjára táplálkozó Flagellátok mellé még fölvette a Dino- bryion-, < 'hrysomonas- , Chlamydomonas-, I r olvox-, Hydromorium-, Ory/itomonas- és Ghloropeltis félék esa,- ládjait, melyek (a Cryptomonasfélek néhány képvise- lőjét kivéve) mind egeszén a növények módjára táp- lálkoznak, azaz tiszta vagy módosult levélzöldjökkel hasonltának át. Ismereteink jelen állására támasz- kodva azonban egész határozottsággal állítható, hogy Stein megkülönböztető jegyeinek általános érteket mm lehet tulajdonítani ; még pedig nem azért, mintha STKixnak nem sikerült volna pontos vizsgálatai- val a magot s lüktető üröcskóket az összes, általa álla- toknak tekintett Flagellátuál kimutatni, hanem azért, mert mind a magok, mind a lüktető üröcskek — a gombák- és gyökérlábúakkal egyaránt szorosan össze- font Myxomycetek rajzóit és Myxoamoebáit nem is tekintve, — több moszat rajzóinál is tényleg előfor- dulnak. A mi először is a magot illeti, erre nézve Schmitz legnjabb fontos dolgozata veendő tekintetbe, 2 melyben kimutatta, hogy haematoxylin-festés alkal- mazásá\ al sikerül számos moszat- és gombasejtben az eddig ismeretlen magot felfedezni. Nevezetesen : a Vaucheriák rajzóspóráiuak színtelen kéregplas- májában több, szabályos távolságokban álló mag van, mely eddig egészen elkerülte a búvárok figyelmét; nemkülönben fölfedezte Schmitz a sejtmagot a Go- diuiii, Drapalnaldia, Saprohgnia stb. rajzóspórái- ban. Maupas továbbá, Stein ellenében kiemeli, hogy a Confervafélék családjába tartozó Microspora jioc- cosá-nsk, valamint az Oedofioniumok rajzóspórái maggal ép úgy el vannak látva, mint a Volvoxfélék sejtjei. 3 Ezek után tehát igen valószínű, hogy a további vizsgálatok egyéb moszatok rajzóspóráinak magját is ki fogják mutatni. A mi pedig a lüktető üröcskéket illeti, ezekre nézve kiemelendő, hogy Fresenius az 1 in. 47. 2 Untersucbungen über die Zellkerne der Tballopbyten. Sitzungsb. der niederrbeiniseben Gesellschaft für Natúr- u. Heilkunde zu Bonn. 4. Aug. 1879. n CB. 1879. Conf. Bot. Ztg. 26. Sept. 1879. No. 39. p. 628. ■... Apiocystis Brauniana nevű PalmcVacea rajzóspórái- nál már 1858-ban kimutatta a lüktető üröcske jelenlé- tet, 1 C'iknkowski pedig fölfedezte a lüktető üröcskékel a Gloeocystis-, Pleurococcus,- Tetraspora-, Palmella-, Hydrurus-, Vacuolariá-néL 2 Ezen észleletek elli né- ben fel lehetne ugyan hozni, hogy csakis azt bizo- nyítják, hogy, a felsorolt Palmellaceák a növény- országból az állatországba teendők át, mire Stein különösen három l'uhiirlhirciini . a Tetrasporára, Gloecococcusra és Dictyosphaerivmra nézve igen haj- landónak latszik." De bizonyara nem lehet ugyanezt, mondani a Stigeaclonium, Chaetophora és Drapar- naldia rajzóspóráiról, mely két előbbinél Cienkowski, 1 az utóbbinál pedig Dodel-Port két, szabályos idő- közökben összehúzódó, lüktető üröcskét fedezett fel; 5 vagy az ülothrix zonata rajzóspóráiról, melyeknél Strasburger minden 13 — 15 másodpercz alatt lük- tető üröcskét mutatott ki, 6 mely fölfedezés helyességét Dodel-Port ezen moszatnak mind makro- , mind mikrozoospóráira nézve megerősítette ; 7 vagy végre a burgonya betegséget okozó l'cronospora infestans egészen a Heteromita nevű Monad-nak szervezetével biró rajzóspóráiról, melyeknél de Baky szintén kimu- tatta a lüktető üröcske jelenlétét. 8 Mindezekből az következik, hogy valamint másoknak, úgy STEiN-nak sem sikerült az állati és növényi Flagellátok között általános értékű különb- ségeket kimutatni, — meg pedig kétségkívül azért nem, mert ily különbségek egyáltalán nincsenek. Catalluctiik. Haeckel Magosphaera Planula elnevezés alatt egy sajátságos tengeri véglényt írt le, mint egy külön csoportnak, a Catallacták csoportjának képviselőjét, mely életének különböző szakaiban, mint felfedezője 1 Beitráge zur náheren Kenntniss mikroskopischer Or- ganisinen. Abgerlr. aus Jen Abhandl. der senckenbergischen uat. Geseliscb. Frankfurt a. M. 1858. 2 Ueber Falniellaeeen und einige Flagellaten. AMA. VI. (1870) 42;!. 3 III. 50. * Ueber Palmellenzustaud bei Stigeoclonium. Bot. Ztg. XXXIV. (1876) 70. '' Ulotbrix zonata, ihre gesehlechtliehe und uugescblecbt- licbe Fortpflanzung. Jabrb. d. wiss. Botauik X. (1876) Hit. 6 Ueber Zellbildung und Zelltbeilung. I. AuH. 1Ö7. ' Op. c. 448. 8 Huxley, Az állat- és növényország határöve. Ford. Horváth Géza. Terin. tud. közi. IX. (1S77). 70. mondja, majd egysejtű moszatnak, majd I olvox- félének, majd csillószó'rös ázalékállatká-nak, majd végre Amoebá-nak volna tartható. 1 A Magosphcterák életűknek első szakában mintegy 0"07 mm. átmérőjű, nagy maggal ellátott, gömbölyű, sárgás protoplaz- máju sejtek, meglehetős vastag, átlátszó hurokkal, mely ott, hol a gömb moszatokra van tapadva, egy myeropyleszerű nyüással van megszakítva. — A Magosphaera ily módon betokozva, igen hason- lít egy egysejtű moszathoz, vagy meg inkább egy állati petéhez. Ezen sejt, mint valamely holobla- aticus pete, szabályos oszlás utján 2, 4 '.'>■! fiók- sejtre esik szét, melyek a burok megpukkantával egj ideig még együtt maradnak, s mint egy Volvoxgömb, szabad rajzásra kelnek. A családgömb egyes sejtjei csengetytialakúak, s a gömb középpontján egy-egy farkszerű nyúlványnyal epén úgy függenek össze, mint pl. a,Synura TJvella sejtjei; a Volvoxfélék egyé- neitől azonban a levélzöld teljes hiányán kívül meg abban is eltérnek, hogy a családgömb felületet ké- pező csonkított végük nagyszámú, tinóm, hosszú csil- lószőrökkel bontott. A Volvoxfélék vagy Planula- álczák módjára hömpölygő gömbök, egy idei rajzás után, szétesnek egyes sejtjeikre, melyek egy-egy nagy magon kívül meg egy lüktető üröcskét is tartalmaznak, s testük szabását tekintve, igen hasonlítanak a peritrich ázalékállatkákhoz, melyek még egy ideig vígan úsz- kálnak s karminszemecskéket mohón nyelnek el; ké- sőbb azonban visszahúzzák farkukat s csillószöreiket, változó állatiakat bocsátanak ki s egeszén úgy viselik magukat, mint valóságos Amoebák. Ez utóbbiaknak betokozódását Haeckel közvetetlenül nem eszlelte ugyan, de. fölteszi, hogy a petékhez hasonló gömbök az egyideig szabadon elő Amoebákból fejlődnek. Ha a leirt fejlődésmenet csakugyan egy önálló véglénye. úgy bizonyára megérdemli azon nagyérdekű csoport. melybe tartozik, a Gatallacta, azaz közvetítő (xataX- X«xtyj; = közvetítő) elnevezést, mert a véglények kü- lönböző csoportjait közvetíti. Noctilucafélék. Már 1836 óta ismeretesek, Suriaky vizsgálatai után, a NoCtŰUCa miUarís elnevezéssel jelolt apró tengeri szervezetek, melyek gyakran nagy területek) n ujjnyi vastag nyálkás réteg alakjában vonják be a tenger felületét, éjjel fényt árasztanak, s fő okozói az Európa körüli tengerek világításának. A Xacltlucái 1 Studien (ibér Moneren. 139. 46 előbb a Hydromedusák közé, a Diphydák családjába sorolták, s úgy látszik, hogy Dujardin volt az első, ki miután Doyére a Noctilucá-nak a Gromiák-kíú való rokonságára figyelmeztetett, az ázalékállatkák közé sorozandónak tartotta, mint a Perídiniumfélék roko- nait. 1 Ujabb vizsgálatok megerősítették azt, hogy az egysejtű Noctiluca miliaris egyrészt a gyökérlábúak- kal, másrészt a Flagellátokkal áll rokonságban s a véglények egy külön osztályának (Noctilucae a itt., < '//- stoflagellata Haeckel, Mi/xociistodca V. Carus) kép- képviselője. A Noctilucá-nak mintegy 1 mm. nagysá- got elérő, gömbölyűdül vagy vesealakú, színtelen, át- látszó teste finom, szerkezetnélküli hártyával van bur- kolva s mint a baraczk, délkörös mélyedéssel ketté van osztva. Ezen délkörös mélyedés egyik végén van a szájnyüás, mely egy chitinszerű, kemény, hegyes í'ogalakú képletet visel : e mellől egy finom, szerke- zetnélküli ostor, s továbbá egy vastagabb, harántul csíkolt tapogatószerű nyúlvány indul ki, mely Sciiul- tze M. szerint feltűnően emlékeztet egy Medusá-nak, az Aeginopsis mediterranea-nak, párkányí'onalaira, 2 s ez a Noctiluca tulajdonképi evező-szerve. A szájtól egy tölcsérszerű mélyedés vezet a test protoplazma-töme- gébe, melyből minden irányban sugaras nyúlványok indulnak ki, s melyek a környék felé finoman elága- zódva, a test cuticuláris burkát belülről bevonó pro- toplazma-retegen végződnek s egészen olyanok, mint a gyökérlábúak állábai, vagy a növénysejtek sugaras plasmafonalai, és a test víztiszta nedvvel kitöltött 1 'el- sejében áramló protoplazma-gerendázatot képeznek. Lüktető üröcskek hiányzanak, a protoplazma tömegé- ben ellenben egy nagy mag foglal helyet. Az elnyelt tápszerek, Diatomeák, Oscilláriák, kisebb héjasok (Crustacea) stb., mint az ázalékállatoknál, üröc-skék- ben emésztetnek meg. A Noctiluca miliaris a Noctilucafélék osztályá- nak egész a legújabb időig egyedüli képviselője volt, s csak az 1876/7. év telén sikerült Hertwig Richard- nak egy vele közel rokon szervezetet felfedezni a mes- sinai öbölben, melyet Leptodiscus medusoides név alatt irt le. 3 Ezen sajátságos szervezet oly bámula- tosan hasonlít az Eucopefélék és Trachynemafélék családjába tartozó apró Medusák-hoz , hogy mint 1 Dictionnaire imiversel d'histoire naturelle. Paris 1849. VIU. 660. 2 Polythalamien 38. 3 Ueber Leptodiscus medusoides, eine neue den Nocti- lucen verwandte Flagellate. Jen. Z. XI. Neue Folge IV. (1877). Hertwig mondja, első pillanatra bizonyára mindenki Medusának tartaná. Mintegy 1*5 mm.-nyi tekintélyes nagyságot elérő teste kerek s nyugalomban lapos óraüvegalakú, alul vájt, felül domborodott, közép- pontjától a szélek felé elvékonyodó. Úszás közben egészen úgy, mint a Medusák, testét összehúzva, ha- rangalakot ölt s a harang alól kinyomott víz visz- szalökő erejétől, mintegy lüktetve, sebesen vitetik tova , hogy néhány gyorsan egymásra következő erős lökéstől ide-oda löketve, ismét kitárt korong- gal pihenve lebegjen a víz felületén. A Medusákkal való hasonlatosságot még kiegészíti az, hogy a korong szegélyébe szabályos távolságokban kis gömbölyüded képletek vannak beágyazva, mint a Medusák u. n. szegélyszervei (Kandorgane , líandkörper) , melyek azonban csupán kis protoplazma-gömböktöl képez- tetnek. Ezzel a Medusa-testtel való megegyezés vé- get ér. A korong belsejében egy középső protoplazma- tömegböl, mely egészen a Spirochona gemmipará-évai megegyező szerkezetű magot rejti magában, mint a Noctilucá-nél, protoplazma-hálózat indul ki, melyet finom végek rögzítuek a korongot bevonó cuticu- lához. A korong domború felületéből két exczentriku- san elhelyezett s mintegy 135° tompaszög alatt egy- más felé futó cső vezet a korong belsejébe ; az egyik meglehetős tág s nyilván a garatnak felel meg, a má- sik ellenben szűk s ebből egy finom, szerkezetnélküli, fonalas ostor indul ki. Egészben véve tehát a Lcpto- discus a Noctilucátói alakján kívül a fog- s harántul csíkolt tapogató hiánya által tér el. Szorosabb értelemben vett csillúszörös ázalékállatkák (Giliata). A véglényeknek legelőkelőbb, legállatiabb képvi- selői, a csillószó'rös ázalékállatkák, LEEuwENHOEK-tól kezdve minden időben a búvárkodás legfőbb tárgyát képezték s ennek következtében legjellemzőbb képvi- selőikkel korán megismerkedtek ; az újabb kor búvárai a csillószőrös ázalékállatkák szervezetének s szapo- rodásának ismeretét ugyan tömérdek nagybecsű ész- lelettel gazdagították, s a haláláig (1876) tevékeny Ehrenberg, Stein, Claparéde és Lachmann, Engel- mann, Cohn, Wrzesniowski és mások, számos új ala- kot írtak le ; ezeknek túlnyomó nagy része azonban a csiUószörösöknek már ismert csoportjaiba tartozik, s kevés közöttök az ismertektől többé-kevésbé lényege- sen eltérő családok képviselője. Az utóbbiak közé tartozik a Stein felállította Spirochona- félék csa- ládja két fajjal, a Spirochona gcmmipará-val és Sp. 47 Scheutenii-vél 1 Az előbbit Stein fedezte fel, az oly érdekes ázalékállatkákat viselő édesvízi Gammarus Pulex-nék kopoltyúlevelein, az utóbbit pedig SeiiKU- ten, amsterdami kereskedő, édessel kevert ten- gervízben (Brackwasser) élő Gammarusók utópo- trobi lábainak Bériéin. A Spirochonák rövid, merev kocsányon ülő, az Ophrydiumok vagy a meg- nyultabb testű Operculáriák testalakjával biró, de egészen merev ázalékállatkák , melyeknek szabad felső testvégéből egy csillószőröket viselő, pörgen csa- vart lemezszerű gallér indul ki ; egyetlen lüktető iir< ics- kéjük s garatjuk, elhelyezését s az utóbbi szerkezetét illetőleg is, meglehetősen megegyezik a Vorticella- f élekével; egyetlen magjuk ellenben gömbölyödött vagy tojásdad, vagy oldalt allé) magocskával, mint szá- mos Oxytricha) élének magja, gyakran résszerü üröcske által ketté osztott. Stein a Spirochona-f éleket a Peritri- chek rendében egy külön család képviselőinek te- kinti. Egy másik, STEiN-tól felállított s szintén a Peritrichek közé sorolt érdekes családot képeznek az Ophryoscolexfélék az Ophryoscolex (<>. Purkinjei és 0. inermis) és Entodinium-nemmei ( E. bursa, E. d< iitatum és E. caudatwn).* Az Ophryoscolex-iélek első pillanatra igen emlékeztetnek apró kerékálla- tokra s ezekkel nyilván többször össze is tévesztet- tek,* különben közel állanak a Spirochona- és Vor- tícellaf él ékhez, de nincsenek rögzítve. Az Ophryosco- lex- nemnél fóregszerüleg megnyúlt, az Entodinium- nál tojásdad, lapított test merev cuticulával van borítva, mellül ingmanchettehez hasonló kitolható s vissza- vonható erős sertékkel szegélyzett örvényszervvel; ennek alapján nyílik a száj, a test hátsó végén pedig az alfél, mely alatt az Ophryoscolex Purkinjeinél me- rev sertéktöl képezett farkszerű tövis nyúlik ki; az Ophryoscolexéknü a test közepét, a hátat s oldalt elfoglaló erős sertéktöl képezett örv övezi, mely az Entodiniumoknál hiányzik. Magjuk tojásdad vagy sza- lagalakú, oldalt álló magocskával ; lüktető üröcskéik- nek száma 2, vagy több. Az Ophryoscolexfélék a Para- meciumfélék családjához tartozó Isotricha intestina- /í.s-szal együtt egészen állandó lakói a kérődzők ben- 1 ZWZ. Z. III. (1852) 485. Továbbá: Die Iuí. 206. ' 2 Lotos, IX. Prag. 1859. Továbbá. Abh. tler k. böhm. Gesellsch. tler Wiss. X. (1858). Conf. Leuckart's Bericht. 26. Jahrg. II. (1860) 250. Züen pl. azt mondja, hogy a ló vakbelében kerék- állatkákat talált (Die Sehmarotzer auf und in dem Körper der Haussáugethiere. II. Theil. Weimar 1874 p. 443.) ; ezen lolet kétségkívül valamely OphryoscolexféléM vonatkozik. dőjének s a lovak vakbelének, 8 oly nagy mennyiségben fordulnak elő, hogy Weiss Bzerint, egy gran bendőtarta- lomra lő — 20 egyén esik, és mályra nézve, mintegy 1 4 részét képezik a gyomortartalomnak. 1 A bendőben élő ázalékállatkákról az első említést Delaford és Gruiív ugyan már 1843-ban tették, 8 tüzetesebb isme- retek azonban, mint említők, STEiN-nak köszönhető. A Peritrichéknek egy harmadik, STEra-tól fel- állított uj családját, a Gyrocorysféléket, a Gyroco- rys oxyura képviseli, egy kalandos termetű ázalék- állntka, mely mocsárvizekben nem gyakori ugyan, de ha előfordul, mindig nagy mennyiségben talál- ható. Stein Niemegk és Prága körül, én magam Kolc >zs- vár körül többször találtam kénhidrogént árasztó mo- csárvízben, melyben Beggiatoák tenyésztek s miként Stein, úgy én is, mindig a Metopus Sygmoides tár- saságában. A Gyrocorys teste körte alakú s hosszú hegyes farkba folytatódik. A merev testet hártyás parabolaszerű harangalakú köpeny környezi, melyben a Gyrocorys teste a harang szíveként foglal helyet, s hátul kissé kiáll ; ezen harang a hasoldalon egy hossz- irányú, sarlóalakulag hajlott, szűk mezőt szabadon hagy, melyből igen hosszú csillószőrök indulnak ki ; ugyanezen mező lefutásában erősebb s rövidebb csilló- szőrök egy a szájhoz vezető ívet képeznek. A test hátsó végén egy nagy lüktető üröcske, belsejében pedig 3 — 4 tojásdad mag foglal helyet. Kiemelendő még, hogy a test mellső részének háti, azaz a szájjal ellen- kező oldalán sötét szemecskékböl alakult szemfolt fog- lal helyet. Végre Stein 1862-ben a német orvosok s termé- szetvizsgálóknak Karlsbadban tartott :!7-ík vándor- gyűlésén, Peritromus Emmae elnevezés alatt, egy a keleti tengerben Wismar mellett felfedezett, a Hypo- trichek rendébe tartozó ázalékállatkát írt le, mely az ( Krytriehafeleket a ( lilainydodontokkal összekap- csoló új családnak (Peritromina) egyetlen eddig ismert képviselője. A Peritromus a Kerona Polypo- ram alakjával bh - s szájának s szájperemének szer- kezetét, valamint kettős magját tekintve, az Oxy- tricha) "élekkel egyezik meg, egész hasoldala azonban sűrűn álló, egyenlő nagyságú finom csillószőrökkel borított, mint a Chlamydodontoknál. Felette feltűnő s idegenszerű a Peritromusnak viselkedése nyugtala- nításkor ; ekkor ugyanis testének közepe felé görcsö- 1 Specielle Pbysiologie der Haussáugethiere. II. Anfl. Stuttgart (1869) 132. - Recneil de Medremé vétérinaire pratique. Paris. 1 843. Conf. Weiss 1. c. 131. 48 sen összepattan s összegyűrt lemezhez lesz ha- sonlóvá. 1 Müller János a Pentacrinus Caput Medusae leírásánál már 1811-ben említést tett és le is rajzolt igen csinos, templomi szószék (Kanzel) alakjával biró s kovasavból álló pánczélokat, melyeket nagy meny- nyiségben talált az Alecto (= Gomatula) europaea béltartalmában.' 2 Ehrenberg ugyanily kovaképződ- ményekben bizonyos sokgyomrú állatkáknak, a Di- ctyocystáknak héjait ismerte fel, s a nevezett ázalék- állatkának három faját irta le 1854-ben igen rövi- den. 3 Haeckel részint a messinai öbölben, részint Lanzarote, a Kanari szigetek egyike, körül az Ehren- berg Dictyocystájával több közel rokon ázalékállat- kát vizsgált pontosabban, melyekre két új családot, a Dictyocysta- és Godonellaféléket alapította s azokat röviden a német orvosok s természetvizsgálók 1860. tartott königsbergi vándorgyűlésen, tüzetesebben pedig 1 s7;»-ban ismertette. 4 Mind a Dictyocysta-, minda ( '<>■ donellafélék igen közel állanak a Tintinnusf élekhez, melyektől ugy látszik, hogy maguk az ázalékállatkák csupán peremkoszorujok bonyolódottabb, de még Hae- cKEL-től kielégítőleg nem tanulmányozott, szerkezete által térnek el. Testük sajátságos héj fenekére van rögzítve, melybe gyorsan összepattanva, egészen visz- szahúzhatják magukat, s melyet a nyilt tengerben való igen gyors úszásuk alatt, mint a Tintinnus- félék legnagyobb része, magukkal czipeluek. A Di- ctyocystafélék héja a képzelhető legelegánsabb alakíi és szerkezetű, tiszta kovasav , s annyira hason- lít bizonyos Hmliolítrok, nevezetesen a Cyrtidek héjaihoz, hogy, mint Haeckel mondja, az üres héja- kat, míg lakóit nem ismerte, a Radiolárokhoz tarto- zóknak tartotta. Ezen hej valamennyi ismert fajnál többé-kevésbbé harang, sisak, vagy finom faragású szó- székhez hasonlít; elől tágnyilásu, hátul többnyire hegyesen végződő s kisebb, nagyobb ablakok által, melyek alakjukra, nagyságukra s elhelyezésökre nézve az egyes fajoknál változnak, a legesinosabban van áttörve. A Codonella-félék héja szintén harangalakú, de át nem tört, s úgy látszik, hogy tetemes kovasavtar - talmu chitinszerü anyag, mely némely fajoknál sok- szögletű terecskék csinos mozaikjára van elkülönülve, másoknál mellső részén csinosan gyűrűzött, a hátsón pedig szabálytalan alakú kovarögöcskéket tartalmaz. 1 Der Org. II. 365. 2 Abtli. (1. berl. Akad. 1841. p. 233. Taf. XI. f. 6. ; Mnnatsber.(l.bei-l.Akad.lS. r >i.p.23(i.Conf. Haeckel, l.c. 4 Jen. Z. VII. ív. (1873). 501. Haeckel valószínűnek tartja, hogy a Claparede és LACHMANN-tól leüt nagyszámú tengeri Tintinuus- félék egy része a Codonellafélékhez tartozik. Szívóázalék állatkák v. A cineta félék. Az újabb vizsgálatok eredményei a csillószőrös ázalékállatkákhoz igen közel rokonságban állóknak bizonyították a véglényeknek egy igen érdekes cso- portját, melynek helyét korábbi búvárok, kevés alak- nak hiányos ismeretére támaszkodva, majd itt, majd ott jelölték ki a rendszerben. Ertem itt az Acineta- féléket, vagy mint Claparede és Lachmann nevezi, a szívóázalékállatkákat ( Suctoria, Infusoires sucteurs ). Ehrenberg, mint már fennebb kiemeltem, az általa ismert öt Acineta -féle közül hármat függelék gyanánt ;i Bacilláriákhoz, kettőt pedig az Actinophrys szom- szédságába, az Enchelys-iélék családjaim iktatott be, de kiemelte annak valószínűségét, hogy mindezek egy családban, az AcinMa-félélLébeti lesznek egyesí- tendők. Dujardin s Perty az Acineta és Podophrya- uemeket a Bhizopodok között az Actinophry s-f élek családjába osztotta be, sőt a Podo]>hrya-fé\ék kocsány nélküli alakját 18.") l-ben még Stein is azonosnak vélte az Actinophrys Sollal. 1 LACHMANN-t illeti az érdem, hogy beható vizsgálatok alapján kimutatta, hogy az Acineta-félélmék majd egész felületéből, majd bizonyos dúdorokból kisugárzó fonalas s több- nyire egy gömböcskével végződő kitolható s visszahúz- ható nyúlványai, szerkezetüket és élettani feladatu- kat tekintve, egészen eltérnek a gyökérlábúak állábai- tól s hogy a rajtok, mint lépes vesszőkön megakadt ázalékállatkáknak kiszívására szolgálnak, tehát szioó- nyulványok, szivólábak, melyeknek megfelelő képle- tek sem a gyökérlábúaknái, sem az ostoros és csilló- szőrös ázalékállatkáknál nem fordulnak elő.' 2 Ezen felfedezés helyességét minden későbbi búvár megerő- sítette. Claparede és LiACHMANN-nak, valamint Stein- nek vizsgálatai pedig kimutatták, hogy ezen szívó- lábakkal ellátott ázalékállatkákhoz igen nagyszámú, eddig ismeretlen alakok tartoznak, melyeket Clapa- rede és Lachmann nyolcz nembe foglalt 3 s számukra a Flagellátok és Ciliatok között egy külön rendet jelelt ki, a szívóázalékállatkákét (Suctoria), az Aci- neta -félék családjával. Stein, miután Acineta-elmó- letét, mely az ötvenes években búvárkodásának közép- pontját képezé, s egy ideig az ázalékállatkák nemzedék- 1 Die Inf. 140. - AAP. 1856. 3 Études. El. 3S1. 49 változás útján való fejlődésének feltevésére vezetett, 1867-ben nyíltan s határozottan visszavonta, azAd- netqfélékei legalább is három családra tartja szét- választandóknak s ezek a következők : Arinctca (Ari- neta, Podophrya, Urnula, Dendrosoma a Clapabéde és L\ciiMANN-féle Trichophryával egyesítve, ide tar- tozik továbbá még a Sphaerophrya is, mehet Stein Üxytriehufelrk embrióinak tekinti. Ophryodendron (Ophryodendron Cl. et Lachm. = Gorethría Str. Wríght), Dendrocometida (Dendrocometes és Stylo- cometes V Ismereteink jelen állásán határozottan állítható, hogy az Acinetafélék vagy szivóázalékállatkák, mi- ként már fennebb is kiemeltem, a csillószőrös ázalék- állatkákkal a legközelebbi rokonságban állanak. Nem tekintve azt, vájjon bizonyos körülmények kö- zött átalakulhatnak-e a Vortícellafélék, mint Stein búvárlatainak kezdetén hitte, Acinetákká, minek le- hetőségét ez idő szerint egészen kizártnak nem tarthatjuk; inni tekintve továbbá, vájjon a csilló- szőrös ázalékállatkáknak u. n. acinetaszerü embriói valódi Ciliat-embriók-e, miknek Stkin még jelenleg is tartja, vagy pedig a csillószőrös ázalékállatkák bel- sejébe tolakodott s ezekben gyorsan elszaporodott élősdi Arinetái,-, — mely felfogás mainap legtöbb köve- töt számit — mindezen végleges megoldást még nem nyert kérdéseket nem tekintve, tisztán csak a teljesen kifejlődött Acinetafélék s embrióiknak szervezetére támaszkodva, félreismerhetetlen a Cihátokkal való benső rokonság. Az Acinetafélék belső vagy külső sarjadzás utján fejlődött embriói a Ciliatoknak Stkin felállította négy rendje közül hármat, csillószőrö- zetöket tekintve, oly tökéletesen ismetelnek, hogy további fejlődésmenetüket nem ismerve, okvetetlenül ezekbe volnának beosztandók. Vannak Acinetafélék, melyek mint körülcsillószőrözött, mások, melyek alul, s végre olyanok, melyek, mint egész testükön csilló- szőrözött ázalékállatkák kezdik meg életüket. A csil- lóször-öveket viselő Acineta-embriók, vagy rajzók, s a Vortícellafélék szabadon úszó oszlási sarjadékai között oly nagy az alaki és szervezeti megegyezés, hogy a leggyakorlottabb szem sem képes egymástól megkülönböztetni; epén ily meglepő a megegyezés az egész felületükön csillószőrözütt Acineta- rajzók s az Enchelysfélék, nevezetesen az Enchelys és Ho- lophrya-nem között. Lényeges különbség e mellett persze mégis van s ez abban áll, hogy a Vortícella- 1 Der Urg. II. 1 í::. Kntz G. Véglények és Enchelysféléknél jól kifejlett S szilárd táplálék el- nyelésére szolgáló száj és garat fordul elő, mely az Aciueta-rajzóknál hiányzik: azaz helyesebben, — mivel csökevényében megvan — hiányzani látszik. Stein ugyanis ;i Dendrocometes paradoxus rajzóinál elhelyezésére, lefutására ós szerkezetere nézve egé- szen oly garatszerü szervet fedezett fel, mini a Spiro- chona gemiparának — melynek társaságában tenyé- szik a, Gammarus Pulex kopoltyúlevelein, - - külső sarjadzás által képződő rajzóinál, 1 mely garatszertí szervnek jeleidetet saját vizsgálataim után csak meg- erősíthetem; nemkülönben kivehető Stkin szerint, egy a Vortícellafélék garatjával megegyezőnek látBzó szerv az Acineta mystacinának s néha a Podophrya li.ru rs liberónak rajzóin. Ckapaukdk és Lachmann továbbá a Podophrya Trold rajzóinak leírásánál szintén egy garatszerü szervről tesznek említést; 2 végre HEimvm l!iciiÁKi>,kiaz Acineta) eleknek a < 'ilia- tokkal valii rokonsági viszonyainak puhatolásánál méltán nagy súlyt fektet az Acineta-rajzók garatjára. az általa igen pontosan tanulmányozott Podophrya gemmipara rajzóinál szintén állandóan talált egy a test belsejébe vezető garatszerű szervet. 8 Stein emlí- tést tesz továbbá arról, hogy több Acineta) 'élének (Acineta solans, A. tuberosa, A. Astaci, A. mysta- cina, Podophrya fixa ) rajzója egy sajátságos száj- alaku szívó korongocskával van ellátva, melyből végle- ges rögzitődés után a kocsány nő ki; 4 hasonló mellső testvégi szivó korongocskákat talált Stein a Bwrsaria truncatella állítólagos embrióin/"' én pedig ugyanoly kidudorodó szemölcsszerű s egészen bizonyos Éneke- lysfélékfélhánjk ajkára emlékeztető, korongocskát ész- leltem az általam leírt sósvízi Alineta egész felületü- kön csillószőrözütt rajzóinak úszás közben előre irá- nyuló testvégén 6 s meggyőződtem arról, hogye koron- gocskát a szilaj mozdulatokkal úszkáló rajzó, midőn egy-egy pillanatra megpihen, mint valóságos szivó- korongot, rögzítésre használja. Valamint az előbb em- lített Acineta-rajzók csökevényes szája s garatja a Spirochonafélék i Dendrocometes paradoxus), illető- leg a Vortícellafélék (Podophrya és Acineta mysta- cina I és l'unnneriiunfi lel; megfelelő szervével, ép Úgy az utóbb említett Acineta-rajzók korongocskája ismét 1 ZWZ. III. 4«>ó. Továbbá: Dic In! » Études. III. 129. ' M.I. I. (1875) 44. ' l'.i Org. I. 105. 3 Der Org. II. 306. * Term. rajz. fiiz. II. I. f'iiz. 214. 50 az Enchelysféléh ajakdudorával látszik megegyezni. — Vájjon mily magyarázatot adjunk ezen csökevényes száj, illetőleg garat jelenlétének? — Hertwig, azt tartom, fején találta a szeget, midőn e tárgyra vonat- kozólag a következőket mondja: «A Podophrya gem- miparánál azt észleltem, hogy valamennyi rajzónál egy egészen határozott helyzetű csöves betűrendes fejlődik ki. Ezen képződmény egeszén hasonlít a Ciliatok cystostomjához* s mint ez esillöszőrökkel s a vázhártyának (Skeletmembran , azaz cuticula) folytatásával van borítva. E szerint arra lehet gon- dolni, hogy mint oly sok más esetben, úgy ebben is előbb meg volt, a kifejlett állatnál azonban visszafej- lődött szervezeti viszonyokra való emlékeztetések tartották fenn magukat, hogy a cystostommal ellátott csillószőrös rajzó ontogeneticai recapitulatiója egy valóságos csillószőrös ázalékállaíkával megegyező állapotnak, melyet phylogeueticailag egykor az egész Acineta osztály átélt. » ' Ezen feltevés jogosultsága mellett látszik szólani a Stein-íóI Actinobolus radians elnevezés alatí leírt bizarr szervezetű ázalékáUatka. 3 — Ezen áza- lékállatkának gömbölyüded , vagy fordított tojás- alakú teste mellső végén szemölcsszerű emelkedésen nyíló szájjal, hátul pedig az egyetlen nagy lüktető üröcskével együtt nyíló alféllel van ellátva ; meg- lehetős hosszú, zsinegalakú magja szabálytalanul görbített; az ázalékáUatka egész felülete végre egyen- lően csillószörözött. Ezen szervezeti viszonyokat tekintve tehát, az Actinobolus semmiben sem tér el valamely Enchetysfélétóí ; mindezekhez hozzájá- rul azonban egy kétségbevonhatatlan Acineta- jellem, az t. i. hogy egész felületén a csillószörök között fonalas tapogatók, szívólábak nyújthatók ki, melyek, mint az Acinetdkéi, tetemesen megnyújthatok s a testbe ismét nyomtalanul visszavonhatok. Hertwig ezen ázalékállatkát, melyet Stein az Enchelysféléh családjába osztott be, állandó szájjal ellátott Acineta-rajzónak tekinti, 3 mely felfogás jogo- sultságát, véleményem szerint, alig lehet kétségbe vonni. Én magam kiemeltem idézett dolgozatomban azon teljes szervezeti megegyezést, mely a sóstavakban élő Acineta egész felületén csillószörözött rajzói s egy ezekkel együtt élő valóságos csillószőrös ázalek- * Cyclostom = sejtszáj. ÜAECKEL-től ajánlott kifejezés. 1 L. cit. 77. 2 Der Org. II. L69. ; L. cit. 78. állatka között van ; kiemeltem továbbá annak nagy valószínűségét, hogy ez utóbbi ázalékáUatka, mely nyüván azonos a CoHN-tól tengervízben talált Placus striatus-az&l, nem egyéb oly ^ciiK'ta-rajzónál, melynek csökevényes szája valóságos szájjá fejlődött, tehát az ázalékállatkák azon nagyér lekü kategóriá- jába tartozik, mint aSTEiN . Ictinobolusa. Utaltam végre annak lehetőségére, hogy az Enchelys és Trache- liusfélék számos képviselője, valamint talán az <)pa- linafélék is, nem egyebek önállóságra jutott Acineta- rajzóknál, melyek egy részénél, t. i. az Enchelys- és Tracheliusféléknél, a rajzónak egy ideiglenes szerve, a csökevényes száj, valóságos szájjá fejlődött. Hogy az . [cineta csülószőrözetét, mely a rendes fejlődésmenet- ben csak ideiglenesen van meg, megtelepedés után pedig elvész, továbbra is megtarthatja, ez legkevésbbé sem lephet meg, mivel tudjuk, hogy a kocsányon ülő Acineták felületen, midőn nem jól érzik mago- kat, mint akkor, midőn pl. egy cseppben hosszabb ideig tartatnak, a csillószőrözet ismét felléphet s az Acineta, kocsányáról leválva s szívólábait visszahúzva, egész felületen csillószőrös ázalékáUatka alakjában rajzásnak indul, mint ezt HERTwiG-nek ' és Maupas- nak a Podophrya fixáról közölt vizsgálatai biz jnyítják. Az utóbbi búvár méltán jegyzi meg, hogy a Podo- phrya fixa faji nevét épen nem érdemli meg, mivel kénye-kedve szerint majd kóborol, majd ismét rögzíti magát s épen ezért oly átmenetnek tekinti, mely a csillószőrös ázalékállatkákhoz vezet. 2 Az ily Acineta, mely egész felületén esillöszőrökkel van borítva, vala- mely Enchelysfélétől s még inkább valamely Opa- linaf élétől absolute nem különböztethető meg, és SiEiN-nak azon legújabban hangoztatott nézete, hogy a mindeddig majd ide, majd oda beosztott Opalinaf éleknek természetes helye az Acinetafélék mellett jelölendő ki, 8 alig fog ellenvetésre találni. Az előadottak után, úgy hiszem, habozás nelkűl kimondható, hogy az Acinetafélék, vagy szívó ázalék- állatkák i Suctoria ) a csillószőrös ázalékállatkákkal oly szoros és benső rokonságban állanak, hogy velők egészen helyesen egy csoportba foglalhatók össze. Az állati véglények köre. Ha az előadottakra visszapillantva, tekintetbe vesszük mindazon nagyszámú, újonnan felfedezett ala- 1 L. cit. 78. 2 CR: 83. (1876) 910. 3 Der Org. III. 23. 51 kot, melylyel m több-kevesebb jogosultsággal állatok- nak tartható véglényeknek, azaz azon legalsóbb szer- vezeteknek, melyek régebben általában ázalékállat- káknak( Infusoria ), Siebold óta pedig Protozoumok- nak neveztetnek, ismerete gazdagodott; továbbá azon régebben ismeri alakokat, melyeknek a réglényekhez való tartozását az újabb vizsgálatok kimutatták, azon eredményre jutunk, hogy túlnyomó nagv részük beleiktatható a Ehizopodok, Flagellátok és < 'iliátok képviselte három főcsoportba, osztályba, mely ha- bár csak leplezve is, de tényleg meg \olt mar Du- jardin rendszerében ; csak a Gregarinafélék, Nocti- lucafélék, továbbá az igen kövesse ismert Labyrin- thuleák es ( 'atallacták helye lehet kétes. Ezek közül a liobyrin(huleák , mint külön osztály képviselői, talán csak ideiglenesen helyezendők a Rhizopodok melle. A Gregarina félék között a, Monocystisfélék bizonyára igen közel állanak az Amoebákhoz s az összes Gregarinafélék alább tárgyalandó fejlődés- menete is ezen rokonság mellett szól. A Noctiluca- Itlil, szervezetükre nézve sok tekintetben a Flagel- látokkal és Ehizopodokkal látszanak rokonságban állani, de más tekintetben ismét oly lényegesen eltér- nek s oly különleges helyet foglalnak el, hogy beosz- tásuk akár a Flagellátok akár a Rhizopodok közé, erőszak nélkül nem tehető, s e szerint legczélszerübb számukra egy külön osztályt jelölni ki az említett két osztály között. A mi végre a Catallactákal illeti, ezek egyetlen képviselője oly töredékesen ismeretes, hogy csak függelék gyanánt vehetők fel, véglegesen pedig csak akkor, ha későbbi vizsgálatok bebizo- nyítják, hogy a Magosphaera esillószőrös egyénéiből fejlődő gyökérlábúak betokozódván, csakugyan ismét Magospherává változnak át, mit Haeckel csak gyanít. "Rendszereink mindig csupán hü visszatükröző- dései azon ismeretek időszerinti álláspontjának, me- lyeket az egyes életalakok összes morfológiai viszo- nyairól szereztünk. Minden mélyebb bepillantással, melyhez e terén jutunk, és minden oly új életalakok felfedezésével, melyek nem az ismeretesek terve szerint épülvék, többé-kevésbbé lényeges módosulást kell a rendszernek szenvednie.') 1 Ezeket tartva szem előtt s az ujabb időben oly nagyszámú rendszereket tekin- tetbe véve s érdemszerűleg méltatva és felhasználva. 1 Stein, II. p. 169. az állatok módjára táplálkozó véglényeknek kövei kezö rendszeres csoportosítása felel meg legjobban ismereteink jelenlegi állasának. Kör. Protista animalia, seu Protozoa. Állati véglények. I. Oszt. Gregarínae Dufour. Falkások VIargó. 1. Rend. Monocystida Stbin. i. « Gregarinaria Steik. II. Oszt. Hhizopoda Dujardin. Gyökérlábúak Tóth Sándor. 1. R. Polythalamia Breyn. 2. R. Manothalamia M. Schultze. :;. « Radiolaria J. Müller. 4. « Heliozoa Haeckel. [III. Oszt. Labyrinthuleae Cienkowski.] [IV. Oszt. Catallacta Haeckel.] V. Oszt. Noctílucea (Süriary) autor. Tengervilágítók. VI. Oszt. Flagellata (Dujardin) Cohn. Ostorosait (Ostorot azalékállatkák.) I 1. R. Nudiflageliata Haeckel. | 2. R. Ciliorlagellata Claparkde et Lachmann. VII. Oszt. t'ili,it7. - Keiesch János, Az ös-állatok (Protozoa) s jeli ázalagok (Infusoria) körül tett (Vjabb tanulmányozások ered- ményei. A kir. magy. Term. tud. Társ. Közlönye. VEL (1867) I :,7. 8 AA1'. (1848) 190—191. * p. 55. 54 is lenne, mert a leggyökeresebb különbséget igen praegnans módon fejezi ki az ázalekállatkák s a Pro- tozoumok korén kívül álló állatok között, melyek első kezdetüket tekintve, többsejtű szervezetek. A kifejlő- dött ázalekállatkák egysejtű szervezeteknek való tar- tása ellen azonban mindig kifogást kell tenni, mert nem egyszerűen tovább növekedő sejtek, hanem az eredeti sejtszerkezet egy lényege- sen más szervezetnek engedett helyet, mely a sejtre, mint ilyenre, egeszén idegenszerű. 1 Stein épen idézett nyilatkozatának első része, melynek ele ScuuLTZE-nak azon vélekedése ellen irá- nyul, — melyben a Radiolárok monográfiájában Hae- ckel is osztozik — hogy a magasabb gyökérlábúak és ázalekállatkák több sejt összeolvadásából erednek, csak- ugyan erélyesen látszik az egysejtüséget bizonyítani; ezt azonban második része, melyben Stein rezervált álláspontjára ismét visszatér, teljesen lerontja. És SxEiN-nek ezen óvatos nyilatkozata bizonyára telje- sen indokolt is volt abban az időben, midőn — egyebe- ket egészen nem tekintve, — bebizonyítottnak látszott, hogy az ázalekállatkák magja petefészeknek felel meg, melynek oszlási részeiből embriók, a magtestecske pedig here, melyben ondótestecskek fejlődnek, mi az egysejtüseggel alig volt megegyeztetbető ; s midőn IiAECKEL-nak a Radiolárok körül tett pompás tanul- mányai azon eredményre vezettek, hogy ezen gyökér- lábnak sarcodejában különböző sejtertekkel biró kép- letek fordulnak elő, s e szerint absolute nem tartha- tók egysejtüekuek. A nagy Mdllee János, ki Németországban a bioló- giai tudományok terén két évtizeden át lobogtatta a vezéri zászlót, mint Lachmann nak egy megjegyzésé- ből tudjuk, összehasonlító boneztani előadásaiban határozottan elitélte az egysejtüseg tanát s két kitűnő tanítványa, az epén nevezett Lachmann és Clapakéüe, a vezér elveihez híven, mind külön kiadott dolgoza- taikban, mind együtt dolgozott nagyfontosságú tanul- mányaikban, nagy, talán túlságos hévvel keltek ki az egysejtüseg tana ellen. Kölliker, mint fennebb előadtam, az Actino- sphaerium Eichhornii szervezetének tanulmányozá- sára támaszkodva, fejtette ki nézetét a l'rotozouinok egysejtűségéről ; 2 Clapakéde az Actinosphaeriummal közel rokon Actinophrys Sol-t* választotta tárgyul az 1 Der Oi-g. II. -22. - ZWZ. I. (1849). A kút jeles búvár sajátságos tévedésbe esett. Kölli- ker ugyanis az Actinophrys Eiclihorniil Ehrb. vizsgálta s egysejtüseg tanának megbírálására, 1 s vizsgálatai őt azon eredményre vezettek, hogy : «Az Áctinophrysek- nél, Antoebáknál, Arcelláknál és egyéb gyökérlábúak- nál teljesen hiányzik a köztakaró, tehát sejthártya. Nem kevesbbe tagadnom kell a csupasz gyökérlábúak- nál (legalább az Actinophrys Eichhorniinél, Amocba diffluensnél és A. rádiósánál) a mag jelenlétet, való- színűleg még a héjas gyökérlábúak is (legalább az Arcella) nélkülözik ezen képződményt." 2 Eszerint tehát meg egyszerűbb szervezetnek a legelemibb sej- teknél, melyeket azon időben még általában magot és sejttartalmat rejtő hólyagocskáknak tartottak: azaz Clapahede oly egyszerű szervezeteknek vélte a gyökérlábúakat, minők Habckel Monerei. Clapakéde persze máskép fogta fel a dolgot, ö arra fektette a fősúlyt, hogy a gyökérlábúak szervezete nem illik bek' a sejt sémába; e mellett azonban magas szervezetet tulajdonított nekik, melyeknek meg keringési rend- szerük is vau : szívnek tartotta ugyanis a lüktető űröcskét. Lachmann, főleg a Vortdcellafélék szervezetének tanulmányozása alapján, azon sajátságos felfogásra jutott, hogy az ázalekállatkák teste, úgy mint az fir- belüeké, emésztő űrt zár korul, mely pépszerű chymus- sziil (azaz a lágyabb bélplasmával, entoplasmával) van kitöltve. 3 Íme, egy egeszén új felfogás ! Az ázalek- állatkák tehát mégis csak gyomorállatkák ; csakhogy nem sokgyomruak, mint Ehkenbeho tanította; hanem egygyomruak, mindenestol egy-egy zacskót, gyomort viselnek, mint a hogy Lachmann tanítja. Clapabéde ezen kalandos felfogást, — melyből csak annyi felel meg a valónak, hogy a protoplazma belső hígabb összeállású részében, melyet a tömörebb külső kéregrétegtöl, kéregplasmától ( Rindenparen- chym Stein, Ectosark Wallich, Ectoplasma, v. Exo- plasma Haeckel) való megkülönböztetésül helyesen nevezhetünk bélplasrnának ( Innenparenchym Htein, Entosark Wallich, Entoplasma Haeckel), történik az emésztés, miként már Dujakdin tanította, s tehát ez azt Actinophrys Sóinak tartotta, Claparede pedig, ki az Actinophrys Sol-t Ehrb. írta le, ebben az Actinophrys Eich- horniit vélte felismerhetni; Stein ismét előbb a Podophrya lírának koesánytalan alakját (az ú. n. /'. liberót) tartotta az ázalekállatkák fejlődéstörténetét tárgyaló munkájában Actinophrys Sóinak; e tévedését azonban később helyre igazította s a sok magú Actinophrys Eichornii számára egy külön genust állított fel, az Actmosphaeriumot. 1 AAP. (1854). 2 L. cit. 413. ■ ; AAP. (1856) 55 a protoplazmatestneli azon része, mely a máráthasoní- tott nedvvel, azaz, ha lehet itt is ezen kifejezéssel él- nünk, -- a chymusszal legelőször keveredik, Lach- MANN-nal együtt kiadott nagyfontosságú tanulmányai- ban egészen magáévá tette. Minthogy pedig az ázalékál- latkák és gyökérlábúak ezen felfogás szerint, valóságos gastrovascularis űrrel lennének ellátva, a tanulmányok nagynevű szerzői ténj leg visszatértek oda, a hol a múlt százbeli búvárok állottak: a Protozoumokat a Polypok és Hydrák mellé helyezik s nem lát- nak bennök egyebeket, mint a Coelenteratok egy subdivisiójának képviselőit. 1 Mivel Ci, aparéde ós Lachmann a Coelenteratok- hoz tartozó aránylag magas szervezetű allatoknak tartották az ázalékállatkákat s gyökérlábúakat, ter- mészetes, hogy niikeiit Ehrenberg, úgy ők is valósá- gos iszonynyal fordultak el az eretnek sarcodé- s egy- sejtüségi tantól; enuek megczáfolására azonban éles dialektikájuk ügyesen forgatott fegyverein kivül alig voltak képesek meggyőző okokkal síkra szállani. Bizonyára mindenki egyet fog érteni abban, hogy a tanulmányok szerzői, midőn ezen kérdéshez: « Vájjon hol állana a középponti idegrendszer mikroszkópi boneztana a chromsav s más hasonló kémlelő szerek nélkül !» nyomban hozzáteszik : « A gyökérlábúak sar- codéja még nem találta meg a maga chromsavát,» 2 egy szemfényvesztésre számító szellemes frázison kívül semmit sem mondottak s abszolút semmit sem bizonyítottak, ha csak azt nem, hogy a gyökérlábúak alapállományát ők is csak egynemű sarcodéból álló- nak találták. — Az egysejtüségi tant hirtelen táma- dással, de szintén csupán a szó fegyverével igyekez- nek egyszer mindenkorra elnémítani. «Az ember hajlandó volna hinni, hogy az ázalékállatkák egysej- tüségi elmeletének mai nap már csupán történelmi érdeke van, épen úgy, mint a polygastricitásénak. Mindemellett azonban régi védői közül van egy igen erélyes bajnoka, Köllikeb, ki egy újabb iratában bátran emelte fel iskolájának ingadozó zászlaját/ 1 épen úgy, mint Ehrenberg is igyekszik ismét kitűzni saját iskolájáét. 4 Mindkettő saját eszméjének utolsó Mohi- kánja! Az ázalékállatkák egysejtüségi elmelete nem szorul arra. hogy itt részletetehben czáfoltassék. Azon mii, mely az olvasó előtt fekszik, nem egyéb, mint 1 Études I. 59. '-' Op. cit. Ií. 1-_'l. üntersuchnngen iiber vergleichende Gewebelehre, Würzliiii-K. Yovbandliingpii. De/. |ls.">iii '■>! . ' Ueber den Grüraand. Berlin (1856) egy bosszú tiltakozás ellene. Lapjainknak mindegyike egy-egy alapjára méri áj fejszecsapás.* 1 Ezen fejsze- i apások azonban puszta fenyegetések maradtak. minthogy tényleg CLAPARÉDE-nek és LiCHMANN-nak sem sikerült azt kimutatni, bogy az ázalékállatkák teste szövetekből vall ossZeteVe. Midiin vegiv CliAPAREDE, összehasonlítván a Myxomycctek rajzóit a flagellá- tokkal, — melyek közül mindazokat valódi állatoknak tekintette, melyek lüktető (íröcBkékkel birnak, (épen úgy, mint legújabban ismét Stein), — azon ered- ményre jutott, hogy a legalsóbb állatok és növények között különbségek nincsenek, s hogy a szervezeti I nek külön állat- s külön növényországba való beosz- tása, egészen mesterséges,- határozottan kihullott kezéből a nehéz fejsze, ő maga pedig, tudtán kívül, az egysejtűség területére bukott. Mert hiszen a Myxo- m \ cetek rajzói kétségbevonhatatlanul egysej- tűek, s ha ezektől a Monadok, a Myxoamoebák- tól pedig az Amoebák nem különböztethe- tők meg, világos, hogy ezek sem lehetnek egyebek, mint egysejtűek; minthogy pedig Clapaeéde és Lachmann szerint az összes ázalék- állatkák és gyökérlábúak egységes terv sze- rint szervezettek, világos, hogy a konzekven- cziák kérlelhetetlen szigora oda vezet, hogy valamennyien egysejtűi 1 k. A szövettannak egy avatott s ünnepelt mívelője, Levőig, szintén alkalmat vett magának, hogy az áza- lékállatkák s egyéb Protozoumok egysejtüségi' ellen síkra szálljon/ 1 Felfogása szerint bármennyire hibázott is Ehrenbeeg a részletekben, alapgondolata, hogy t. i. az ázalékállatkák magas szervezetück, helyes ; ezek is sejtekből vannak felépülve, mint valamennyi más állat ; csakhogy sejtjeik rendkívül kicsinyek ma- radnak s ezért látszik alapállományuk egynemű sarco- dénak. Állításának bizonyítására utal azon apró sejt- magokhoz hasonló gömböcskékre, melyek különösen a Vorticellafélék és Opalinák cuticulája alatt gyak- ran jol kivehetők seczetsav hozzáadására feltűnőbbek lesznek; továbbá az ázalékállatkák kéregrétegében gyakran előforduló pálczikaalaku testecskékre, s végre, a Vorticellafélék kocsányában levő izomra, mi mind az egysejtűség ellen szól. A mi a Vorticellafélék cuti- culája alatt levő sejtmagok habitusával biró gömböcs- 1 Études I. II. ' ()p. cit. Hl. 32. ; Lehrbuch dei Hystologie testecskék, miknek Stein tekinti, szintén nem hozhatók fel az egysejtűség ellen, mivel a Coelen- teratok s némely Turbellafélék valódi csalántokjai sem sejtek, s nem is sejtmagokból fejlődnek, mint KciLLiKEU hitte, hanem, miként KLEiNENBERo-nek a Ilydrán, Schultze E. FEiiENcz-nek pedig a Cordy- lophora lacustrison tett tanulmányai minden kétség fölé emelik, az egyes ektoderma-sejtekbeu úgy, mint pl. a növenysejtek levélzöld-testecskei vagy a peték széktáblácskái, uagyobb számmal, szabadon fejlődő képződmények ; a Turbellafélék pálczikái pedig, me- lyek pl. a Stcnostomum leucopsnál egészen megegyezni látszanak az ázalékállatkák pálczikáival, épen tömér- dek nagy számmal fejlődnek ezen férgek számos kép- viselőjének ektoderma-sejtjeiben. Ami végre az össze- húzódó kocsányú Vortieellafélék úgynevezett ko- csányizviái s általában az ázalékállatkák szalagszerű izomrostok módjára összehúzódó rostjait illeti, melye- ket, mint fennebb említve volt, a Stentoroknál már Ehrenbero is ismert, ezek, mint mai nap határozot- tan állíthatjuk, nem külön sejtekből fejlődnek ki, mint a valódi izomrostok, hanem egyszerűen a pro- toplazmatest kéregrótegének elkülönülései. Hogy pedig ily összehúzódó szalagok egyetlen sejtben csak- ugyan fejlődhetnek s fejlődnek is, ezt leginkább bizonyítja az, hogy pl. az Euglenáknál is előfordul- nak, melyek pedig az egysejtű moszatoktól oly kevéssé térnek el, hogy a Palmelláceákkal, mint ezt Cten- kowski 8 meg is tévé, kényszer nélkül egyesithetők. 1 Der Org. II. 9. ■' M.T. I. (1876). 3 Couf. 1. s. cit. Mindezekből látható, hogy Levőig érvei, melyekre Claparéde és Lachiiann, mint igen fontosakra hivat- koznak, nem állhatnak meg s mint döntő erejűek nem hozhatók fel az egysejtűség ellen. Haegkel a Radiolárokat tárgyaló pompás mono- gráfiájában 1 a gyökérlábúak és ázalékállatkák között szöveti szerkezet tekintetében két típust különböztet meg: ú. m. egysejtűeket, minők az alsóbb gyökér- lábúak, nevezetesen az Amoébdk, melyekhez valószí- nűleg az Arcellafélék is sorozandók, valamint az összes ostorosak, ■ — továbbá olyanokat, melyek Schultze M. hipotézise szerint, több sejt össze- olvadása útján keletkeznek, minők a magasabb gyö- kérlábúak, nevezetesen a Radiolárok s a csillószőrös ázalékállatkák. Ezen szilárd alapokra fektetettnek vélt két különböző típusra, Haeckel az állat- és növényország között GEGENBAUR-től vont azon új határvonalat alkalmazta, hogy a szervezetek, me- lyek mindannyian egy sejtből indulnak ki, vagy egysejtűek maradnak, vagy többsejtűekké fejlőidnek ; az állat- és növényország közötti fundamentális kü- lönbség pedig abban áll. hogy a növényország mind egy-, mind többsejtű szervezeteket tartalmaz, míg az állatország képviselői csak átmenetileg egysejtűek, mint peték, teljes kifejlettségüket elérve azonban mindig több sejtből vannak összetéve; 2 s ezen szi- gorú kritikának alá nem vetett kritériumra támasz- kodva, az összes egysejtű gyökérlábúakat és ázalék- állatkákat a növényországba utasította, a magasaid) gyökérlábúakal és ázalékállatkákat ellenben, mint fel- fogása szerint fejlődésüket tekintve, többsejtű szerve- zeteket, az élesen határolt állatország képviselőiül ismerte el. Meg kell vallanunk, hogy az állat- és növény- ország között vont ezen új határvonal igen éles, és kitűnően alkalmasnak látszik a két ország között ingadozó legalsói >b szervezeteknek rendszertani be- osztására, csakhogy egy sarkalatos hibája van, hogy t. i. nem felel meg a valónak. Stein-í illeti az az érdem, hogy ezen felfogás teljes tarthatatlanságát ki- mutatta. 3 Tarthatatlan pedig ezeu felfogás azért ; mert hogy a magasabb gyökérlábúak és ázalékállatkák több sejtnek összeolvadásából fejlődnének, a mellett egyetlen pozitiv adat sem szól s nem megfigyelésre, hanem egyszerűen a Myxomycetek plasmodiuma 1 Pie Radiolarien. 2 De animalium plantarumque regiii terminis et diffe- rentiis. Jenae. 1860. 3 Der Org. II. 14, 21. 57 fejlődésének analógiájára támaszkodik. Abból pedig, hogy számos gyökérlábú és ázalékállatka több magot tartalmaz, korántsem lehet azt a következtetést vonni, hogy ugyanannyi sejt összeolvadásain')] keletkeztek, a mennyi magjuk van, mi mellett, mint említők, egyet- len megfigyelés sem szól. Mert hiszen több maggal biró más sejteket is ismerünk, minők pl. a színtelen versejtek, melyekben gyakran 6 — 7 mag különböz- tethető meg; vagy a csontvelő óriás sejtjei, az u. n. ínvcloplaxok, melyek egész sereg magot tartalmaz- nak, a nélkül, hogy több külön sejt összeolvadásából keletkeztek volna. De, továbbá, nem minden csillószö- rös ázalékállatkának van több magja, sőt legszámo- sabb képviselőinek épen csak egy magjuk van; ha tehát a magok száma jelzi azt, hogy hány sejt össze- olvadásából keletkezett egy-egy ázalékállatka : úgy az egy maggal birókat egysejtűeknek, s Gegenbaur és Haeckel felfogása szerint, mint ilyeneket, növények- nek kellene tartani. S vájjon mit tevők legyünk az Amoebákkal, Arcellákkal, Difflugiákkal s szá- mos más gyökérlábúval, melyek majd egy, majd több magot tartalmaznak? Vájjon a fiatal, egymagvú Arcél- /«(/,' csakugyan növények, a két magvuak talán az állattá válás pillanatában vannak; a sokmagvuak pedig már egeszén kész állatok ? — íme, mily vesze- delmes zátonyra vezetnek ezen felfogás fatális kon- zekvencziái, melyről a megfeneklett hajót bizonyára csak úgy lehet megszabadítani, ha az egész felfogást rezignáezióval a habokba vetjük. Az egysejtüség tana ellen oly sok illetékes tudós intézte támadás , különösen az a nagy határo- zottsággal történt visszautasítás, melyben Claparf.hf, és Lachmann részesítek azon nagy munkájukban, melynél az összes véglényekre nézve, Stein dolgozatait kivéve, Ehrenberg óta fontosabb nem jelent meg, 1 >ár a szigorú bírálat előtt egyik sem képes megállani, mégis annyira megrendítette az egysejtüség tanának hitelét, hogy a hatvanas évek elején legtöbbek előtt csakugyan olyképen tűnt fel, mint egy elavult tan, melynek már csupán történelmi becse van, csaknem úgy, mint Ehrenberg nek már-már mythos-szerüve vált tana. Valóban az azon időbeli tudományos áramlat közepett méltán mondhatá Margó SiEBOLD-ról, bogo- sokkal több költészettel, mint igazsággal te- kinti az ázalekállatkákat önálló sejteknek. 1 A tudomány történetében elég példa van arra, 1 Math. term. tud. közi. kiadja a magy. tud. Akad. (1865) 78. hogy valamely kimondott új eszmél kezdetben lelke- sen karolnak fel. azután lassanként elidegenednek tőle, elejtik, eltemetik; az igazságot azonban nem khet eltemetve elfojtani: mint a földbe retet! mag, előbb-utóbb kicsírázik ismét — « kitör ós eget kém ! Ezen végzete volt az egysejtüség tanának is. mely. miután már-már végkép megdöntöttnek látszott, újra feltámadva, gyorsan diadalrajutott. Ezen tan egyik megalapítója, SlEBOLD, miután az egysejtű állatokról es növényekről irt értekezését 1 849-ben közzé tette, nem vett többé részt a kifejlődött vitában ; Köli.iker ellenben többször felszólalt, s neve- zetesen ls6'i-ben aProtozoumok finomabb szerkezetet tárgyaló dolgozatában 1 nagy részletességgel foglalkozik a vitás kérdéssel, s vizsgálatainak végeredményeként határozottan mondja ki, hogy a Gregarinák es ázalékállatkák nem többsejtűek, s habár kü- lönösen az utóbbiaknak szervezeti viszonyai sok tekintetben sajátságosan bonyolódottak is, mégsem olyanok, hogy ne lehetne egy- szerű sejtekkel egyenértékűeknek tartani.' 2 A magasabb gyökérlábúakat illetőleg ellen- ben, nem tartja lehetetlennek, hogy oly több- sejtű lények, melyeknek elemei egymással valamennyien összeolvadtak. :i Ezt annál való- színűbbnek tarthatta Kőlukeu, mert a szivacsokat a gyökérlábúak legközelebbi rokonainak tekintette. Kölliker újabb publikáczióinál sokká 1 nagyobb nyo- matékkal kellett birniok s nagyobb hatást kelteniök a nagynevű specziális búvár, Stein, e tárgyra vonatkozó azon nézeteinek, melyeket nagy monográfiájának má- sodik részében fejtett ki 1867-ben, s melyek, mint már fennebb előadtam, abban kulminálnak, hogy az ázalék- állatkák (és többi Protozoumok) eredetöket tekintve, egysejtűek s szövetekből soha sincsenek összetéve; a magasabb alakoknál azonban az eredeti sejtszerkezet egy lényegesen más szervezetnek engedett helyet, mely a sejtre, mint ilyenre egészen idegenszerű. Látható ebből, hogy Stein felfogása még közelebb áll SiEBOLDÉ-hoz, mint Kölliker-ó, s csakugyan a/ egysejtüség mellett szóló erélyes bizonyítéknak tekint- hető. Ha áll az, hogy a véglények eredetileg egysejtűek, s hogy ezen egy sejt kereten belül fejlődnek ki szerve- zetüknek összes elkülönülései, legyenek bár ezek a szöveti sejtekkel összehasonlítva, még oly idegensze- Icones histiologicse. I. (1864). L. cit. 24. L. cit. 25. Entz (í. Véglények. 58 rtiek, mégis csak a legnagyobb óvatosság mel- lett, s mindent jól megfontolva, oda kell jutnunk, bogy kimondjuk, hogy ámbátor némelyek kö- zöttük igen magas elkülönülésekkel tűn- nek ki, alaktani értéküket tekintve, mégis valamennyien egysejtűek. Ha a szövetekből ösz- szetett állatok s növények egyes szerveinek alaktani érteket puhatoljuk, arra az eredményre jutunk, bogy azok vagy egy-, vagy többsejtűek; külön harmadik kategóriába tartozók legfelebb olyanok lehetnek, me- lyek vagy több sejt összeolvadásából keletkeztek, mint pl. a rovarok mátrixa : vagy végre, magukban a többé-kevésbbé átváltozott sejtekben elkülönült részek, melyek nem lehetnek mások, mint a sejteknek szervei, mint pl. a magképletek, ;i sejtburok, a levélzöld- és keményítő-testecskék, csalánszervek, húselemek (sar- cous elements) stb. A mi az egyes szervekről áll, ugyan- az állhat a szervezetekről is ; ezek is két kategóriába tartozhatnak : azaz vagy egysejtűek vagy többsejtűek lehetnek. S ha a véglények eredetüket tekintve, egy- sejtűek, és egyetlen megfigyelés sem szól a mellett, bogy több sejt összeolvadása útján keletkeztek, úgy elkülönült szerveiket, melyek sem eg}", sem több sejt- ből osszetéve nincsenek, nem tekinthetjük egyebeknek, mint a sejt szerveinek, s ennek következtében határo- zottan egysejtűeknek kell deklarálnunk. Emellett elmé- leti okok sem vethetők az egysejtüség ellen latba : mert hiszen ezek epén a legalsóbb lények egysejtüségének valószínűsége, sőt szükségképenisége mellett szólanak. Ha tekintetbe vesszük ugyanis, hogy a szervezetek mind egyénfejlődésének (Ontogenia), mind törzsfej- lődésének (Phylogenia) menetében, egyszerű kezdetből kiindulva, lassankint fejlődnek ki a magas szervezeti elkülönülések, s hogy a törzsfejlődési sorozatban van- nak oly szervezetek, melyek a magasabbak embrio- nális szervezetével birnak, azaz megállapodtak a fej- lettség azon fokán, mely a magasabbaknál, csak át- meneti ; ha tekintetbe vesszük továbbá, hogy minden magasabb szervezet életének kezdetén, mint pete vagy spóra átmenetileg egysejtű, erre ideiglenesen néhány kevésszámú, majd nagyszámú egynemű sejtekből van osszetéve, melyekből azután különbözőiuódoutörténő csoportosulások s átváltozások utján jönnek létre a szövetek: s hogy végre, az igen bonyolódott szöveti összetételű szervezetek mellett vannak sokkal egy- szerüebbek s végre olyanok, melyek egyetlen nagy belső-, entodermasejtet bevonó kevés számú ektoder- ma-sejtekből állanak minők, van Beneden E. igen érdekes vizsgálatai szerint, a DicyemaféWc, melyeket nevezett búvár a Metazoumokat a Protozoumokkal ösz- szekapcsoló Mesozoumoknak tekint 1 : mindez logi- kai kényszerűséggel vonja maga után azon következtetést, hogy a lánczolat legalsó sze- mét oly szervezeteknek kell elfoglalniuk, me- lyek állandóan megmaradnak azon kiindu- lásiponton, mely a többieknél csak átme- neti, azaz egész életökön át egysejtűek. De vessünk már most egy pillantást azon szerve- zeti elkülönülésekre, melyek a sejtre, mint ilyenre oly idegenszerűek, hogy azt eredeti értékéből kivetkőz- tetik. Vájjon csakugyan nem egyeztethetők-e meg ezen magas elkülönülések az egysejtűséggel? Az alsóbb alakok nem jöhetnek itt tekintetbe: ezek közül az alsóbb gyökérlábúak, minők pl. az A moe- bák, a bizonyosan egysejtű Myxoamoebáktól s a színtelen vérsejtektől semmi lényeges bélyeggel sem térnek el, s ezeknek egysejtűségét Stein is kétségbe- vonhatatlannak állítja, ' ! ezekhez pedig a legszorosab- ban sorakoznak a többi alsóbb gyökérlábúak s a Mono- cystisfélék közvetítésével a Gregariná\ A Flagellátok, melyek nagyrésze a bizonyára egysejtű rajzóspórák- nak, egy részök pedig a szivacsok galléros entoderma- sejtjeinek szervezetével bír, szintén nem okozhatnak nehézséget. A Noctiluen felek egysejtüségétCrENKOWSKi vizsgálatai által 3 szinten bebizonyítottnak tekinthetjük. Nehézséget csupán a csillószőrös ázalékállat- káknak, valamint a magasabb gyökérlábúak, nevezetesen a Kadiolároknak szervezeti vi- szonyai okozhatnak. Lássuk tehát ezeket. Az ázalékállatkák kéreg-plasmájának elkülönülé- seire, nevezetesen az egysejtüség ellen gyakran fel- hozott pálczikaalakú testecskékre s az összehúzódó szalagokra, izom- vagy myophanrostokra már a fennebbiekben reflektáltam; mindezek a sejtre nézve époly kevéssé idegenszerűek, mint a lüktető üröcskek, melyek az egysejtű moszatrajzóknál s a színtelen vér- sejteknél is előfordulnak. A magképletek, ha ezek közül a mag tényleg valóságos petefészek, a magocska pedig here volna, minőnek Balbiani, Claparéde és Lachmann, Stein s mások felfogták, csakugyan némi- leg érvül volnának felhozhatók az egysejtűséggel szem- ben: hogy azonban ezen felfogást az ujabb vizsgálatok téveseknek bizonyítottak, ezt alább alkalmam leend 1 Recherches sur les Dicyéniides, survivants actnels d'iin embrauchement des Meaozoaires. Buliét, de l'Acad. roy. des sciences de Belgique. 45 année. Bnixelles 1876. 2 Der Org. 19. 3 AMA. IX. (1*72) részletesei) kifejteni, s ennek következtében a mag- képletek sem hozhatók fel az egysejtűség ellen. E szerint tehát csupán a táplálék felvételének módja, az tevés* Lehetne még azon folyamat, a táp- lálék bevezetésére s az emészti letétien részek kiüríté- sére szolgáló állandó nyilasok s a garat pedig azon elkülönülések, melyek a sejtre idegenszerűek. Két- ségkívül áll az, hogy a szöveti sejtek felületükön be- szivárgó előkészített tápláló nedvből táplálkoznak, de azért szilárd részeknek felvétele, tehát az evés, koránt- sem tartható oly életműködésnek, mely a magasabb szervezetek sejtjeinél egeszén példátlan lenne. Tudjuk, hogy a színtelen vérsejtek szintoly mohón nyelik el a karmin- vagy indigószemecskéket, mint az Amoebák, sőt néha, mint például a vérömletekben s a lep pulpájában, neki esnek a piros vérsejteknek s azokat elnyelik, a szö szoros értemiében felfalják. James-Clark szerint a szivacsok entodermájának galléros sejtjei szinten esznek s valószínűleg proformait szájnyílással vannak ellátva. 1 Mecsnikov szerint a Turbellaféléknek és legkü- lönbözőbb osztályokba tartozó űrbelüeknekentoderma- sejtjeia táplálék-alkatrészeket majd . Imoébák módjára nyelik el, majd finom állábakkal veszik fel s belsejük- ben emésztik meg ; a táplálék felvételének ezen módja annyira el van terjedve a Turbellaféléknél és űrbelüek- nél, hogy indokoltnak látszik Mecsnikov azon fel- tevése, hogy ez tekintendő azon eredeti táplálko- zási módnak, mely a jelenleg élő össze* Metazou- mok őseinél szabály volt. 2 Ugyancsak a gyökérlábúak módjára veszikfel táplálékokat, Sommer vizsgálatai sze- rint, a Distomum hepaticim, 3 - - saját eszleleteim szerint pedig a. kerekállatkák entoderma-sejtjei. Hogy végre meg a gerinczesek felszívó sejtjei, a belbolyho- kat bevonó entoderma-sejtek, szintén tesznek*, azaz bizonyos táplálékalkatrészeket, nevezetesen a zsirt a w^lenyek módjára veszik fel, ezt Tuanhoffer La.ios t. barátomnak több búvártól (Fortunatov, Landois stb.) megerősített szép vizsgálatai bizonyítják. 4 Hogy a csillószörös ázalekállatkánál, valamint számos Flagellátnál, melyeknél a kéregplasma cuti- ' On the Spongia- Ciliut».-. 326. 2 Ueber die intracellulare Verdauuug bei Coelenteraten. Zoolg. Anzeiger. III. (1880) No. 56. -''.I. 3 Die Anatomie des Leberegels Distomum hepaticum L. ZYVZ. XXXIV. (1880) 578. 1 Adatok a zsírfelszívódáshoz. Ért. a term. tud. köré- ből. Kiadja a m. tud. Akadémia. II. kot. X. sz. Uudapest. 1873. én l.i \ al, néha epén szilárd pánczéllaJ borított, vagy legalább cllentállobb, toniottebb rétegtől határolt, felvételre s tírítósre proformait száj- és alfelnyílás fordul elő, legkevésbbé sem lephet meg; a ezen el- különülésekben a szerves természetben lépten-nyo- mon nyilvánuló azon elvnek realizálásai ismerhet- jük fel, hogy az alsóbb szervezeteknél helyhez nem kötött, kezdetleges vagy epeu csak ideiglenes szervek a magasabban elkülönült alakoknál lokalizálódnak, tökéletesbűinek s állandósulnak. Ezen elv szerint fej- lödnek ki példánk a lélekzést közvetítő testfelületen a felületet nagyobbító, egyes szótszórt bőrkdtüremlések, melyek állandósulvastökéletesbűlve,alokalizáltkopol- tyuk képződéséhez vezetnek. Különben proformált szájnyílással, mint épen említem, a szivacsok galléros sejtjei is el vannak látva: proformait nyilasok to- vábbá, mindazon ellenálló burkolatú sejteknél meg- vannak, melyek valamely anyagot kiürítenek, vagy kívülről valamit felvesznek : így állandó nyilasa van az egysejtű mirigyeknek s számos petének (miem pyle). Mindezekből kitűnik, hogy az ázalék- állatkák szervezete sokban eltér ugyan a leg- elemibb sejttől, mely egy magot tartalmazó protoplazma- tömegecske, de egyetlen oly szervük sincsen, mely a magasabban elkülö- nült sejtekre nézve egeszén idegenszerű lenne. A csülószörös ázalékállatkáknál sokkal nagyobb nehézséget okoz a Radiolárok alaktani értékének megállapítása. Ezen gyökérlábúak alapállománya ugyan szintén sarcodé, azaz protoplazma, ebbe azon- ban Htjxley, Müller János, Claparéde és Lachmann- nak, valamint a Radiolárok első részletes tanulmá- nyozójának llu-x'KEL-nek felfogása szerint, különböző sejtértékű elemek vannak beágyazva. Ismeretes, hogy a Radiolárok protoplazmájatokonkivülireéstokonbelü- lire oszlik; az előbbi, melyből a sugaraB állábak indul- nak ki, kéregréteget képez, mely az u. n. középponti tokot ( Gentralkapsel) vonja be; az utóbbi meglehetős vastagfalu s likacskacsatornákkal áttört gömböt ké- pez, melynek protoplazma-tartalma az epén említett likacskacsatornákon át közlekedik a tokonkiviilivei. A központi tok közepében néha meg egy finom burokkal környezett gömbölyű képlet, az u. n. belső hólyag (Binnenblase) foglal helyet. A Radiolár-teai sejtes elemeit a tokonkivüli és belüli protoplazma nagy- számú alveolusai, továbbá a középponti tok gyakran igen tömötten álló világos hólyagocskái, s végre a tokonkivüli protoplazmában többnyire, de nem min- 8 60 clig előforduló u. n. sárga sejtek képezik. Ezen állító- lagos sejtek közül azonban, Hertwig lt igen pontos újabb vizsgálatai szerint 1 csak is a sárga sejtek valódi sejtek, a tokon kívüli és belüli alveolusok ellenben nem egyebek viztiszta folyadékkal telt üröcskékuél, melyek a protoplazmát épen mint az Actinosphae- riumnál habossá teszik; a középponti tok világos hólyagocskái ellenben sejtmagoknak felelnek meg, me- lyek Hertwig szerint, a Radiolároknak szaporodásá- nál egyenkint körülburkolódnak a tokon belüli proto- plazma egy rétegével, s ily módon sejtekké változván, a középponti tok ruegpukkautával monasszerü ostoros rajzók alakjában kiszabadulnak. Ezen magok kelet- kezése igen sajátságos, s egészen eltér a sejtmagok eddig ismert keletkezési módjától. Hertwig szerint a belső hólyaggal biró Radiolároknak tulajdonképen egyetlen igen magasan elkülönült magjuk van, se/, az ú. u. belsőhólyag, melynek finoman szemecskejü, világos alapállománya majd egy, majd több gömbö- lyuded, vagy elágazó, gyakran gomba-myceliumokra, pl. a Saprolegniákera emlékeztető testet, u. n. belső testet (Binnenkörper) tartalmaz: ezek tehát a mag- testecskekuek felelnek meg, melyeknek sarjai leválván, a belső hólyagból a középponti tok protoplazmájába nyomulnak s itt az u. n. világos gömböket képezik. Meg kell jegyeznem, hogy a Itadiolárok testének bizonyos elkülönüléseit, nevezetesen a különböző szerkezetű kovasav-vázakat, valamint a, középponti tokban gyakran előforduló kristályos testecskéket és színes olajcseppeket, mint olyanokat, melyekkel meg- egyezők az alsóbb gyökérlábúaknál is előfordulnak, s melyek a Radiolárok alaktani ertekének megállapí- tására nincsenek befolyással, szándékosan hagytam figyelmen kívül. Az előadott felfogás szerint a Radiolárok szerve- zete jóval egyszerűbb, mint minőnek Haeckei. tar- totta, s egy magas fejlettségű, egészen sajátságos, igen nagy (a nagyobb alakok 4 — 5 mm. átmérőjűek) sejt- nek felel meg, melynek protoplazmájá egy vastagfalú tok külső, egyén fenntartási, ós belső, faj fenntar- tási részletekre osztja, s mely az igen magasan elkülönült tulajdonképi magot, a belső hólyagot, s az utóbbiban sarjadzó, azután pedig a tokon belüli protoplazrnába jutó világos hólyagokat tartalmazza. Csupán a sárgasejtek azon valóban sejtek értékével bíró elemek, melyek az egysejtűseg ellen szólanak. Ez utóbbiak gömbölyüded vagy tojásdad alakú, körül- 1 Zur Histologie Jer KaJiolarien. (1S76) burkolt, maggal ellátott sejtek, melyeket a levél- zöld bőrsárga módosulata színez, keményítő szemecs- kéket tartalmaznak s oszlással szaporodnak ; e sze- rint egészen megegyeznek az egysejtű moszatokkal. Különben nem egészen állandóan, de többnyire elő- fordulnak, meg pedig csak a tokon kívüli protoplaz- mában. Ha ezen sárgasejtek csakugyan a Radiolárok szer- vezetének kiegészítő részét képezik, úgy ezen gyökór- lábuak kétségkívül nem tarthatók egysejtüeknek, s jelenlétöket a Radiolár-tistnek különben sejtekből össze nem tett protoplazinájában csak úgy magyaráz- hatjuk meg, ha STEiN-nal 1 feltesszük, hogy endogén sejtképződés utján jöttek létre. De vájjon nem való- szinű-e, hogy tulajdonképen nem tartoznak a Radi- olárokhoz, hanem önálló egysejtű moszatok, melyek a Radiolárok protoplazmájába tolakodtak? Ha. tekin- tetbe vesszük, hogy előfordulásuk nem állandó, hogy keletkezésük módjáról semmi biztosat nem tudunk, s csupán annyira terjed ismeretünk, hogy oszlással szaporodnak; továbbá, hogy bizonyos moszatok elő- szeretettel tolakodnak mas szervezetek belsejébe, így pl. a szivacsok mesodermájába s itt vigan szaporod- nak; mindezt, valamint az u. n. levélzöld-testecskék tárgyalásánál alább elöadandókat tekintetbe véve, a legnagyobb valószínűség szól amellett, hogy a sárgasej- tek voltaképen nem tartoznak a Radiolár ókhoz. Ezen már a priori igen valószínűnek látszó felfogás helyes- sége mellett szol CiENKO\vsKi-nak azon észleleté, hogy a ( 'allozoum inerme sárgasejtjei a Radiolár testének szétroncsolása s elhalása után tovább élnek, s foly- tatják oszlás útján történő szaporodásukat, miből Cienkowski, úgy hiszem, egészen jogosan vonhatta azon következtetést, hogy a sárga sejtek önálló szer- vezetek, egysejtű moszatok, s nem tartoznak a R-adi- olárokhoz. 2 Hertwig, ki a sárgasejteknek a Radi- olárok szervezetéhez való tartozását Cienkowski- val szemben előbb határozottan állította, 3 ujabb vizsgá- latai alapján a CiENnowsKi-fele felfogás helyessége mellett nyilatkozik.' 4 Ha tehát a sárgasejtek esak- ugyan nem tartoznak a Radiolárok szervezetéhez, úgy semmi sem all annak útjában, hogy a Radiolárokat, épen úgy, mint n többi gyökérlábúakat magas elkülö- nüléseik mellett is egysejtű szervezeteknek tartsuk. 1 Der Org. II. llj. 2 AMA. VII. (1870). 3 Zur Histologie Jer KaJiolarien. l'J. 4 Der Organisnius Jer RaJiolarieu. 1 IS. 61 A véglények szervezetére vonatkozó ismeretek ezen irányban való fejlődése ós tisztázódása melletl a Clapahéde és LACHMANN-féle feltevéSj hogy a vég- lények sarcodeját alkotó sejtek ós szövetek csupán az alkalmazott szöveti m várlati módszerek tökéletlen- sége miatt nem vehetők ki, mindinkább veszte hite- let; azon tau ellenben, mely valamennyi vagy leg- alább legtöbb véglényt egysejtűnek tekint, egyre mélyebb h erősebb gyökeret vert. Mai nap az ille- tékes szakférfiak között egyet sem említhetnénk, ki a véglényeknek szövetekből való összetételét vitatna ; <■ tekintetben csak egy vélemény van. az t. i., hogy a véglények teste a szöveteket nélkülözi es SiEBOLD-dal s KöLLiKEit-rel, Stein, Engelmann, Gegenbaub, Haeckel, Huxley, van Beneden E., Cienkowski, Claus, Schultze E. F., Bütschli, Heetwig R. stb osztozuak ezen felfogásban; véleménykülönbség csu- pán arra nézve van, vájjon a több maggal bírók egy- sejtűeknek vagy j>otentia többsejtűeknek, azaz annyi sejtből állóknak tekintendők-e, ábr. 1 M. Schdltze, Die Polythalamien. 38. Cienkowsei: Ueber Noctiluca miliaria Snr. AMA. IX. (1873) t". - I. 56. • 1. Hi. Entz G. Véglények. Cutieula, vázak, Injuk-. EHBENBERG-gel szeiid)en, ki a végli nyékben min- dig á magasabb allatok miniature-kópeit lattá, s nekik magas szerkezetű izomzattal összefüggő köztakarót is tulajdonított, 1 >üjardin bebizonyította, hogy a gyökér- lábúak sarcodéja egeszén buroknélküli ; nemkülönben burok nélkülieknek állította mindazon ázalékállat- kákat, melyeknek teste könnyen szétfoly, míg több esalád képviselőinek ( Leucophryens, Parameciens, Vorticelliens, Urcéólariens) hálózatos burkot tulaj- donított. — Cohn volt az első, ki ez irányú pon- tos vizsgálatokkal kimutatta, hogy az ázalekállatkák- nak csakugyan van alkalmas kémlelő szerekkel tel- jesen leemelhető finom bürökjük, melyet cuticulának nevezett. 1 További vizsgálatok Cohn észleleteinek helyességét megerősítették, de azt is bebizonyították, hogy a csillószörös ázalékállatkák nem mindegyiket borítja a cutieula, s epén az ú. n. pánczélosak azok, melyeknél, mint epén említem, a határréteg nincs külön cuticulává tömörülve. Állandóan cuticulával vannak továbbá borítva a Gregarinalc es Xortilucitk. valamint számos Flagellátok is. Valódi cuticuláról természetesen csak azon esetben lehet szó, ha közvetet- lenűl, vagy kémlelő szerekkel való kezelés után keltő körvonalú hártyát különböztethetünk meg, mint pl. a Gregarináknál, mely ha vastagabb s szilárdabb, való- ságos pánczélt képezhet. Minthogy azonban a cutieula vastagsága aránylag tág korlátok között változik, egyes adott esetekben vita tárgyát képezheti, vájjon van, vagy nincs-e cutieula. Ez áll pl. az Amoebák- ról, melyeket, mint a többi gyökérlábúakat általában, culticula nélkülieknek tartanak, míg Auerbach az Amoebák egysejtűségét kimutató értekezésében kifej- tett azon nézetét, hogy vau cuticulájok, bizonyos Amoebákra ujabb vizsgálatai után is fenntartja. - A cutieula minden esetre végtelen finom, tömöttebb összeállású határréteggel veszi kezdetét; egészen az egyéni felfogástól függ már ezen határréteget is cuti- culának tartani, vagy nem tartani; minden e felett folytatott vita meddő hajszálhasogatás, mert mint Frey a sejthártyáról igen találóan megjegyzi: « Nincs az az ember, a ki megtudná mondani, hogy az ily hártyácska voltaképen hol kezdődik*. 8 A véglények cuticulájanem mindig szerkezet nélküli, néha. mintha 1 Deber die Cutieula der Enfusorien. ZYVZ. V. (1854). - UrganologÍ8che Studien. II. (1874) 235. 3 Grundzüge der Histologie. (1875) 8. 66 igen parányi sejtek képeznek, apró terecskék mozaikjá- ból van összetéve ; ezt találta Hektwig a Leptodiscus medusoidesnél ; máskor nagyobb többszögletes táb- lácskákra különült, a mint Peridinium / élek pánczéla, melynek táblái maguk ismét finom hálózatos mozaik- ból állhatnak. Számos esillószörös és ostoros ázalék- iíllatkának cuticulája* egy irányban, vagy ket egymást szelő irányban finoman sávolyzott; ezen sávok több- nyire többé-kevésbbé pörge lefutásnak s mint már 1839-ben Meyen is kiemelte, 1 Cohn pedig ismét ráutalt, 2 egészen megegyeznek a növénysejtek cuti- culájának hasonló finom sávolyzatával. A cuticula sávjai néha egyenlő nagyságú apró gömböcskékből vannak összetéve; mintegy gyöngysorokat képeznek, mint pl. az Euglena Spirogyránál, vagy az általam leírt sósvizi Placus striatusnál ; 3 máskor ismét az egész cuticula ily gömböcskékből áll, miiit a Hertwk.- től leirt Podophiya gemmipara ú. n. vázhártyája (Skeletmembran). 4 Ezen röviden érintett rajzokhoz még bizonyos sculpturák, kiemelkedő tarajok, sze- mölcsök, tüskék stb. is járulhatnak. A mi a véglények cuticulájának vegyi összetételéi illeti, erre nézve Cohn vizsgálatai után annyit tu- dunk, hogy közelebb álla czellulozéhoz s a chitinhez, mint az állati sejthártyához; 5 pontos vegyi összetétele azonban eddigelé ismeretlen. Azon különböző alakú tokok, elálló pánezólok, héjak, vázak, melyek számos véglényre annyira jel- lemzők, kétségkívül szinten a cuticuláris képződé- sek közé sorozandók ; nem egyebek ezek , mint a véglény testének felületéről leemelődött pánczelok, mit legmeggyőzőbben bizonyítanak az Aeincták, me- lyeknél, mint Claparéde es Lachmann igen találóan említik fel, a testtől elálló tok s a testet megfekvő pánczél vagy finomabb cuticuláris burok között min- den átmenetet lehet találni. 1 ' Ezen tokoknak, héjaknak valamint alakja, úgy finomabb szerkezete is végtelenül változik, s tet- szetős alakjuk, gyakran meglepő csinos dessinjeik s gazdag sculpturáik, különösen bizonyos gyökér- lábúaknál, valódi szemüdítő kepét tárnak ele, s a mi- kroszkópi készítményeknek dísztárgyai. Többnyire 1 Einige Bemerkungen über den Yerdauungsapparat der Infusorieu. AAP. (1839) - Id. m. 426. 3 Term. r. füz. II. p. 233. 4 Ueber I'odopbrya gemmipara. MJ. I. (1875) 28. 6 Id. m. 125. 6 I. 17. egyetlen összefüggő ürt zárnak körül, s csak a Poly- ihalamiumoknál van belsejük likacsos rekeszekkel több kamrára, a kihalt Nummulücknél pedig egymás felett álló bonyolódott szerkezetű gallériákra osztva. A többnyire jelenlevő egyetlen nyilast, melyen át a véglény a külvilággal közlekedik, a Polyihalamiumolc- nál számtalan apró likacskacsatorna helyettesíti, me- lyektől a hej, mint a szita át van törve, s e miatt ne- vezte d'Orlsigny ezen gyökérlábúakat Foraminiferek- nck ; ugyanily likacskáktól van áttörve egy általam leírt sósvizi gyökérlábúnak, az Orbulinclla smarag- djának a héja. 1 A Eadiolaroknak s némely Helio- zoumoknak héja nagyobb nyilasoktól van áttörve, melyek között a héj állománya finom hálózatot ké- pez, mintha e tokok finom csipkékből alakultak volna; ugyanily szerkezet jellemzi a esillószörös áza- lekállatkak között a Dictyoctjstafélék tokjait. A tokok s híjak vagy chitinszerű állományúak, mint a testet burkoló cuticula; vagy, mint néha a pánczelok is (pl. Peridinium félék), elkovásodottak, így pl. az Euglypháknál, Hdiozoumok- es Ttadiolárok- ihil; vagy végre szénsavas mésznek belerakodásá- tól keményedtek el, mint a legtöbb Polyihalamium- nál s a Nummuliteknél. Ezen kemény tokokkal szemben az ellenkező szélsőséget képezik azok, melyek, mint némely esillószörös es ostoros ázalekállatkánál, szemecskés, nyálkas állományúak. A protoplazmának — miként Haeokel találóan kifejezi — >< alakító művészeten 2 nem csupán a külső felületen képes vázakat formálni, hanem belsejében is, s e szerint a protoplazma belsejében is kiválhat- nak vázrészek. így nevezetesen a lladiolitrok- és Ueliozoumoknál kovasavból álló, különböző alakú és nagyságú s elhelyezésű tűk, spiculumok, vagy pedig a legkülönbözőbb finomságú es szerkezetű csipke- szerű rostélyok (innét EuRENBERG-nek rostélyallat- /,((/.' «Gitterthierchen» elnevezése), melyek úgy, mint pl. a szivacsoknál, a lágytestnek támaszát képezik. A véglények cuticulájától s epén tárgyalt tokjai- tól, héjaitól, létrejöttüket tekintve, alig különböznek azok az egészen zárt tokok, melyekbe bizonyos körül- mények között, ú. n. betokozódások (Encystirung) alkalmával, elzáródnak. Ezen betokozódási folyamat- ról s ennek jelentőségéről azonban alább fogok szólani. 1 A szamosfalvi sóstóban élő gyöklábúakról. Term. r. fiiz. I. (1877) 164. 2 Protistenreicb. 38. 67 .7 ki : rri/i)l/ismn vlkillöniilrsei. Pálczikaalakú testecslcék. A kéregplasma, mint már említem, többnyire, de aem mindig üvegszerű, szemecske nélküli. Gyakran amyloid-testecskéket, a Flagellátoknál, s mint A.uer- bach kimutatta, némely Amoebánál is keményítő- s paramylon-testecskéket, vagy ismeretlen természetű apró erősen fenj lő gömböcskékei tartalmaz, különösen mélyebb rétegében; ugyanitt foglalnak helyet a nem ritkán előforduló levélzöld-gömböcskék, melyekre alább még visszatérek. A netalán előforduló kü- lönböző színű festőanyagok szinten a kéregplasmát színezik. Némely csillószőrös ázalékállatkánál a kéreg- plasma felületes rétege tömötten egymás mellett álló s apró hengeres hámsejtekre emlékeztető hasábkák- ból van összetéve, melyek olyanféle szerkezetet adnak neki, minő a méhek lépé. Ezen sajátságos szerkeze- tet találta Bütschli a Bursaria truncatellánál ; én ugyanezen szerkezetet ismerem egy Kolozsvár körül igen gyakran előforduló Prorodonnál, mely legköze- lebb áll Ehbenberg P. niveusához. Hogy ezen hasáb- kák nem hámsejtek, ezt eléggé bizonyítja az, hogy hasonló elkülönések némely sejtek kéregrétegében is előfordulnak : így Bütschli kiemeli, hogy egeszén ilyen hasábkák vannak a l'ilidium epidermissej tjei- nek kéregrétegében. 1 Számos ázalékállatka keregplasmájának igen fel- tűnő elkülönüléseit képezik az ú. n. pálczikaalakú testek, vagy tiühocvstek, Stein tapintó testecskéi, me- lyek az ázalékállatkák egysejtűsége ellen oly gyakran érvül hozattak fel. Eiirenberg már 18:{í-bcn ismer- tette, hogy a Bursaria vernalisnál (= Cyrtostomum leucas St. levélzöld testecskéket tartalmazó változata) a csillószőrök között kis prizmaszerű pálezikák van- nak mintegy beszúrkálva a test kéregállományába, ügyanily pálezikákat fedezett fel Schmiot Oszkár 1849-ben a Paramecium Aureliánál és /'. caudatum- iin/.- Mainap tudjuk, hogy ezen pálezikák igen sok esillószőrös, különösen holotrich ázalékállatkánál elő- fordulnak, meg pedig majd egyenletesen az egész ektoplasmában, maj7. 1 Zur Morptaologie der Infusorieu. 535, 70 ticellafélék kocsányizraáról adott, 1 s mely Wrzes- niowski szerint, nern lehet egyelj, mint azon finom fibrillák kígyózó lefutásának kinyomata, melyekből a kocsány összehúzódó fonala össze van téve. 2 Azon erő- sen fénytörő szemecskék, melyek ezen állítólag össze- húzódó szalagokban egészen szabálytalanul vannak szétszórva, bizonyára szintén nem felelnek meg a harántcsíkolt izomrostok BowMAN-féle elemeinek, minőknek Stein véli. A búvárok másik része ellen- ben LiEBEKKÜHN-hez csatlakozva, a széles szemecskés, halvány szalagokkal váltakozó keskeny, nem szemecs- kés, kettős törésű sávokat tartja összehúzódóknak, így Greeff, 8 Everts, 4 Enoelmann, 5 Simroth,' 1 Weze- sniowski, 7 Ci.aus. 8 Én magam szintén ezen felfogás mellett nyilatkoztam,' 1 s az ellen, hogy a protoplaz- mának szemecskés része összehúzódó, érvül említet- tem fel, hogy az ázalekállatkáknak némely igen eré- lyesen összehúzódó testrésze, nevezetesen az orrmány, egészen szemecskételen üvegszerü állományú, s csali annyiban térek el az utóbb említett búvároktól, hogy Mecsnikov, Cohn, Roüget, HcHAAFFHAusEN-ncl az összehúzódás képességét rugalmasságra vélem vissza- vezetendőnek. Valamennyi búvártól egészen eltérőleg fogja fel Fromentel az ázalékállatkák összehúzódó elemeit. 10 Szerinte a Stentorok-nál a széles szemecskés szalagok rejtik magokban az izomelemeket, még pedig azon kis szemölcsszerű kidomborodások, melyek ezen szalagok- nak fennebb említett haránt befűzödései között van- nak, a befüződéseknek megfelelőleg egy-egy parányi izommal állanának összefüggésben, melyeket persze Fromentel maga sem látott, s melyek kétségkívül nem egyebek, mint ezen elénk képzelőtehetségü szer- zőnek képzeleti szüleményei. A kéregplasmának összehúzódó elemei nem csu- pán a csillószőrös ázalékállatkákat jellemzik ; elö- 1 Lehrb. der Histologie. Leipzig. L857. p. 133. 2 Beitr. zur Naturg. der Infusorien. Z. f. w. Z. XXIX. (1877.) 292. 3 Untersuclmngen iiber den Bau und die Naturg. der Vortieellen. AN. 3G. Jahrg. 1870. 4 Everts. id. m. • 6 Id. m. '■ Zur Kenutniss des Bewegungsapparatea der Infu- sionsthiere. AMA. XII. 1876. 7 Id. m. 8 Grundzüge der Zoologie. III. Aufl. Marburg, Leip- zig. 1874. p. 165. " Terin. raj. füz. II. k. 4. P. 1878. p. 223. 1,1 Etudes sur les Microzvaires. Paris. 1874. p. 8. fordulnak ezek, mint Stein kiemeli, 1 némely zöld Flagellát-ná\ is, nevezetesen az Euglena viridis-nél és Amblyophis-Jiél , melyekhez némely Astasiák ( Peranema ) csatlakoznak. Leidy továbbá már 1852- ben említést tett arról, hogy némely Gregarina ké- regrétegében hosszirányú izomrostok vannak elkülö- nülve, 2 később Leuckart, Iíey Lancaster és van Beneden E. irta le a Gregarinák-nái összehúzódó sávokat. 3 Az utóbb említett búvár szerint, a Hom- marusban élődő Gregarina giganteá-nál kétféle sávo- kat lehet megkülönböztetni : hosszirányúakat, melyek tulajdonképen a cuticula redői, s gyűrűseket; ez utóbbiak a tulajdonképi összehúzódó elemek, me- lyek parányi, erősen fénytörő ovális testecskékből vannak olvasószerüleg összeteve. Én a Periplaneta orientalisban élődő Gregarina Blattarum kéregplaa- májában hosszirányú savókat különböztethettem meg, melyek egeszén megegyezni látszanak a csillószőrös ázalékállatkák erősen fénytörő, összehúzódó sávjai- val : dr. Dadái Jenő legnagyobb hazai Myriopodunk- ból, a Lysiopetalum fcetidissimumból mutatott ne- kem Gregarinákat, melyeknél a csillószőrös ázalék- állatkákeval megegyező hosszirányú myophan-rostok szintén igen jól vannak kifejlődve. Helyválto statusra való elkülön illések. ,1 Gregarinálc helyváltoztatása. A kéregplasma lévén az összehúzódás székhelye, a helyváltoztatást is ez, vagy ideiglenes, vagy állandó nyúlványai és függelékei végezik. Némely véglénynél, nevezetesen a Gregtirinák-iaál, a kéregplasma egészen a férgek börizomtömlője módjára működik, s majd szerfelett lomha, majd amoebaszerü, élénk alakváltozásokkal járó fürge helyváltoztatásra vezet; ez utóbbi áll a S'rEiN-tól a Monocystis nembe foglalt Gregarinák-ró\. Sőta Monocystis tenax(=~Pxo- teustenax Mull., Distigma tenax Elirb.), alakváltoz- tatásai miatt Stein szerint, 4 annyira megegyezik az Amorbák-kíú, hogy Müller 0. Fr. méltán foglalhatá az előtte egyedül ismert Amoeba diffluens-szel (Pro- teus difjiuens Mull.) ugyauazon nembe. E mellett 1 II. p. 31. 2 Traiisct. amer. l'hil. soc. at Philadelphia, vol. X. 1852. V. ö. E. van Beneden: Becherehes sur l'évolut. des Gré- gar. Bull. de PAcad. roy des scienc. 39. anuée. 2 ser. Torn. XXI. Bruxelles. 1871. p. 356. n Van Beneden. id. m. 4 II. 8. 71 azonban a Gregarinák helyváltoztatásának mecha- nizmusa, mint 1'kky méltán kiemeli, mégis csak res/.lieil ismeretes ;' van ugyanis a/, előadottari kívül még egy egészen rejtélyes helyváltoztató módjuk, mikor megnyúlt, merev testtel oly módon sikamla- nak meglehetős gyorsasággal, mint a Diatomeák. Az ily módon haladó Gregarinák körületében világos, színtelen szegélyt lehet megkülönböztetni, mely kü- lönösen feltűnően kivehető a Müller-féle Bárga folya- dékba tett Gregarinák körül, melyek ezen kitűnő indifferens folyadékban több órán, némelyek egész napon át életben maradnak * vígan mozognak. Ha mar most a folyadékba festékszemecskéket kevernek, ezek a sikamló Gregarina világos szegélyének men- tében, a haladás irányával ellenkező, sikamló moz- gásba hozatnak, úgy hogy alig lehet azon gondolatot visszautasítani, hogy a Gregarinák, mint a Dia- tomiák, a legerősebb nagyításnál is egyneműnek lát- szó, protoplazmatalp segélyével végzik sikamló hely- változtatásukat. * Meg akarom itt jegyezni, hogy ugyanily egeszén rejtélyes, még pedig igen gyors sikamló mozgásban láthatok, gyakran az ostorokat visszavont, vagy elve- tett Euglenák is; nevezetesen a ponipás, nagy Eu- glena sanguinea, melynél hiába igyekeztem erős len- esekkel s különböző irányú és fokú világításnál a keskeny, világos szegélynek, szerkezetét kifürkészni, mely a helyváltoztatás ezen módjánál szerepelni látszik. Hogy pedig ezen keskeny, világos szegély az Euglenák testet csakugyan képes mozgásba hozni, ezt a betokozott, gömbölyű Euglenák bizonyítják, melyek kirajzásukat megelőzőleg, tokjuk belsejében egészen úgy, mint bizonyos esillószőrös embriók, a peteburkou belül élénken keringenek. Mlábak. Ugyancsak a, kéregplasma összehúzódó képesse- gére vezethetők vissza az Amoebák s számos más elkülönült kóregplasmával bíró gyökérlábúak alak- változtatásai; ezeknél epén úgy, miként a színte- len vérsejtek amoebaszerű mozgásainal. a mozgás székhelyét Schultze M. szerint, a kéregplasma kép- viseli. 2 A kéregplasma nyomja ki a karoly- vagy hul- lámszerű emelkedéseket, a szóles alapú, hegyes nyúl- ványokat, a hengeres, ujj alakú s fonalas, elágazó vagy 1 Das einfachste thierische Lében. Eme Skizze. Zürich. (1858.) 11. '-' Das I'rotonlasma der Rhizopoden und der I'flanzen- zellen. (1863) S. el nem ágazó állábakat. Szamos gyökerlabúaknál el- lenben, kiválóan pedig azoknál, melyeknél a kéreg- plasma a bélplasmától elkülönülve nincsen, az egész protoplazma-tesl összehúzódó, s ezeknél az állábak gyakran a protoplazma belsejébe mélyen követhetők, mint ezt a Radiolárok-néA., nevezetesen az Acantho- metrák-néi már Claparéde ismerte. 1 De ugyanez áll Greeff, Hertwig és Lesser, valamint más búvárok vizsgalatai szerint, a HelÍOZOUmok-rő\ is, melyeknek allabai, nevezetesen ezeknek gyakran elkülönült, mi re\ tengelye, melyet az Actinosphaerium Eichhwnii- nél Schultze M. ismert fel először." a protoplazma belsejébe követhetők, s az állá bak innét látszanak ki- sugározni. Ezen állábak azok, melyeken már Dujardin is ismerte a szemecskeáramlást, ama meglepő moz- gási tüneményt, mely elragadó pompájában különös, n a tengeri Gromiákon és Polythalamiumokon eszlel- hető, s melynek Scholtze M. ép oly eleven, mint hü kepét adja a következő szavakban: «A szemecske- mozgást a fonál-állományba beágyazott szemecskék sikamlása, folyása végezi. Nagyobb vagy kisebb gyor- sasággal húzódnak ezek a fonálban, majd ennek szabad vége felé, majd ellenkező irányban, gyakran még a legvékonyabb fonalakon is mindkét irányban egyszerre. A találkozó szemecskék vagy egyszerűen el- vonulnak egymás mellett, vagy pedig egymás körül mozognak, míg egy kis szünet után mindkettő eredeti irányát folytatja, vagy egyik a másikat magával vi- szi. Mint a szeles utón a sétálok, úgy hemzsegnek a szemecskék össze-vissza a szelesebb fonálon, habái néha meg is akadva és rekedve, de mégis mindig a fonál hosszának megfelelő irányt követve. Gyakran folyásuk közben megállapodnak s azután visszafor- dulnak, a legtöbb azonban a fonalak legvégső csú- csáig jut, s csak itt változtatja, meg irányát. Egy fo- nálnak nem minden szemecskéje mozog egyenlő gyor- sasággal, úgy hogy gyakran egyik a másikat megelőzi, egy gyorsabb a lassabbat nagyobb sietésre hajtja vagy mozgásában a lassúbbtól megakasztatik. Ahol több fonál egyesül, látni lehet, hogy a szemecskék az egyik- ről a másikra mint mennek át. Ily helyeken gyakran szélesebb lapok vaunak, melyek a fonálállomány erő- sebli felhalmozódásából jöttek létre, s melyekből az- után mint ónálló nyúlványok, további fonalak fejlőd- nek, vagy melyekbe más, már meglevők, min! 1 Berichte d. Berliner Akad. (1855) 674 v. ö. Scholtze; Das Protoplasma ctc. 30. 2 Das Protoplasma ctc. :'.o. 72 beleolvadnak. Számos szemecske nyilván a fonalak legfelszinén halad , melyből világosan kidudorodni látszik. Talán valamennyinek ilyen felületes elhelye- zésük van. Az apró szemecskéken kívül gyakran nagyobb anyagtömegecskéket is, mint egy fonálnak orsóalakú duzzadásait, vagy oldal-kidudorodásait, a szemecs- kékéhez hasonló mozgásban lehet látni. Még a fonál- anyagra tapadt, s általa felvett idegen testek is csat- lakoznak ezen mozgáshoz. » ' A gyökérlábúak állábain észlelhető szemecske- áramlás, melynek létét Dujarpin óta oly illetékes bú- várok, minő Müller János, Claparéoe, Huxley, Schultze M., Haeckel egyaránt megerősítették, heves ellenzőre akadt Müller János tanszéki utódánali, Eeichert BoGUMiL-nak személyeben, ki ÍSGÍ óta ré- szint a berlini akadémia közleményeiben, részint a maga és Dv Bois-Reymond szerkesztette folyó- iratban közzétett több értekezésében bebizonyítani igyekezett, hogy szemecskeáramlás voltaképen nincs, s hogy ezen egész tünemény egy sajátságos csaló kép helytelen magyarázására vezetendő vissza. - Keichert szerint különben az egész protoplazma- elmelet a ((láthatatlanul organizáltsejtbelség hypothe- sise» nem egyéb, mint a természetbölcselők ősnyálká- jának újra való felélesztése, mely hosszasan, «li- dércznyornásként » nehezedett a tudományra. Ezen «liderczet» azonban elriasztani ep oly kevéssé sike- rülhetett ÜEicHERT-nek, miként nem sikerült a sze- mecske-áramlás nemletet kimutatnia. A gyökér- lábúak állábai Reichbbt szerint tömött, összehúzódó fonalak, melyeken összehúzódó hullámok kis hurko- kat emelhetnek, s ezek szemecskék képében ugrálnak végig a fonalakon ; elágazódások és összeolvadások az állábakon soha sem jőnek létre, a képzelt elágzódá- sok s összeolvadásuk pedig «csodálatos mikroszkópi csalókepek, melyek a vizsgálók fantáziáját gyönyör- ködtették, u tÍEicHERT-nek ezen, egyetlen Polythala- miumnak futólagos vizsgálására alapított felfogá- sát, beható és pontos vizsgálatokra támaszkodva, utasította vissza Schultze M. a és Haeckel. a — Felfogásának teljes tarthatatlanságát később Kei- chert maga is belátta, annak nyílt és őszinte visz- szavonása helvett azonban két bosszú értekezés- 1 Das Protuplasma etc. 1 1 . 2 U. o. 3 Ueber deu Sareodckörper der Rbizopoden ZWZ. XV. (1865) ben, 1 csűrés-csavarással igyekezett felfogásának a többi búvárokéval megegyező értelmezést adui, s úgy tüntetni fel a dolgot, mintha a gyökérlábúak állábai- ról ö adta volna az első tiszta képet, mi miatt méltán megtámadhatták Schultze M.,' 3 különösen pedig Haeckel 8 hevesen, s fanyar kíméletlenséggel. Ostorok és csillószörölc. A helyváltoztatásra való állandó függelékek a Noctilucák és Flagellátok egy vagy több ostora, a < 'ilioflagellátok és Ciliatok csűlószőrei, kétségkívül szintén az összehúzódó protoplazma elkülönülései- nek tekintendők. Már Koth, 4 újabban pedig Engel- mann 5 kiemelte a csillószörös és amoebaszerü inoz- gás közötti közel rokonságot, s kimutatta, hogy a csillószörös mozgás élettani tekintetben közelebb áll az amoebaszerü, mintáz izommozgáshoz. Azon tinóm, láthatatlan izmocskák, melyek Eiirenberg szerint a csillószöröket s az orrmányt, azaz ostort mozgatják, bizonyára nincsenek; de egyszerű cuticularis füg- gelékek sem lehetnek ezen önálló, a véglény akara- tától függő, mozgásra alkalmas képletek, Hírnöknek Stein, monográfiájának első részében tartotta, 6 ha- nem, mint felfogását önmaga rektitikálta, 7 az össze- húzódó kéregplasmával kell okvetetlen összefüggésben állniok. Haeckel fektetett először súlyt arra, hogy számos alsóbb véglénynél a csillószőrökkel, illetőleg ostorral végzett mozgás amoebaszerü mozgással váltakoz- hatik, pl. számos, általa észlelt Moner-nél, továbbá a Myxomycetek rajzóinál, melyekhez még számos gyökérlábút, pl. a Clapabede- és LACHMANN-tól leirt Petalopus difjlumst s a CiENKowsKi-töl leirt Gilio- phris infusionumot számíthatjuk; ugyanez áll a szi- vacsok ostoros sejtjeiről is, melyek, miként mar James- Clark is leirta, ostorukat behúzva amoebaszerü nyúl- ványokat bocsáthatnak. Mindezen esetekben finom 1 Monatsb. der Berliner Akad. 1865. és Abh. d. Ber- linor Akad. 1S67. - Több már idézett értekezésén kívül v. ö. Reicbert und die Gromien. AMA. II. (1866). 3 Ueber den Sarcodekörper der Rbizopoden ZWZ. XV. 1 865. Továbbá : Studien tíber Monoren. Bemerkungen zur Protoplasma-Tkeorie. 4 Ueber einige Beziebnngen des Fliuirnerei>itbels zuni contraetilen Protoplasina. Vikchow's Archiv. 37. B. ' Ueber die Fiira uierbewegvmg. Jen. IV. (1808). 6 I. 68. 7 II. 37. 7M fonalas állal iáktól semmiben sem különböző proto- plazma-nyulványok képezik az ostort. Hakckel to- vábbá egy Siphonophor barázdolódási gömbjein a esillószőrök fejlődését következő módon adja elő: «Azon sejtek, melyek a/, egynemű, buroknélküli ba- rázdolódási sejtek csoportjának felületén vannak, el- kezdenek a/. Amoebák módjára nagyszámú, alakvál- toztató nyúlványokat kinyújtani. A csupasz amoeba- szerü sejteknek lassan mozgó nyúlványai azután egye- nesen örvényző csillószőrökke változnak.* Ezen ész- leletekre támaszkodva, bizonyára jogosan mondhatja Haeckel, hogy a csillószőrös mozgás azonos a/, amoe- baszerű protoplazma-mozgással, s hogy az állábak és esillószőrök bomolog képződmények. 1 Azon csillószőrös ázalékáilatkáknál, melyek cuticu- val vannak borítva, s melyeknél a esillószőrök a cuti- cula közvetetten nyúlványainak látszanak. Haeckel felteszi, hogy a esillószőrök a cuticulát átfúrják, s a szerint egészen az összehúzódó kéregplasmához tar- toznak.' 2 Ezen felfogás bizonyára nem felel meg a va- lónak, és Simkoth méltán emeli ki, 8 hogy az erősebb esillószőrök nagy fénye, kémlelő szerek iránti nagy ellentállása, továbbá a vastagabb sertéknek s horgok- nak szálaeskás szetfoszlásra való hajlama a mellett szól, hogy nem protoplazmából, hanem cuticularis állományból állanak, miről különösen az Oxytricha-, Euplotes- ós Aspidiscafélék batalmas hasoldali ser- iéinek és horgainak pontosabb tanulmányozása útján könnyen meglehet győződni. Simroth a Cyclasok ko- poltyúin előforduló egyetlen vastag sertét viselő, apró epithel-sejteknek pontos tanulmányozásából indulva ki, mely azon eredményre vezette, hogy ezen sejtek- nek rugalmas eutieularis állományú sertéje, a sejt protoplazmájából kiinduló plasmafonalat rejt tenge- ly i -In ii. azon következtetést vonja, hogy az ázalék- állatkák esillószörei, habár legnagyobb részök cuticu- laris képződmény is, szinten közvetetten összefüggés- ben állanak az összehúzódó kéregplasmának fonalas nyúlványával, melynek molekuláris ákeziói ugyan is- meretlenek, de bizonyára ezeknek tulajdonítandó a rugalmas szőröknek rezgésbe hozása. Különben az ázalékáüatkák csillószöreit Cabteb már 1856-ban a protoplazmából kiinduló oly nyúlványuknak tekin- 1 Stndien über Moneren. II. Die Identitat der Fii ni - merbewegung und der amoeboiden Protoplasma-Bewe- gung. 127. 2 Zur Morpbologie der Infusorien. 534. 3 Zur Kenntniss dcs Bewegungsapparates des Infuso- rien. p. 67. Estz G. Vi tette, melyeket a felemelt ciiticiilaris réteg mintegy hüvely módjára borít. 1 Az ázalékáüatkák esillószörei közötti alaki különb- ségeket már a régibb búvárok is figyelemre méltat- ták. EhBENBERG llegyfele CSÜlÓSZŐrt különböztetett meg: u. m. finom, tulaj donképi csillószőröket (Wim- pern, ciliae), serteket (Borsten, setae), nyeleket (Griffel, styli) és horgokat (Hacken, uncini); az Anentcrumai- nak egy részénél előforduló egy vagy több ostort Eh- renbekg orrmány-nak (Hűssel, proboscis) tartotta. I i khez sorolhatjuk meg a hosszú, tinóm esillószőrök párnafából pödört bojtokat, minő pl. a csillószőrösek között az Urocentrum Turbó-nál, az ostorosak között pedig a Lophomonasok-nél fordulnak elő s melyekkel Hertwig leírása, szerint némely Badiolár-n&k (Disci- dae, Sponguridae) ú. n. sarcodé-ostorai (safcode-Geis- sel) szerkezetre nézve igen közelállóknak látszanak. Egészen 3ajátságOS szerkezetűnek irja le Stkkki- az Oxytrichqfélék szájmelletti (adoral) seriéit; ezek ugyanis anevezett búvár pontos vizsgálatai szerint, vol- taképen nem serték, hanem lemezkél (Membranellen), melyek csupán élükről tekintve, látszanak sertéknek, s némileg a Ctenophorok délkörös sujtásait képező csillólemezekkel (Flimmerplatten) egyeznek meg. Ugyancsak Sterki vizsgálatai szerint 3 egy új édesvízi jí'míwmws-fajnak, a Tintinnus semicüiatus-nak száj- melletti sertéi szintén nem sértek, hanem szabad vé- gokon legyezőszerüleg behasogatott lapos hártyák (flache Membránén), talán helyesebben lemezek, melyek oldalról tekintve szinten sertéknek látszanak. Imi saját vizsgálataim után pontosan ismerem a Tin- tinnus semilineatus-BzsU igen közel rokon Tintinnus fluviatilis szájmelletti seriéinek szerkezetét s úgy ta- lálom, hogy ezek csakugyan nem egészen hengeresek, hanem két oldalról összelapítottak, s szabad végük felé, mint a kócsagtól!, finom fonalakra bomlottak. A esillószőrök meUé sorolandók még azon külön- böző nagyságú hullámzó hártyák is, melyek számos csillószőrös ázalekállatkánál a száj mellett vannak kifeszítve s szemlátomást arra valók, hogy a csilló- szőrök játékától a száj felé örvényező táplálékot, melyet a pörge irányban sebesen keringő örvény a szájtól könnyen tovasodorna, feltartóztassák s 1 Annals of natural EListory. (1856) 11^. v. ö. Stein. II. 32. - líeitnige zur Morphologie der Oxytriehinen. ZWZ. 31. (1878). 1 Tintinnus semiciliatus. Eine neue Infnsorionart. ZWZ, .:.'. (1879). lo 74 megrázkódásukkal a kitátott szájba tereljék, s to- vábbá, hogy az örvénybe jutott, de elnyelésre nem alkalmas testeket a szájhoz vezető örvényből kihajít- sák. Azon hullámzó hártyák, melyek, mint pl. az Oxijtrichaf élekéi, keskeny szalagokat képeznek, egé- szen azon hullámzó tarajra emlékeztetnek, mely a Tritonok s a Bombinator ondótestecskéinek farkán húzódik végig, míg mások teljesen kitárva, széles vi- torlaszerü hártyáknak látszanak ; így pl. a Pleuro- nema-nemnél, vagy a Cyclidium Glaucomá-nál. Mi- vel ezen hártyák rendkívül finomak, s fénytörésük a vízétől alig különbözik, egész terjedelműkben igen nehezen vehetők ki, s felületes vizsgálásnál csupán szegélyük átmetszete s egyes redöik vonják magukra a figyelmet, minek következtében könnyen sertéknek tarthatók, s számos búvár azoknak is tartotta. így pl. a Pleuronema Chrysalis-n&k rendesen haránt- irányú redőkbe szedett, széles, vitorlaszerű hullámzó hártyáját régibb búvárok általában sertepamatnak tartották', s rsaka legújabb időbenmutatta kiBüTSCHLi, hogy a Vorticellafélék kitátott szájából (vestibulumá- ból) kiálló sertének látszó képlet, az ú. n. peczkelö serte {Schlcvderborste, grosse Borsié, Geissel) voltaké- pen egy finoman, harántirányban sávolyozott hártyá- nak a szegelve. 1 — E felfogás helyességéről magam is meggyőződtem, s ugyanazt ujabban Gruber is megerősítette, bár, úgy látszik, BüTSCHLi-nek e tárgyra vonatkozó megjegyzését nem ismervén, magának tu- lajdonítja a Vorticella- és Ophrydium-íélék hullámzó hártyájának felfedezését. 8 Stkin a szóban forgó hullámzó hártyákat a csilló- szőrök mellett említi fel, 8 a nélkül, hogy a látszólag annyira különböző képletek egymás melle sorolását megokolná. Vizsgálataim szerint ezen összetartozás teljesen megokolt, mert a hullámzó hártyák tény- leg nem egyebek, mint egy vonalban egymás- mellé sorakozott igen finom csillószőrök, melyek úgy mint pl. a tollvitorla lemezkei. egymással összefüggenek. A Vorticellafélék hul- lámzó hártyájának finom sávolyzatáról már Bütschli is megemlékezik, s kellő nagyítás- és világításnál ezen sávolyzat a legtöbb ily hártyán kivehető, elpárolgó cseppben pedig a tömörülő sók behatására ezen finom csillószőrök szétfoszlanak s egyenkint hullámoznak. 1 Ueber den Dendroeometes paradoxus, Stein, ete. ZWZ. XXVIII. (1877) 07. a 21. ábr. magy. szövege. ' Neue Iufusorien. ZWZ. XXXIII. (1879.) 460. * I. 7:;. mely körülményből könnyen magyarázható, hogy miért lát az egyik búvár hullámzó hártyát ott, a hol egy másik egy vonalban elhelyezett finom csillósző- rökről tesz említést. így pl. Grüber az általa leírt Stichotricha socialis-nál, mely úgy látszik csupán fa- alakú telepeket képező csövei tér el a Stichotri- cha secundá-tól, a száj mellett finom csiUószörökböl álló vonalat különböztet meg, 1 mely bizonyára nem egyeli, mint azon finom hullámzó szalag, mely nyil- ván a vizsgálat alatt bomlott szét alkotó elemeire, a finom csUlószőrökre. A kocsányokról leválló Vorticel- lafélék továbbá, igen meggyőző példát szolgáltatnak annak a bizonyítására, hogy a hullámzó hártyák a csülószőrökkel teljesen megegyező képződmények ; ezeknél ugyanis a test hátsó részen fejlődő csillószőröv kezdetben összefüggő finom hullámzó hártyát képez, mely csak később bomlik szét csillószőrökre; s Biebold nem minden jogosultság nélkül állíthatta, hogy a Trichodinák hátsó csülószőröve tulajdonképen finom hullámzó hártyának felel meg, 3 mert itt az övet alkotó csillószőrök, mint a tollvitorla lemezei, csakugyan ösz- szefüggnek s az egész öv szalagkent hullámzik. Sterki vizsgálatai szerint a Vorticellafélék szájperemét sze- gélyező, pörgén csavarodott csillószőrkoszoru fejlődé- Bének korábbi szakában, szintén összefüggő hártyát képez, mely csak másodlagosan bomlik szét egyes csillószőrökre. 8 Végre az általam leírt sósvizi Sparo- tricha vcxilifemek* szájmelletti lemeze szintén igen szép példa arra, hogy a hullámzó hártyák csilló- szőrök sorából alakultak. — A hullámzó hártyák bizonyos tekintetben tehát a sertékkel hasonlítha- tók össze, melyek, mint ecsetszerű szétpamatoló- dásra való hajlamuk bizonyítja, voltaképen számos csillószörpamatából állanak, azaz szorosan összetapadt csillószőröktöl képezett pamatok, hasonlók a fen- nebb említett csillószőr-bojtokhoz, csakhogy ezeknél az egyes csillószőrök közötti összefüggés egészen laza, í a hullámzó hártyák pedig nem pamatban, hanem sor- ban, vonalban elhelyezett s összetapadt finom csilló- szőröknek felelnek meg. A mozgatható csillószörökön s ezekkel rokon kép- leteken kívül némely csillószörös ázalékállatkánál még sajátságos igen finom serteszerű képletek ismeretesek, melyek a csillószőröknél többnyire jóval hosszabbak. 1 Id. m. 446. 2 Ueber undulirende Membránén. ZWZ. II. (1850)361. 3 Tintinnns semicüiatus. 462. 1 Természetrajz. í'üz. II. 239. 75 nem örvényesnek, hanem mereven elállanak a úgj hitszik. hogy az ázalékállatka akaratától függőleg nyomhatók ki a kóregplasmából, melyben azonban előképezve nincsenek. Ezen kitolható serteket nem Engblmann írta le először a Drepanostoma striatum- iml i LoxocU's Rostrum. Ekrb.), miként Gbubeb véli legújabban megjelelent értekezésében, 1 hanem L.u'ümann fedezte fel a Stenioroknál a Ci«apabédb- del merev sertéknek [scies roides) nevezi; a agyanezek- nek jelenlétét megerősítette Stein a Sti ntor coeruleus- iinl ós St. Eoeseliinél,' mely utóbbinál Stein határo- zol tan kiemeli, hogy egymásután több ily tapogatóser- tét i l'astborsten) látott a kéregplasmából kilövelődni. ügyanily sertékel fedezeti fel, mint említők Engel- jiwxa Lii.rodfs Ilusiritiiiiiinl bizonyára azonos Dre- panostoma striatum* testének egész körületében, s ha- sonlókat utak le CijApabéde és Lachmann, Stein, valamint Wbzesniowski a Stichotricha s az ezzel összetartozó Stichocliaeta-nemnél, melyek itt az orr- mányból indulnak ki. Leghosszabbak ezen serték a flaí/m'ei -nemnél, melynél aequatorialis övet képeznek s arra szolgálnak, hogy az ázalékállatkát tova pecz- keljék, miért is Clapabede és Lachmann, kik e serté- ket először ismertek fel, szökó'sertéknek (svies salta- trices) nevezik; 5 a Halteria heves ugrándozásait ugyanis oly módon végezi, hogy serteit valamely tárgyhoz feszíti, azután pedig hirtelen egyet taszítva, magát tovapeczkeli, mi hogy mechanikailag miért volna lehetetlen, mint Stekki állítja, 6 alig érthető. Végre azon hosszúsorokban álló. finom, aktív mozgásra nem alkalmas sértek, melyeket az épen nevezett búvár az Oxytricho félék hátoldalán fedezett fel, 7 valószínű- leg szintén az épen tárgyalt sértek s nem az ónálló örvényezésre alkalmas csillószőrök kategóriájába tar- toznak. Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a véglények ostorai és csillószőrei a szövetekből összetett állatok hámsejtjeinek megfelelő elkülönüléseivel egeszén ho- mológok, működésüket tekintve azonban annyiban eltérnek a szöveti sejtek ostoraitól és esillószöruitöl, 1 Id. iu. tts. - Études. í. 223. 3 II. 240 és 251. 4 Zui- Naturgeschichte der Infusionsthiere. ZW'Z. XI. (1861) 382. • Études. II. 268. " Beitrage zur Morphologie der Oxytrichinen. ZW'Z. XXXI. (1878). 15. 7 Id. m. 49. hogy ezek az állat tudatán kívül a akarataiul egészen független gépiességgel Végezik lengéseiket, melyek t meg az állat halálán túl is, vagy az állati test többi részevei való összefüggés megszakítása után is mind- addig folytatnak, míg a Beji maga azét nem bomlik, el nem hal. A véglényeknek i llenben ostoraik i csillószőrei k (nem különben állábaik és tapogatói! működése egészen hatalmukban áll, — a ha szabad i kifejezést használni, — akaratuktól függ. A véglények mintegy öntudatosan s az adott viszonyoknak meg- felelő czelszerüseggel indítják s szüntetik meg esilló szőreiknek működését ; majd valamennyit működtetik, majd pihentetik; majd ismét csupán egyes csülósző reik, vagy ezeknek egyes csoportjai működnek, vagy ezeknek működése az elérendő czelhoz képest módo- sul, pl. gyorsabbodik vagy lassubbodik, vagy hirtelen ellenkezőre változik, úgy, hogy ugyanazon csillószőröi melyek pl. az ázalékállatka testet mell fele mozgat- ták, működésüknek ellenkezőre fordultával azt bátra- tele mozgatják. Egy szóval a véglények egeszén úgy használják mozgatható függelékeiket, mint az állatok végtagjaikat. Könnyen belátható azonban, hogy a szö- veti sejtek és véglények mozgatható függelékeinek működése közötti különbség csak látszólagos ; a szöveti sejtek csillószőreinek működése nem áll ugyan az egész szervezetet kormányozó idegrendszernek közvetetten befolyása alatt, s az állat öntudatától s akaratától függetlenül megy véghez, mindemellett azonban föl lehet, sőt föl kell tennünk, hogy a csillószőrök moz- gásának oka nem a csillószörökben magukban, hanem a protoplazmában van ; a protoplazmában ébrednek azon ingerek, melyek a csillószőrök gépies mozgását igazgatják. A csillószőrös mozgás tehát, habár közve- tettemül független is az egész állat idegrendszerétől, de bizonyára még sem egészen független, nevezetesen nem független a protoplazmától, mely idegrendszer módjára befoly reá, mit minden kétség fölé emel azon tényállás, hogy a protoplazmára ható külső fizikai es chemiai ingerek a csillószőrök*' mozgását lényegében szintúgy képesek módosítani, mint az ideg- rendszerre ható ingerek a beidegzett szervek mőködi - Bét. Ha helyes ezen felfogás, úgy a szöveti sejtek s a véglények mozgatható függelékeinek működése között lenvegesnek látszó különbséget csak fokozatosnak tarthatjuk, s hogy a véglények ostorai es csillószőrei többirányú működésre alkalmasak s kevésbbé viselik működésükön a gépiesség bélyeget. Szükségképi ösz- szefüggésben áll azzal, hogy az elemi szervezetnek összes egyén-életi működéseit nagyobb önállóság s 10 76 magasabb fejlettség jellemzi azon esetben, midőn a sejt maga egy külön élő szervezet, mint midőn nagy- számú egyénből álló sejtállamnak képezi tagját. Azon fizikai és vegyi ingereket, melyek a proto- plazmára batván, a csillószörök működésére lényege- sen befolynak, igen pontosan tanulmányozta újabb időben Kossbach. 1 Mellőzve a Kühne és mások végezte hasonló czélú korábbi vizsgálatukat, érdekesnek találom e be- lyen Rossbacii fontos vizsgálatainak végeredményeit, a nevezett búvárnak lebetöleg saját szavaival, vissza- adni, megjegyezvén, bogy a terjedelmes vizsgálatok az Euplotes Ckaronon, Stylonychia pmtulatán és ( 'hi- lodon Cuculluluson végeztettek. Legérdekesebb, részben igen meglepő eredménye- ket a bőmérséki ingerek szolgáltattak, melyeket Rosbach a következő pontokban foglal össze. 2 1. Minél mélyebben siüyed a bömérsék 14° C. alá, annál nagyobb lombaság áll be az akaratlagos mozgásokban. 4°-nál többnj'ire mozdulatlanul álla- nak az ázalékállatkák, legfeljebb csak még itt-ott^ egyes kisebb exkurziókat tesznek. 2. Nyáron át 15 — 25° bömérséknél foly az ázalék- állatkák rendes elete. Emelkedő bömérséknél gyor- sabbodnak a mozgások, azonban csak 25°-nál kez- denek az ázalékállatkák mint egy vurázscsapásra, parancs-szóra nyílsebességgel ide-oda száguldozni. 3. 30 — 35 u között a már különben is sebes moz- gások még egyre gyorsabbodnak, a mozgások maguk azonban előbbi jellemöket egészen elveszítik ós saját- ságos zavarodást árulnak el. Az ázalékállatkák ne- vezetesen elveszítik kormányzó képessegüket, hossz- tengelyük körül sebesen s szakadatlanul forogva, több- nyire nagy íveltvonalakbau száguldoznak.Csillószöiok. horgok es sértek egyaránt egyenlő gyorsaságú, rit- mikusan ostorozó mozgásokat végeznek s az általános testmozgást többé nem az akaratosan részint moz- dulatlanul álló, részint mozgatott csillószörök irányoz- zák, hanem, minthogy valamennyi helyváltoztató szerv ugyanazon mozgást végezi, kizárólag csupán a csillogó nyúlványoknak anatómiai elhelyezése. Az azalekállatka hossztengelye körül forgó nyílként repül, folytonosan a hossztengely irányában. Ezen haladó forgó mozgások oly gyorsak, hogy az azalekállatka 1 !>ie rhytmischen Bewegungserscheinimgen der ein- fachsten Organisrnen und ibr Verhalten gegen physikaliscbe Agentien und Arzneimittel. Axbeiten aus dem zoologiscb- zoomotiscben Inatitut in Würzburg. I. H. 1872. 3 Id. m. 31. többé nem lapszerüen, hanem stereoszkop módjára látszik s bizonyos merevségnek a behatását teszi. Ha a hömersék még tovább emelkedik s a 40 ^-ot megközelíti, a baladó mozgás egyre lassabbodni kezd, végre egészen megszűnik, míg a rotáczio változatlan gyorsasággal fotytatódik. Ezen rotáczio azonban több- nyire más tengely irányában megy véghez, mint előbb, midőn meg haladó mozgással volt összekötve: a Sty- lonychiánál pl. a forgómozgásnak tengelye mellűiről s balról, bátra es jobbra húzódik. E közben a mozgás olyanszerünek látszik, mintha a Stylonychia uiellsö testvége irányában oldalvást egyre bukfenczeket hányna. Máskor az azalekállatka vízszintes síkban gyorsan forgó kerek módjára kering. Ezen jellemzi") mozgások magas hőmérsék mellett kivétel nélkül fel- lepnek az ázalekállatkáknal. \. A rotácziók az áza.lekállatkának 38 — l-° között beköv étkezett halálával megszűnnek ; úgynevezett hö- tetanus, hőokozta megmerevedés, minőt Kühne az Amoebánál a Actinophrysnél, Engelmann pedig a csillószőrös hámsejteken észlelt, nem lép fel az ázalek- állatkáknal. Egyéb ágensek közül az oxigén elvonása lassítja a csillószörök mozgását, az azalekállatka teste lassan- kint felduzzad, végre szetfoly. A folyadéknak indifferens anyagokkal való tömö- rítése vizet elvonolag hat, lassítja az anyagforgalmat s ezzel együtt a csillószörök mozgását. Savak legkisebb adagokban kezdetben gyorsítják, majd lassítják a csillószörök mozgását, nagyobb ada- gok gyorsan összezsugorítják a protoplazmát, s a vég- lényt megölik. Alkatiakra gyorsan felduzzad s szetfoly a proto- plazma, minek következtében legkisebb adagjai is megszüntetik a csillószőrös mozgást. Alkohol kisebb adagokban előbb gyorsítja a csil- lószőrös mozgást, erre rotácziók következnek be, majd lassabbodni kezd a csillószörök mozgása, végre meg- szűnik s a véglónj' felduzzadva elhal. Alkaloidok kisebb adagai rotácziókat okoznak, majd lassúbbá lesz a csillószőrös mozgás, végül az egész test szetfoly. A villamosság erösebb áramaira gyorsan szetfoly a protoplazma ; közepes erejű áramai tetanizálják a csillószöröket, gyenge áramai kezdetben gyorsítják a csillószörök mozgását, majd rotácziók állanak be a mozgás lomhább lesz, a protoplazma kezd felduzzadni végre szetfoly. 1 1 Id. m . 57—59. 77 Az ázalékállatkák csillószőrözetére, azaz ezeknek alakjára, nagyságára b elrendezésére stb. vonatkozó különbségek, melyek az egyes alakok megkülönböz- tetésénél oly fontos bélyegeket képeznek, a régibb búvároknak sem kerülték ugyan ki figyelmét: mind- ezen viszonyoknak sok nehézséggel járó pontosabb, habár tökéletesnek meg mai nap sem mondható is- merete azonban az ujabb búvároknak, kiválókig Stein- nek köszönhető, ki tudvalevőleg épen a esillószőrözet különbségeire alapította a csillószőrös ázalékáüatkák- nak négy rendre: Holotricha, Heterotricha, Hypo- tricha és Peritricha, való felosztását, 1 mely csaknem általánosan elfogadtatott s követésre talált. A holotricheknél, azaz: egészen csillószőrözöttáza- lekállatkáknál az egész test felülete egyenlő tinóm, rövid csillószőrökkel borított , melyek hosszirányú, vagy kissé pörgén csavarodott sávokban helyezvék el s legfeljebb a száj körül lehetnek valamivel hosszab- bak, szájmelletti serteivet azonban nem képeznek. Ide sorolja Stein a következő családokat : i. Opalinina, : _'. Trachelina, 3. Enchelina, 4. Paramecina, [a) Leucophryina, b) Paramecina, s. str. . '>. < 'inetochüina. A heterotrichek, azaz különböző csillószórözetüek; az előbbiekkel megegyeznek abban, hogy testük szin- tén egész felületén finom rövid csillószőrökkel borí- tott, melyek hasonlóképen rendesen hosszirányú so- rokat képeznek. Ezeken kívül azonban egy ívet, vagy pörgén csavarodott koszornt képező erősebb csillószö- rök, azaz serték, az úgynevezett szájmelletti seriek ( adoraleWimpern I vannak még jelen, melyek a száj- peremet i Peristom i szegélyezik s együtt véve a száj- melletti serteövet {adorale Wimperzone) képezik. Ide tartoznak a következő családok: I. Bursarina, -. SUntoria, 3. Spirostomea. A hypotrieheknél, azaz alul csillószó'rözetteknél, a hát- es hasoldal között éles különbség van s csupán az utóbbi visel vagy a holotrichekébez hasonló finom csillószöröket, vagy pedig bizonyos szabályos vona- lakban es csoportokban elhelyezett serléket, horgo- kat, nyeleket ; ez utóbbiakat még a heterotrichekével megegyező szujmellilti seriem- (helyesebben Sterki szerint lemezkeöv) is jellemzi. Ezen rend családai a következők : 1 I. 72 és II. 168. Ujabb időben, mint már fennebb kiemeltem, Stkin az Opalinqfélék természetes helyét az Acinetafélék mellett jelöli ki. I. Peritromina, 2. Chlamydodonta, 3. Erviliina, í. Aspidiscina, 5. Euplotina, «'>. Oxytrichina. A peritrichek, azaz körűlcsiüószó'rözöttek, hengeres vagy orsóalakú teste mindig csak részben csillószőrö- zött. A többnyire bosszú, nem ritkán serteszerű csil- lószőrök részint a test hossztengelyét derékszög alatt szelő zárt gyűrűt, részint a Bzájperemet szegélyező pörgén csavarodott övet képeznek, melyekhez néha még egyes szétszórt csillószőrök, vagy csillószőrpama- tok járulnak. Ezen rendbe, melyet Stein a legmaga- sabbnak tart, a következő családokat számítja: 1. Halterina, -2. Tintinnodea, '■'<. Cyclodinea, \. Gyrocorda, •">. Urceolarina, 0. Vorticellina, 7. Ophrydina, 8. Spyrochonina, !». Ophryoscalecina. A esillószőrözet rendszertani jelentőségét a haszna- vehetőségét különben már Dujardin is felismerte, mint az fennebb közölt rendszeréből kitűnik ; Clapa- réde és Lachmann 2 íet bg a csillószőrös ázalekállat- káknak általok felállított 10 családjánál a esillószőrö- zetre szintén nagy súlyt fektetnek. Az Acinetafélék tapogatói. Míg az állábakban, ostorokban s csillószörökben, bármennyire különbözzenek is egymástól, homológ képződményeket lehet felismernünk : addig a szivó- ázalékállatkáknak, vagy tágabb értelemben vett Ad- netaféléknek (ide értve a szájjal ellátott esillószőrösek ún. Acinetaszeríí embrióit is } tapogatói, vagy szicöfona- lai, szívólábai (Tentaheln, Arme, Fühlborsten, Saug- faden, Saugfüsse, Sugoirs sétiformes) a fonalas állá- bak, ostorok és csillószőröktől több tekintetben olyan lényegesen eltérnek, hogy alig tarthatók ezekkel ho- mológ képződményeknek. Stein ugyan ugy fogja fel, hogy ezen kinyújtható s visszahúzható fonalak legkö- zelebb állanak a gyökérlábúak, nevezetesen az Acti- nophrysek állábaihoz. 1 Haeckel szerint szintén nem egyebek, mint «a protoplazrnából kiinduló merev ál- lábak, melyeknek nincs nagyobb morfológiai értékök, mint más sejtek hasonló (?) nyúlványainak;" 2 ugyan- ily véleményben vannak Köllikee, Carus, Clatjs, valamint Gegenbaur is. Az utóbbi szerint a tapogatók s csillószőrök különböző, de egymásba átmenő kép- ződményeknek tekinthetők, s az előbbiek a fejlett- ség alacsonyabb fokán álló állábszerű nyúlványok. 3 1 L 74 2 Zur Morpbologie dor Infusoricn. 524. ]: Grundzüge iler vergleiohendeo Anatomie. II. Autl, (1870) 93. 78 A tapogatók finomabb szerkezetének figyelembe vétele a kellő méltatása azonban a boniologiát jó részt ki- zárja s inkább Claparede és Lachmann azon felfogá- sának kedvez, bogy az Acinetafélek tapogatói a gyökérlábúak állábaitól igen lényegesen különböző, egészen sajátságos szervek, 1 mely felfogáshoz újabb időben Hertwig K.' 2 és Fraipont 3 s több más lm var ismét visszatér. Az állábak s csillószőrök tömött nyúlványok, áz Acinetqfélék tapogatói ellenben csöves fonalak, me- lyeknek finom tengelycsatornáján, miként ezt, mint fennebb már kiemeltem, Lachmann először kimutatta s utána minden többi észlelő megerősítette, a meg- ragadott zsákmánynak plasmája az Acineta belsejébe áramlik. Ezen csatorna a tapogató szabad vegén több- nyire előforduló gömb- vagy korongalakú szivótálacs- kán nyílik, s ezt nyilast Zenker igen világosan meg- különböztette a Cyclopsokon élődő Acineta Ferrum equinumnak aránylag igen vastag tapagatóin ; 4 ez< a nyilas Claparede és Lachmann szerint, a tengeri Po- dophrya Troldnál valóságos szájjá tágulhat, melylyel ezen Acinetaféle aránylag tekintélyes nagyságú áza- lókállatkákat képes elnyelni. Ugyanezt tapasztaltam én egy sósvízi Acinetánál. 6 A tapogatókat linóm, szer- kezetnélküli, szerfelett múlékony burok vonja be, mely Stein és Hertwig szerint nem képezi folytatá- sát a test általános burkának, pánczélának, hanem ez utóbbi a tapogatók átbocsátására finom nyilasokkal van ellátva. Ezen burkot tengely csatornát hagyó, színtelen üvegszerű plasmaréteg belleli, melyet ösz- szehuzódó képessége miatt bizonyára méltán tart Hertwic; a myophan-rostok állományával megegyező- nek. Azt azonban, hogy a tapogatók üvegszerű szer- kezet nélküli állománya hosszirányú s gyűrűs izom- rostokból lenne összetéve, mint Zenkek állítja, 15 ész- leleti adatokkal egyáltalában uem lehet támogatni. Annyi áll, hogy a tapogatók, különösen akkor, midiin zsákmányt lesnek, s valamely ázalekállatka jut köze- lökbe, nagy gyorsasággal, gyakran valóban bámulatos hosszaságra képesek megnyúlni, nem különben ké- pesek gyors megrövidülésre is, miközben mint a 1 ór- 1 I. 39. 2 Ueber Fodophrya geinmipara. 57. 3 Recherches sur les Acinetines de la cöte d'Ostende. Buliét, de l'Acad. roy. de Belgiquo ± ser. T. 45. (1878)484. 4 Beitráge zur Naturgescbichte der Infusorien. AMA. II. (1866) 313. 5 Term. rajz. füz. II. (1878) 250, •• Id. in. 344. ticellafélék kocsánya, dugohúzóalakuan pörgón csa- varodnak ; a megnyúlást létrehozó külön gyűrűs s a megrövidülésnél szereplő hosszirányú rostokat azon- ban ép oly Inában keresnénk, mint gyűrűs rostokat a Vorticelldk kocsányában; sokkal valószínűbb, hogy a ZENKER-töl igen bonyolódottnak képzelt izom- rendszer munkáját csak részben végezi a tapogató ösz- szehuzódó kéreg rétege, t. i. az összehúzódást, épen úgy, mint a myophan-rostok, míg a tapogatók meg- nyúlását magának az Acineta testének összehúzódása hozza létre, mitől a tapogatók mintegy kiszorít- tatnak. Ha azután a test összefűződésétöl okozott feszülés megszűnik, az összehúzódó tapogatók vagy lassankint húzódnak össze s rövidülnek meg, vagy pedig, ha a feszülés hirtelen szűnik meg, rugalmas- ságuknál fogva, minta Vorticellák kocsánya, össze- pattannak. Stein azt véli, hogy az Acimtafelék tapogatói a test külső, felületes rétegéből indulnak ki, tehát egyedül az ectoplasma elkülönüléseinek tekinti. Hertwig ellenben kimutatta, hogy azon pályák mentében, melyeken szivás alkalmával a zsákmány testállománya az Aci- iK'tafí'U'k belsejébe húzódik, a tapogatók messze, csak- nem a test közepéig folytatódnak. A tapogatók belső (< >h tatásainak jelenlétét Koch, 1 Maupas 2 és Eraipont 3 megerősítették, én magam pedig a sósvízi Acineta ' leírásánál szinten kiemeltem, hogy számos . Icinetánál ' Zwei Acineten auf l'luiuularia setaoea, Ellis. Jena. (1876) 4. Fkaipont ut. id. 2 Síu- la Podopbrva fixa. Arcb. de Zoologie exper. et génér. V. 41 (i. 3 Id. m. 250. * Az általam az Acineta tuberosával azonosnak tartott szamosfalvi Acinetina leírásánál fcdemlítettem azon zavart, mely az .í. tuberosa körűi i ralkodik. Az EHRENBKRG-féle rajz és leírás igen hiányos s én Stein leírására s rajzaira támaszkodva, tartottam a szóban forgó sósvízi Acinetdt, mely a Stein-íőI leírt keleti-tengeri Aeinetától bizonyára nem tér el, az .1. tuberosával azonosnak. Fraipont azóta igen pontosan leírta az Ostendeban vizsgált valódi Acineta turbe- rosdt (Id. m. *>¥1. Pl. III.), mely a Stein és általam leírt Aeinetától abban tér el, bogy vékony, karcsú kocsánya leg- alább is a test bosszával bír, többnyn-e azonban 3 — 4-szer bosszabb, míg a keleti-tengeri és szaniosfalvi Acineta ko- csánya jóval rövidebb s vaskosabb ; továbbá még abban, hogy a keleti-tengeri és szamosfalvi Acineta testét annyira jellemző gyűrűs befűzödések a valódi .1. tuherosánál egészen biányzanak. Maupas végre a STEiN-féle Acinetát a brétagnei és algíri partokról A. foebida név alatt írta le (Contribution a l'étude des Atinótiens. Arcb. de zool. exper. XX IX. 1 1881 1 315.). világosan megkülönböztethettem 1 s azon vélekedésem- nek adtam kifejezést, hogy nem az egész tapogató folytatódik a test belsőjébe, hanem, hogy a szóban forgó képletek a tapogatok testfelületi vegéből kiin- duló sugaras fonalak (s nem csővek, mint a tapoga- tók maguk), melyek legtalálóbban a Helizoumók állá- baiból a. protoplazmába folytatódó tengelyfonalakkal hasonlíthatók össze, s mintegy síneket képeznek, melyeken szívás alkalmával a felvett táplálék végig csúszik. Hbrtwig a Podophrya gemníiparánál kétfelé ta- pogatókat különböztet meg: úgymint hosszú hegye- sen végződő s visszahúzódáskor pörgén csavarodó rablófonalakat ( Fajigfaden ), és ezeknél rövidebb, Bzivókorongocskával végződő s pörgén nem csava- rodó szivófonalakat (Sangfaden). Amazok a zsák- mány megragadására, ezek kiszívására valók; való- színűnek tartja, hogy ezen a tapogatók alakjára s élettani feladatára vonatkozó különbség az összes Aci- netafélék tapogatóira is áll. Koch ugyanily kétféle tapogatókat észlelt a Podophrya pusillánál, Frai- tont pedig a /'. Benedeninél, 2 inig számos más az utóbbi búvár által igen pontosan vizsgált Acinetafélé- nél külön szívó s külön rablófonalak nem fordulnak elei; e szerint Heetwig általánosítása ismereteink jelen állása mellett nem látszik jogosultnak. Az elősoroltakból eléggé kitűnik, hogy a tapoga- tok, vagy szivófonalak szerkezetükre az állábaktól s csülószőröktől igen lényegesen eltérnek, s hogy meg- okolt Claparéde és L/ACHMANN-nak azon felfogása, hogy a tapogatók egészen sajátszerű s az állábakkal és csillószörökkel nem homológ képződmények. Érzés s a : érzés közvetítésére való elkülönülések. Hogy a véglények a külvilág különböző behatásai iránt nem közönyösek, hanem azokra gyakran igen feltűnően reagálnak, minden búvár előtt eléggé isme- retes. Bizonyos véglények a világosságot keresik, s ha a vizet, melyben tartózkodnak, összekeverjük, igen rövid idő múlva összegyűlnek az edénynek legvilá- gosabb részén, s ha most az edényt megfordítjuk, úgy bogy árnyékba kerüljenek, elhagyják helyüket s rövid idő alatt feltalálják ismét az edény világos részét. Más véglények ismét állandóan a sötét fenékiszapba, vagy lehullott levelek vagy egyéb tárgyak ámyé- 1 Iil. 111. -.'Ml. -' Id. in. kába húzódnak. A belélősdiek az átvilágított tárgyle- mezen szemlátomást rosszul érzik magokat s nyakra- főre igyekeznek a nagy világosság koréból szabadulni. mi közben a szokatlan ingertől elkábítva, egy ideig egészen ezélszerütlen mozgásokai végeznek; pl. egy- másnak vakon neki mennek, taszigálódnak, mint ezt a béka kloakájából kivett Opalinák-, Balantidiumok-, Nyctoihems- és Trichomonasokon igen szépen lehet észlelni. Mennyire sérti a nagy fény s nyilván ezzel együtt az elpárolgó cseppben a sók tömörülése, a fe- dőlemez nyomása,, s a cseppnek lélekzésre nem alkal- mas gázokkal való fertőződése a véglényeket, ezt leg- világosabban bizonyítja az, hogy rövid idő alatt mind a csepp szélére gyűlnek. A Vorticellafélék vizsgálásá- nál elégszer boszankodva tapasztalhatjuk, hogy meg- sokalva a kellemetlen ingereket, hátsó testvegükön csillószőrkoszoiiit növesztenek s kocsányukról leválva a látótérből kiszöknek. A gyökérlábúak állábaikat gyengédtelen érintésre bevonják; számos Flagellát ily körülmények között összehúzódik; a gyors össze- húzódásra alkalmas csillószörös ázalékállatkák ossze- pattannak; a tokokat lakó véglények tokjaikba óvato- san visszahúzódnak s fenyegető veszélyt egyáltalában valamenyien igyekeznek , üa máskép nem tehetik, helyük változtatásával kikerülni. A véglények moz- gása a hőmérsék emelkedésével élénkül, míg csök kenésével lomhább lesz. Kühne vizsgálatai sze- rint, az Amoebák s csillószörös ázalékállatkák villa- mos ingerek iránt ép oly érzékenyek, mint a maga- sabb állatok. Az evő véglények táplálékuk felvételénél egészen úgy viselik magokat, mint az állatok. Néme- lyek mindent felfalnak, mások ellenben válogatnak s csak bizonyos táplálékot vesznek fel; s hogy a táplál- kozásukra alkalmas tárgyakat igen jól s bámulatos gyorsasággal meg tudják különböztetni, erre különö- sen azon csíllószőrösek szolgálhatnak például, me- lyek táplálékukat szájmelletti csillószőreik örvényzé- sével sodorják szájukba. Ha ugyanis ezen örvénybe valamely oly tárgy kerül, mely elnyelésre nem alkal- mas, hirtelen megszünteti a véglény az örvényző csil- lószőrök játékát, vagy oly irányt ad neki, hogy az idegen test a szájhoz vezető örvényből kiesik, vágj közvetetlen a szájtól veti azt el hullámzó hártyájával. Mindezen adatok, melyeknek sorát tetszés szerint meg hosszabbra lehetne nyújtani, minden kétség fölé eme- lik, hogy a véglények ereznek ; s azon kérdés lép elő- térbe : vájjon van-e az ingerek vezetésére s feldol- gozására szolgáló külön szervök, azaz idegrendsze- rük, s vannak-e külérzékeik '? 80 Az első kérdésre, a mennyiben külön idegrend- szerről van szó, a tudomány jelen állásán határozott ne m-mel felelhetünk. Ehrenberg, ki az egész állat- országban az egyenlően magas szervezet elvet hirdeté, ezen elvéhez híven idegrendszert is képzelt a vég- lényeknél a ennek középponti szervét egy páratlan idegdúcz ( Markknoten) alakjában, véleménye szerint, meg is találta két Flagellátnak, az Euglena ( Phacus ) longicauda és Ambiyophis viridis piros szemfoltja alatt. 1 Ezen «agyduczr>-nak tartott szerv, melyen a szemfolt olyanformán látszik ülni, mint a Cyclapsok, Daphniák vagy kerekállatkák szemfoltja az ideg- duczon, Focke, 2 Claparede és Lachmann, 8 valamint Stein szerint is csakugyan megvan ; Clapabéde és Lachmann azonban a szóban forgó szerv élettani fel- adatáról mit sem tudnak, Stein pedig, ki előbb egy zsírcsepphez hasonló gömbölyuded képletnek tartotta, 4 újabb vizsgálatok után meggyőződött a CARTER-töl már 1 856-ban közölt felfedezésnek helyességéről s luk- tető üröcskét ismert fel benne, 5 mi saját vizsgálataim szerint a valónak teljesen megfelel. Minthogy e szerint a képzelt «agydúcz» valódi értekére redukáltatott: EHRENBERG-nek a véglények idegrendszerére vonat- kozó további feltevései, melyek mind az Euglena és Ambiyophis agydúczának felfedezésére voltak ala- pítva, természetesen önmaguktól romi >a dőlnek. Ideg- rendszernek tartható külön szervet tehát mai nap egyetlen véglénynél sem ismerünk, s ámbár érzékeny- ségükben legkevesebb okunk sincs kételkedni, még- sem fordulunk azon hipotézishez, hogy talán vala- mely még eddig ismeretlen, elkülönült idegrend- szert tegyünk fel; nem szorulnak ezen hipotézisre: mert hiszen oly sejtekből összetett állatok is vannak, — a minők pl. a Dicycma- és Orthonectes-félék — melyeknek nincs idegrendszerük, hanem ectoderma- sejtjeik végezik az idegsejtek feladatát. Ha tehát oly sejtekből összetett állatok is vannak, melyeknek iclg- rendszerét a test felületes rétege (melyből tudvalőleg az idegrendszerrel bíró állatoknál a központi ideg- rendszer az egyénfejlődés folyamatában különül el), helyettesíti : vájjon nem valószíntí-e már a priori, 1 105. 2 Physiologische Studien. A. Wirbellose Thiere. Brernen (1854) 60. a IV. táb. 21 rajzának magyarázata. a I. 57. 4 .T. V. Carus, Icones zootomicie. Leipzig. 1S57. Taf. I. Fig. 11. • I. 91 és III. 144. hogy az egysejtű lényeknek sincs külön idegrend- szerük, hanem hogy kiválólag a testük felületes réte- gét képező kéregplasma, mely mint Fraipant jogosan megjegyzi, ' élettanilag az állatok ectodermajának felel meg, — képes ingereket felvenni, feldolgozni s az egyes szervek működését igazgató ingereket ébreszteni, melyeket minden elkülönült idegek nél- kül, a protoplazma vezet?* A szájjal ellátott vég- lényeknél a száj szomszédságában elhelyezett fon- tos szerveknek komplikált működése, valamint azon körülmény, hogy a haladás legtöbb esetben a száj- vég irányában történik, igen valószínűvé teszi, hogy a testnek a száj környezetében s a test mellső végén levő protoplazmarészlete kiváló mértékben végezi az idegrendszer középpontjának szerepét, anélkül, hogy idegdiiczczá lenne elkülönülve. Üossbach az ázalékállatkák mozgásait szabályozó külön czentrumokat vesz fel, határozottan kiemeli azonban, hogy ezalatt nem akarja azt érteni, mintha bizonyos képletek (pl. a mag) ily középpontok érte- kével bírnának, — bár ezt sem tartja egészen lehe- tetlennek, — hanem csupán azt, hogy a protoplaz- mának különböző részletei különböző szerepet ját- 1 Id. m. p. 504. ''■'■ Huxley az állat- és növényország határövét tárgyaló értekezésében (magyarra fordította Horváth Géza, Ter- mészettudományi közlöny. IX. köt. 89 — 90 füz. 1877) a leg- alsóbb lények idegrendszerére vonatkozólag ezeket mondja : «Az állatok idegrendszerének szerkezetéről tett újabb vizs- gálatok mind arra mutatnak, hogy az idegszövet végső ele- meit nem az idegrostok képezik, mint eddig hitték. Minden idegrost úgy látszik számos, végtelenül finom szálból áll, mely szálak oly vékonyságúak, hogy átmérőjüket még mai, annyira tökélyesbbített mikroszkópjaink segélyével sem lehet tisztán kivenni. Egy-egy ideg tényleg nem egyéb, mintegy sajátságosan elváltozott protoplazma-szál, mely a szervezet két pontját összeköti, és melynek közvetítésével ama két pont egymásra képes hatni. Ebből könnyen belátható, hogy még a legegyszerűbb élőlénynek is lehet idegrendszere. így ama kérdés is, vájjon bírnak-e a növények idegrendszerrel vagy sem, egészen új színben tűnik elő, s a szövetbúvár- és élettudósnak oly roppant nehéz problémát nyújt, mely- nek megoldásához, csak egészen új álláspontból kiindulva s egészen új módszereket teremtve, lehet hozzáfogni . . . Sőt kénytelenek vagyunk még azt a lehetőséget is feltenni hogy további kutatások a növényeknél talán még valami idegrendszerfélének is nyomára fognak bukkanni. » — Amit itt a nagynevű angol természetbúvár a legegyszerűbb élő- lényeknél s még a növényeknél sem képzelhetetlen idegreud- szerféléről mond, felfogásom szerint épen nem áll ellent- mondásban a fentebb kifejtettekkel, sőt azokkal teljesen összhangzik. 81 szanak s különböző érzékeny ségüek. 1 Ezen felte- vés mellett igen meggyőzőleg szól azon körűlményj hogy ugyanazon fizikai vagy vegytani ingerek egé- szen másképen hatnak a csillószőrökre s másképen a lüktető üröcskékre ; míg például bizonyos ingerek behatására a csillószörök mozgása gyorsabbodik, addig az üröcskék lüktetései lassabbodnak s megfordítva: aöi bizonyos ingerek befolyása alatt tetanizált ázalék- állatkák iiröcskéi zavartalanul folytatják szabályos lüktetéseiket. Mindezeknek csakugyan nem lehet más magyarázatot adni. mint azt, hogy a csillószöröknek es lüktető iiröcskéknek működését külön czentrumok igazgatjuk. A csillószörök mozgató ezentrumát műkö- dése tekinteteién. — ha szabad e hasonlattal élnem — némileg a gerinezesek agyának azon részével hason- líthatnék össze, mely a helyváltoztatásnál a czélsze- rüen rendezett izomműködéseket igazgatja ; valamint a helyváltoztató mozgások ezen koordinátorának — miként Floukens nevezi a középponti szerv ezen részét, mely magasabb gerinczeseknél tudvalevőleg az agyaeskának felel meg, — szétroncsolására, alkohol- lal, vagy alkaloidokkal való mérgezésére a czélszerű helyváltoztató mozgásokat az állatnak tengelye kö- rüli gyors forgása, vagy egészen czélszerütlen tántor- gása váltja fel : hasonló módon veszítik el, Kossbach vizsgálatai szerint, az ázalékállatkák is magas hőmér- séknek, alkoholnak, s alkaloidoknak a csillószőreiket mozgató hypotheticus czentrumra való behatására kor- mányzó képességüket s czélszerű mozgások helyett tengelyük körül eszeveszett sebes forgásokat végez- nek. Ezen mozgásoknak teljes czélszerűtelensége itt is, ép úgy mint amott, arra enged következtetnünk, hogy mindazon behatásoknak, melyek czélszerütlen mozgásokat eredményeznek, mindenek előtt a czél- szerűen rendezett mozgások czentrumára bénitólag kellett hatniok. A mi a kérdés második részét, t. i. azt illeti, váj- jon vaunak-e a véglényeknek külérzékeik '? erre nézve feleletünk nem lehet egészen tagadó, sőt a véglények szervezetének jelenlegi ismeretére támaszkodva, bizo nyos jogosultsággal tulajdi míthatunk egyes véglények - nek kezdetleges külérzéki szerveket. A nyomó és hőmérséki ingerek felvételére, mint a lágy felületű állatoknál, a véglényeknek bizonyára egész felülete, a mennyiben kemény pánczéllal vagy lujjal bontva nincsen, alkalmas; kétségkívül kiváló mértekben alkalmasak ezen ingerek felvételére a vég- 1 Id. m. p. i;-2-63. h kt/ i .. Véglények. lények testéből kiálló nyúlványok, az állábak. ostorok, csillószörök, a csillószőröseknél gyakran előforduló gékony nyak es orrmányszerfí ti ítrészek saz Aci- neták tapogatói; a némelj csillószöröscknél a többi csillószörök közül kiemelkedő vágj a t. jtnek bizonyoe tájain elhelyezett tinóm. mere\ sí rt< h pi dig egészen a tapogató sértek módjára szerepi Inek. Az ú. n. tricho- rystek. a pálczika-alakú testecskék, Bzintón kiválóan alkalmasaknak látszanak a nyomási ingerek vezeté- sére s ennélfogva nem egészen jogtalanul nevezi Stein tapintótestecskéknek. Hogy különben a véglények tapintása igen finom, erre idegen testek érint* -> n I i következő elénk reagálásukból határozott következte- tést lehet vonnunk, s épen érzékenységük az, mi oly kiválóan állati bélyeget nyom még azon képviselőikre is, melyek, mint a Flagellátok, az alsóbb növényekkel oly szoros s elválaszthatatlan kapcsolatban állanak. A nyomás keltette ingerhez bizonyára legköze- lebb áll a hanghullámoktól előidézett; s nem tagad- ható annak lehetősége, hogy az állábak és csillószörök a beléjök ütköző hanghullámokat az érző proto- plazmával közölhetik, valamint, hogy mint jó hang- vezetők, a Radiolárok kovatüi (úgy mint a szivacsok s virágállatok spiculumai) is elszállíthatják a hangol a protoplazmához. Mindennek, mire Jager figyel- meztetett, 1 lehetősége nem vonható kétségbe ; fel- tehetjük, hogy a véglények a hanghullámok iránt nem érzéketlenek, hanem azért pozitív adatok hiányá- ban még sem mérnök magunkévá tenni JXGER-nek a fennebbi viszonyok lehetőségére alapított következő merész állítását : «E szerint egészen jól mondhatjuk : egy gyökérlábú, midőn valamennyi állábait telji kibontotta, a hang iránt tetemesen fokozott érzékeny- ségi, tehát mintegy hallgatódzó állapotban van ». a Müller János 1856-ban a Loxodes Rostrumnál egészen sajátságos testecskóket fedezett fel, 3 melyek szerkezetüket tekintve, külérzéki szerveknek látszanak s nevezetesen mintha egeszén megegyeznének az ör- vénykék (Turbellaria) némelyikénél (pl. aMonocelis, Convoluta, Macrostomum több fajánál) előforduló s a búvároktól majd szemeknek (Obsted, Sohmidt 0.) majd halló hólyagnak (Frey és Leuokaut, Schdltze M. C'LArAREDEi tartott szervekkel. Fzen képletek, me- lyeknek jelenlétét Claparéde és Lachmann, valamint ' Die Ovgananfange. Kosmos. Zeitscbr. f. einheitl. Weltansehauung auf Grund der Entwicklunglehre. L Jahrg, 3. EL (1877) 202. 2 ü. o. 3 V. 5. Clap. i-t. Lachm. II. 342. II 82 Stein, újabban pedig Wrzesniowski • is megerősí- tette, a nevezett csillószőrös ázalékállatkáknál a test jobboldali szegélyének mentében változó számmal vannak egy sorban a kéregplazmába ágyazva s vilá- gos, gömbölyű bólyagocskából állanak, mely egy erő- sen fénytörő gömböcskét zár magába ; e szerint egé- szen olyanok, mint egy nagy otolitbet rejtő halló hólyag. Ugyanily képleteket írt le Stein és Engel- mann az Oxytrichaf él éknél, melyeknél majd szabály- talanul vannak szétszórva, majd a test mindkét olda- lán egy-egy sorban helyezvék el, majd ismét a test két végén sötét szemeeskéktöl környezve, csupán egy- egy ily hólyagocska foglal helyet ; ez áll nevezetesen az Oxytricha pellionelláról. Bármennyire hasonlítsa- nak is azonban ezen világos hólyagocskák otolith- szci íí tartalmukkal, mely, mint Engelmann megjegyzi, mintegy valódi otolith, többnyire reszketve ingadozik, alsóbb állatok halló hólyagocskáihoz, a hasonlatos- ság mégis csak felületes, legalább egyetlen észlelési adat sem szól amellett, hogy ezen hólyagocskák halló szervek. Stein nem is tekinti egyebeknek, mint oldódásban levő zsírgömböcskeknek, melyeknek vilá- gos udvara, a hólyag, oly módon jön létre, hogy az ol- dott zsír nem keveredik közvetetlenül a környező pro- toplazmával, hanem az egyre kissebbedő gömb körül összegyűl. 2 Ugyanezen véleményben osztozik Engel- mann is, 3 Wrzesniowski ellenben a Loxodes Rostrum hólyagocskáiban levő gömböknek kémlelő szerek iránt való maguktartásából (savakban felpezsgés nélkül könnyen oldódnak) azt következteti, hogy nem zsírból állanak, hanem megegyeznek azon apróbb erős fény- törésü testecskékkel, melyek az ázalékállatkák test- végein szoktak felhalmozódni és Stein-íőI is húgy- concrementumoknak tartatnak. 4 Ha valahol, úgy bizoiryára a véglények testrészei élettani értékének megállapításánál van helyén a leg- nagyobb óvatosság ; az elhamarkodott ítélet konze- kvencziáival a tévedések egész labirintusába vezet. Mily könnyen lehetne például szerkezete után halló hólyagoknak tartani nemcsak a fennebbieket, hanem még inkább a Clostermmok végén lévő hólyagocská- kat, melyekre vonatkozólag Frey és Leuckart a vég- lények érzéki szerveiről szólva, ezeket mondja : "Föl- téve, hogy a Closteriumok állati természete bebizo- 1 Beobachtungen fíber Infusorien etc. A. ZWZ. XX. (1870) 493. 2 I. 68. 3 Zur Naturgesch. der Infusorien. ZWZ. XI. (1861) 365. 1 Beobachtungen über Infusorien etc. ZWZ. XX. (1870)493. nyodnék, mi minden esetre nagyon kétséges, úgy talán nagyobb jogosultsággal lehetne azon kis göm- bölyüded hólyagot, mely ezen állatok testének csúcsá- ban fekszik s nagyszáinó apró szemecskéket tartalmaz, halló hólyagoknak tartani. Szemecskéinek mozgása legalább a Gasteropodok otolithjeinek oscillatióival egészen megegyezik, a minthogy az egész is az utóbbi állatoknak halló tokjához nagyon hasonlít'). 1 Azon erősen fénytörő, egynemű állományból álló, óraüvegalakú, tömött képlet, melyet Lteberkühn az Ophryoglena jlavicans és Bursaria Hova (= Pano- phrysflava Duj.) szája mellett fedezett fel, 2 s mely Claparede és Lachmann szerint nagy valószínűséggel tekinthető valamely külérzéki szervnek, bár nem lehet eldönteni, vájjon látásra, ízlésre vagy szaglásra szolgál-e, s Stein szerint szintén nem bír valamely külérzéki szerv jelentőségével, hanem, optikai tulaj- donságai után Ítélve, különösen alakult zsirrögécské- nek látszik. 4 Talán az óraüvegalakú képletek sem egyellek hugyconcrementumoknál ; a Metopus sitjiiioi- des- s Gyrocori/x oxijura mellső testvégén legalább, mint Stein is kiemeli, 5 egy-egy ily óraüvegalakú kép- let, épen úgy, mint az Oxytricha pellianellánál a gömböt rejtő hólyagocska, számos apró, átvilágítva feketének, ráeső féuyben pedig krétafehérnek látszó szemecskétöl van környezve, egészen olyanoktól, mint a minőket Stein a Parameciumoknál maga is húgy- concrenientumoknak tekint. 6 Hogy a véglények valamennyien, ha nem is lát- nak, de legalább érzik a fényt, ez, mint már fennebb említem, különböző fokú világításnál észlelhető ma- gukviseleteből következtethető. «A látás ez eseti >en nyilván csupán a világosság és sötétség megkülön- böztetésére szorítkozik, mi egy külön optikai készü- lék nélkül az egész test felületétől érezhető.* 7 — Ismeretes, hogy a látás szervének első nyomait fes- tékszemecskék összehalmozódása képezi, mely sze- mecskék halmaza sötét színének fizikai tulajdonságai- nál fogva a fénysugarakat elnyeli ; ha már most a 1 Küd. Wagker's Lehrbuch der Zootoinie. II. Th. Lehrb. d. Anat. d. wirbellosen Th. Bearb. v. H. Fbky u. B. Leuckart Leipz. 1847. p 607. 8 Beitriige zur Anat. der Infusorien. AAP. (1856) 22. 3 I. 57. * I. 68. 6 II. 333. I. 68. 7 Siebold. Vergl. Anat. der wirbellosen Thiere. Berlin (1845) 14. 83 fénysugarak elnyelése által a sötét foltban kelteti molekuláris változások az ingereket feldolgozó közép- ponti szervvel közvetetleii, vagy ideg közvetítésével közöltetnek, ez esetben az inget minőségének meg- felelő feiiyerzesnek kell létrejönni. Minthogy pedig a protoplazma, a sarcodé, miként mar Dujardin jel- lem/.e, idegek nélkül erez, azaz képes ingereket fel- dolgozni : méltán következtethető, hogy a véglények protoplazmateste, az elmeit fénysugarak ingeret ké- pes érzéssé változtatni. Egyszerű festőanyag képezte foltok, minők al- sóbb állatoknál a legkezdetlegesebb szemeknek fe- lelnek meg, s melyek szerkezetüknél fogva csupán fényérzésre s nem látásra szolgálhatnak, a véglények egyik csoportjánál, t. i. mind a levélzöldet tartal- mazó, mind pedig a színtelen Flagellátoknál igen gyakoriak, sőt azt mondhatni, hogy csak ritkán hiányzanak. A Flagellátok szemfoltja vagy stigmája elesén körülirt, páratlan, különböző árnyalatú piros folt, mely a test ostorvégén vagy közepett, vagy ol- dalra szorítva, foglal helyet s ez utóbbi esetben a test felületéből gyakran kissé kiszökell. Ehkenberg ter- mészetesen legkevésbbé sem habozott a Flagellátok - uak ezen piros foltjait szemeknek tekinteni ; ezen felfogást azonban már Dujardin is visszautasította, ujabb időben pedig csaknem általánosan elvettetett : részint azért, mert, — mint Siebolü mondja, - fénytörő készüléke nincsen s idegnek tartható állo- mánynyal nem függ össze; l részint pedig azért, mert, — mint Stein, 2 valamint Claparéde és Laoh- mann 3 is kiemeli, — a Flagellátokéoal teljesen megegyező piros folt a moszatok rajzóspóráinál is előfordul. Az előbbi ellenvetést illetőleg elég leend kiemelnem, hogy tulajdonképen, mint számos alsóbb állatnak egyszerű festőanyag-foltjánál, első sorban nem is látó, hanem csupán fónyérző (photoscopicus) szemről lehet szó, melyre nézve a fényt elnyelő sötét folt elégséges, az idegállományt pedig az idegrend- szer nélküli véglénynél maga az érző protoplazma képviselheti. A Flagellátok szemfoltja azonban, mely- nek helye s előfordulása egészen állandó, már e miatt is más jelentőségűnek látszik, mint a halló hólyaghoz hasonló s az óraüvegalakú képletek, me- lyeknek előfordulása ugyanazon fajnál sem állandó, számuk pedig és elhelyezésük — legalább a gömböt 1 Lehrb. der vorgl. Anat. d. wirbellosen Tliiere. 1 í. ■ I. f>5. 3 I. 57. rejtő hólyagoké - - többé-kevésbbé változik. E mel- lett a Flagellátok szemfoltja erős nagyításnál oly szerkezetű, hogy az ezen szervekkel való látást (nem csupán a fényórző képességet) sem lehet ege- szén kizárni. Így az Anthophysa szemfoltja egy piros borítéktól bevont erősen fénytörő viztiszta gombol zár korul: a Volvox, Pandorina és Eudorina szem- foltja vérpiros állománytól bevonl lenyes gomb, mely- nek a testfelületből kissé kiszökellő sarkat gyűrűi perem szegélyezi ; az Euglenáké végre vérpiros állo- mányba ágyazott számos erősen fénytörő gömböcské- ből áll, melyek közül a csoport közepét elfoglaló ren- desen nagyobb a többinél s ez utóbbi viszonyt nem tekintve, egészen megegyezik azon szemfoltok szer- kezetével, melyet Schultze M. az örvénykék némely fajánál, nevezetesen a Vortex balticus-, V. viridis- és Macrostonum Hystrixnél talált. 1 A Flagellátok szem- foltja e szerint egy vagy több apró fénytörő gömböt tartalmaz, s ha Schultze M. az örvénykék szemfoltjá- nak erősen fénytörő, parányi gömböcskéit képet elő- állító lencséknek hajlandó tekinteni: hasonló jogo- sultsággal lehetne ugyanezt a Flagellátok szemfoltjá- nak gömbocskéiröl is tartani. Készemről azonban sokkal valószínűbbnek tartom, hogy mind az örvény- kék, mind a Flagellátok fényes gömböcskéi, mint gyűjtőlencsék, egyszerűen csak a fénynek konczentrá- lására szolgálnak, s hogy ezen szemfoltok fénytörő parányi lencséiknek daczára csupán fényérzést, nem pedig látást közvetítenek. A másik ellenvetés, felfogásom szerint, szintén nem állhat meg az előítélettől teljesen ment objektív bírálat előtt; kétségbe vonhatatlan tény, hogy a moszatok raj- zóspóráinak sa Flagellátoknak szemfoltjai alaktanilag egészen egyenlő értékű képletek ; másfelöl tény az is, hogy a szemfoltok a rajzóspórák s a Flagellátok testé- nek azon elkülönülései, melyek szerkezetüknél fogva a fénysugarak konczentrálására, elnyelésére s a feny- ^gernek az érző protoplazmával való közlesére kitű- nően alkalmasok. így állván a dolog, a kérdés, mely eldöntésre vár, nem az, hogy mi lehetséges a növé- nyekről való hagyományos fogalmaink alterálása nél- kül, hanem az, hogy a fényérzésre alkalmas szervvel bíró rajzók és Flagellátok érezik-e a fényt? A fele- let, mivel az összes idevágó észleletek megegyez- nek, máskép nem szólhat, minthogy a fényt igen élénken érzik ; s ezen döntő erejű tényállásra táinasz- 1 Beitráge zur Naturgeschichte der Turbellarieu. Greifs- wal.l (1851) 25. 11 84 kodva, HAECKEL-lel bizonyára jogosan mondhatjuk, hogy a Flagellátoknál a festőanyag-folt az, a mi a fényérzést közvetíti; 1 s határozottan meg- erősíthetjük Pagenstecher azon gyanításának helyes- ségét, hogy a fény irányában haladó Euglenák- nál a piros folt az, mely a haladásra szükséges folya- matokat megindítja.'' A mi pedig a moszatokkal mint fennebb előadtam, a legszorosabb kapcsolatban álló zöld Flagellátok szemfoltjának értekéről áll, ugyan- ennek kell állani a moszatok fejlődés körébe tartozó Flagellátok, azaz a rajzóspórák piros szemfoltjáról is. Ki akarom itt ismételve emelni, hogy nem látó szem- ről van szó, hanem a rajzó testének egy körülírt foltjáról, mely szerkezeténél fogva a fény elnyelésére a sejt többi részénél alkalmasabb, s az elnyelt sugarak ébresztette ingert az érző protoplazmával közli ; a fényérzés közvetítésére szolgáló ily kimutat- ható szervnek a fény iránt annyira érzékeny rajzó- spóráknál való előfordulása, felfogásom szerint, mai- nap már nem okozhat megütközést : hiszen a rajzó- spóráknak ostorai vagy esilló -szőrei, valamint lüktető üröcskéi szintén oly elkülönülések, melyek ezelőtt né- hány évtizeddel egy növénynél epén oly hihetetle- neknek látszottak, — sőt a lüktető üröcskéket, mint fennebb előadtam, Stein meg mai nap is, bár két- ségkívül helytelenül, állati bélyegeknek tartja, - mint az, hogy a tenyészésük legfontosabb alapténye- zőjének, a fénynek érzésére egy külön, kezdetleges külérzeki szervvel vannak ellátva. ■ — A természet, — mint Gőthe mondja, - - a maga útját követi, a mi nekünk kivételnek látszik, az a törvény! Hogy a moszatrajzók szemfoltja nem lehet egé- szen jelentéktelen piros pont, hanem hogy a rajzás ide- jének tartama alatt bizonyos oly fontos feladatot telje- sít, mely a rajzás megszűntével, midőn a rajzó a csí- rázásra alkalmas helyet megtalálta, megoldást nyert, erre nézve még csak azon körülményt akarom fel- hozni, hogy a pihenésre jutott rajzóknál a hely- változtató ostorokkal együtt a piros szemfolt is gyor- san visszafejlődik s elenyészik. A ki figyelemmel kísérte pl. egy Ulothrix vagy egy Stigeoclouium rajzó- ján a csírázás alatt bekövetkező változásokat, bizo- nyára tapasztalta azt, hogy a mint a mozgás az egyszerű plasmafonalak képezte ostoroknak visz- szahuzódására megszűnik s a rajzónak mellső test- 1 Ursprung und Entwicklung Jer Siimeswerckzeuge. Kosmos. n. Jabvg. 8. II. (1878) 107. - Allgerneine Zoologie. I. Th. Berlin 1875) 341. vége kezd megnyúlni, a szemfolt színe igen rövid idő alatt megváltozik, vagy elszíntelenedik, vagy sötétebb lesz s végre szétesik egyes szemecskékre, melyek gyakran a csírázó sejt habos protoplazrnájának egy űröcskéjébe kerülnek, melyben molekuláris hemzse- gésökkel vonják magokra a figyelmet; — szóval csírázáskor a szemfolt, mint többé nem működő szerv, dezorganizálódik. Vájjon nem emlékeztet-e ez egészen bizonyos élősdi vagy alámerült tárgyakhoz rögzített állatok szabadon mozgó álczáinál a szem- nek a beköltözést vagy letelepedést követő visszafej- lődésére, s vájjon nem erősít-e meg még inkább ezen megegyezés abban, hogy a rajzók szemfoltjai is fény- érzésre szolgálnak? - - A moszatspóra rajzása alatt két állatias jelenség vonja magára a figyelmet : az egyik a mozgás maga, a másik a mozgás iránya, mely a spórát a fen y felé vezérli; az előbbit az örvényző ostoroknak, vagy csillószöröknek, az utóbbit a fény- érző szemfoltnak jeleuléte s munkája teszi lehetővé. A Flagellátok kivételével a többi véglényeknél csak kivételesen fordulnak elő szemfoltok, s ennek megfelelőleg a fény iránt bár épen nem közönyösek, de határozottan nem oly érzékenyek, mint amazok. Ezen szemfoltot nélkülöző véglények között ismét, általános fizikai okoknál fogva, a fény iránt azok viseltetnek nagyobb érzékenységgel, melyeknek pro- toplazmája festőanyagok belerakodása által tűnik ki; azonban a színteleneknél is még mindig lehetővé vannak teve a fényérzés csekélyebb fokai azáltal, hogy a protoplazma két különböző törési index-szel biró állományból, t. i. az üvegtiszta állományból s az ebbe ágyazott erösebb fénytörésü rögöcskékből áll. Szemfolt jelenléte által a többiektől kivételt csupán néhány csillószőrös ázalékállatka képez, így például az Ophryoglena több faja, melyek festőknek mellső részén, a száj előtt, mintegy a homlokon, egy élesen körülírt fekete, vagy vörös festőanyagból álló foltot viselnek, továbbá Claparéde és Lachmann vizsgálatai szerint a Freiának tokot még ki nem választott sza- badon rajzó egyénei. 1 Nevezett búvárok szerint a Freiának szabadon rajzó, hengeres testű fiatal egyé- nei testüknek meUső részén, melyen a lófülhez ha- sonló két hatalmas karély még nincsen kifejlődve, fekete, félholdalakú foltot viselnek, mely mögött gyakran egy kristálylencséhez hasonló igen átlátszó testecskét lehetett megkülönböztetniük. 2 Lachmann- 1 I. 218. 2 V. ö. Pl. íig. 9. 8—9. 85 uak azt is sikerült megfigyelnie,b.ogy mily módon fejlő- dik ki aszaltadon rajzó Bzemfoltos egyénből — ,melyben senki sem volna hajlandó egy Freiáí felismerni, — a helyhez kötött alak. A rajzó letelepedett) lassankint tokot választott ki, karélyai elkezdtek növekedni, e közben a szetnfolt mindinkább elmosódott, s való- színű , hogy végre egészen elenyészik, mivel a tokot lakó kifejlődött Freiáknál szemfolt nincs. Itt tehát ismét ugyanazon eset fordul elő, mint számos élősdi, vagy kifejlett állapotban helyhez kötött állat- nál, melyeknek álczái, miután bevándoroltak, vagy megtelepedtek, szemüket, melynek szabad kalandozá- saik idejében bizonyara nagy hasznát vettek, mint ezentúl teljesen fölöslegest, elveszítik. Míg a Flagcllátok szemfoltjai mindig egészen éle- sen körülírtak, addig a esillószőrös ázalekállatkáknál gyakran elmosódva mennek át a test mellső részét, vagy az egész testet színező festőanyagba ; egészen oly viszony ez, a minő az örvénykéknél ismeretes, melyeknek némely fajánál a másoknál előforduló körülírt szemeket a test mellső részén szétmosódott fekete vagy vörös festőállomány helyettesíti. EzeD viszonyt találtam én az Ophryoglena (uránál, melynél az apró szemecskékből összetett fekete szanfolt nem mindig van kifejlődve, hanem e helyett az egész tes- tet színező fekete festőanyag a test mellső része felé egyre sötétebbé fokozódik, sugy látszik, hogy ezen sötét, de szétmosódott festőanyagból válnak ki, talán csak idősebb egyéneknél, a szemfolttá tömörülő szemecs- kék. Ezt találtam továbbá a sósvizekre annyira jel- lemző s általain Chlamydodon Cyclops név alatt leírt ázalekállatkánál, 1 melynél az egész testet halványabb vagy BÖtétebb téglavörösre színező festőanyag a hom- lokon egy elmosódott vérpiros foltba megy át, mely- nek közepétől egy világos jéglencseszerü gömböcske szökell ki kissé a homlok domborulatából. Egészen ilyen, a test halvány téglavörös színébe elmosódva átmenő pompás vérpiros foltot találtam egészen állandóan egy, N.-Szeben körül a VoltOX Globator és I'. miitor társaságában élő, Nassidafélének, mely leg- közelebb áll a Perty Oyclogramma rubenséhez, hom- lokán. Mindazt, amit ismereteink jelen állásán a vég- lények érzéséről tudunk, a következőkben foglalhat- 1 A tordai és szaniosí'alvi sóstavak ázalag-faunája. Magy. orv. és term. vizsgálók 187.",-ben Élőpatakon tartott XVIII. vándorgyűlésének évkönyvei. Etil. lenyom. 11. I. Táb. 14—2 i. álir. hatjuk össze: A véglények idegrendszernek tartható elkülönült szervvel nem bírnak, ha- nem «az ideg nélkül érző sarcode», vagy pro- toplazma maga végezi az idegrendszer felada- tát. A protoplazma különböző ingerek iránt érzékeny. A hőmérséki és nyomási ingereket az egész testfelület, főleg pedig ennek nyúl- ványai és függelékei veszik fel, melyek a belé- jök ütköző hanghullámokat is áttehetik. min t speczifikus ingert az érző protoplazmára, el- különült hallásszervek azonban nem fordul- nak elő. Egyedüli elkülönült külérzéki szerv- nek a sötét szemfoltok tekinthetők, me- lyek az alsóbb állatok fotoszkópi szemeivel egyenértékűek s a világosságnak és sötétség- nek éles megkülönböztetését teszik lehetővé. Lüktető iíröeske'k. A véglények testének kéregrétegébe ágyazott úgy- nevezett lüktető, vagy összehúzódó űröcskék, nedvtar- tók, hólyagok, (pulsirende, contraetile, Vitamint, Ráütne, Behatter, Blasen, vésicules, vacuoles eontrac- tiles) mint a régibb, úgy az újabb búvárok részéről is igen különböző értelmezésben részesültek. Ezen viztiszta folyadékot tartalmazó s szív mód- jára szabályos rhytlnnusokban összehúzódó s kitáguló, elenyésző s ismét megjelenő űröcskék a mai ismeretek szerint, a Gregarinák és Noctilucák kivételével, igen nagy általánosságban fordulnak elő a véglényeknél. Előfordulnak, a Polythalamok és Radiolárok kivéte- lével, csaknem az összes többi gyökérlábúaknál, to- vábbá valamennyi Flagellátnál : a esillószőrös azalék- állatkák között pedig csupán az Upalinafélék leg- nagyobb részénél hiányoznak. Stein, mint már fennebb előadtam, épen ügy, valamint már előtte Claparéde, Lachmann és Schnei- der ezen lüktető űröcskéket kizárólagos állati bélye- geknek tekinti, s ehhez képest határozottan az álhit országba tartozóknak tartja mindazon Flagellátokat, melyek lüktető űröcskekkel bírnak; ezen felfogással szemben már fennebb elősoroltam azon moszat- es gombarajzókat, melyeknél eddigelé lüktető üregesek észleltettek, s e szerint ezek az állat- vagy növény- országba való tartozás megítélésénél nem szolgálhat- nak kritérium gyanánt, A lüktető űröcskék száma s elhelyezése lát- szólag elég tág korlátok között változik ugyan, rokon- ságban álló csoportoknál azonban többnyire meg- lehetősen állandó marad, ugyanazon fajhoz tartozó 86 véglénynél pedig csak ritkán van az űröcskék száma változásnak alávetve. Ez utóbbi kivételes esetre pél- dául szolgálhat az Arcella vulgáris, melynek fiatal egyénei állandóan két, a test szegélyén szemben álló üröcskével bírnak, míg nagy példányoknál vagy meg- marad az eredeti szám, vagy pedig ezekhez még a testet körül szegélyzö számos üröcske járul. Hasonló viszony konstatálható számos Heliozoumnál s a Dif- jlugiáknál; az előbbieknél az eredeti szám kettő, az utóbbiaknál egy. A gyökériábúaknál általában az űröcs- kék száma egy, kettő, vagy ennek sokszorosa. A karé- lyos állábii gyökériábúaknál, az Arcellák kivételével, az űröcskék száma rendesen csak egy, ritkábban több; a sugaras állábúaknak ellenben, nevezetesen a Helio- zoumok-és Euglyphaknaklegplább két űröcskéjök van, míg a nagyobb Heliozoumoknál, még ugyanazon faj- hoztartozóknál is, akisebb példányok két űröcskéjéhez rendesen még több járul. A tömlöalakú tokokat lakó gyökériábúaknál, ha csupán egy vagy két űröcskéjök van, ezek mindig a test mellső felében foglalnak helyet, ha pedig nagyobb számmal vannak jelen, ez esetben az egész felületen lehetnek szétszórva. A Heliozou- mok- és Arcelláknál, ha csupán két űröcskéjök van, ezek mindig szemben állanak ; ha ellenben nagyobb az űröcskék száma, ez esetben meglehetős szabályos közökben vannak szétszórva, úgy hogy az egész test számos egyenlő nagyságú üröcsketerületekre osztható fel. Az alakjokat folytonosan változtató Amocbak között csak azoknál lehet az üröcske helyéről szó, me- lyek megnyúlt testtel olvadó csepp módjára folyva ha- ladnak; a haladás ezen módjánál az egyetlen üröcske mindig a test hátulsó részében marad. A Flagellátok között a levélzöldet tartalmazókat csaknem kivétel nélkül két üröcske jellemzi, melyek a test mellső végén az egy vagy több ostor alatt fog- lalnak helyet. A zöld Flagellátok ezen ostor alatti két lüktető üröcskéjére vonatkozó első észleleteket Focke és Cohn egyidejűleg közölte, az előbbi a Ghlamydomonas Puívisculusnál, 1 az utóbbi ugyan- csak a Chlamydomonásnál s a Gonium pectorah egyé- neinél mutatta ki a két üröcskét. 2 Ezen felfedezések helyességét azóta sokszorosan megerősítették s a többi zöld Flagellátoknál is feltalálták a két üröcskét. Stein a Flagellátokat tárgyaló befejezetlen monografiájá- 1 Pbysiologiscbe Studien. A. Wirbellosen Tbiere. II. Breinen (1854) 4. 2 Untersuch. über die Entwickehuigsgescliicbte iler mi- croscbeu Alpeu inul I'ilze. Acta aead. c*s. Leop. Carol. Vol. 24. Bonn. 1854. ban az Eugienidáknak s még néhány ezekkel rokon levélzöldet tartalmazó Flagellátnak csupán egy lük- tető üröcskét tulajdonít ugyan, ez azonban, miként alább, a lüktető űröcskék feladatának tárgyalásánál alkalmam leend kimutatni, határozottan téves. A levél- zöldet nem tartalmazó Flagellátoknak vagy szintén két üröcskéjük van ostoruk vagy ostoraik alapján, vagy csupán egy, a száj szomszédságában, vagy kissé alább, a test közepe táján, oldalt, vagy végre, s ez a legrit- kább eset, a test hátsó vége előtt. A csillószőrös ázalékállatkáknál leggyakrabban egyetlen üröcske fordul elő : így Stein rendszerében a Perit riehekn él csaknem kivétel nélkül; a Hypotrichek közül az Oxylricha-, Euplotes-, Aspidisca- és Peri- tromusfélék családjánál; a Heterotrichek között a Spirostomum- ós Stenlor-félék családjánál; aHolotri- chek között a( 'inetochilium-íéléknél, továbbá aPara- mecium-, Enchelys-, és Trachelius-iélék egy részénél; végre az Acineta-íelék nagy részénél. Két lüktető üröcske csak ritkán fordul elő; igya Paramecium-nem fajainál, néhány ZiWsana-félénél, valamint Bütschij és Wrzesniowski szerint egy-két Vorticella-íélénél. Kettőnél több, néha igen nagyszámú üröcske jellemzi az Ervilia s Chlamydodon-íéléket, a Hypotrichek-, a Bursaria-íélék egy részét, a Heterotrichek-, a Para- mecium-, Enchelys- és Trachelius-iélék egy részét a Holotrichek rendében; végre néhány Acineta-iéléi. Ha csupán egyetlen lüktető üröcske vau, ez vagy a száj közelében foglal helyet, vagy pedig a testnek hátulsó végén; ez utóbbiakhoz tartozik az egy űröcskéjü Hete- rotrichek egy része, a Holotrichek közül pedig az Enchelys- és Trachelius-iélék, mig a Periirichek s az egy űröcskéjü Hypotrichek mind az előbbi csoportba tartoznak. A ket üröcskejüek üröcskéi a test egyik szé- lén foglalnak helyet. A számos üröcske végre vagy egy soriján szegélyzi a test egyik oldalát (többüröcskéjti Holotrichek egy része), vagy végre az egész testen egyenlő közökben van szétszórva (többüröcskéjü Hete- rotrichek s a Holotrichek egy része). EHRENRERG-nek azon mai nap kalandosan hangzó nézete, hogy a lüktető űröcskék ondóhólyagok, me- lyek az ondót lüktetve, a lírányi peték termékenyí- tésére az egész testben szétömlesztik, egyetlen újabb búvár részéről sem fogadtatott el. Sok követőre talált ellenben WiEGMANN-nak már 1835 ben nyilvánított azon felfogása, 1 — mit különben Gleichen már a 1 Wiegmann's Arcb. (1835) I. 12. v. ö. Lachmann ; Ueber die Org. der Infusorien. 374. 87 mrilt században sejtett, — hogy a lüktető üröcske a keringési, véredényrendszernek középponti szerve, tehát szívnek felel meg. Ezen értelmezéshez csat- lakozott SlF.IH'LD, 1 Cl.APARÉDE," LaCHMANN, 8 LlEBER- kí'hn, 4 MüLLEB János, 5 legújabban pedig Fromentel. 6 A lüktető ííröcskék ezen felfogás szerint a táplálóned- vet, a vert. szabályos áramlásban tartják; a diastole alatt megtelő üröcske, midiin tágulatának maximumát elérte, összehúzódik, egy pillanatra egészen elenyészni látszik, hogy néhány másodpercz alatt újra megtelve, ismét systolét kezdjen s tartalmát a véglény testébe, illetőleg edényeibe nyomja. A pályák, melyeken a keringésben tartott nedv áramlik, többnyire kivehe- tetlenek ; némely csillószőrös ázalekállatkánál azon- ban systolé alatt sugarasan elhelyezett edények nyíl- nak meg, melyek a beléjök nyomott nedvet elfogad- ják s tovaszállítják. Legrégebben ismeretesek ezek a laramedum Aureliánál, melynél Spallanzani, mint fennebb előadtam, a 8 — 10 sugarosan elhelye- zett orsóalakú edényt már 177f>-ban észlelte. Ugyan- ilyen, de finomabb és nagyobb számú edényeket ész- lelt LiERKRKüHNa Bursaria Havánál és Ophryoglcna flamcansnál,me\jekné\ ezen edények lefutása a kéreg- plazmában az üröcske képezte középponttól rnesz- szire követhető. Legfeltűnőbb azonban ezen edény- rendszer a Cyrtostomum leucasnál, melynél a nagy- számú edények kigyózó lefutásúak s elágaznak. A Cyrtostomum ezen elágazó edényrendszerének bár egyszerűsített, de elég hü képét adja Jobard-Muteau úrnő ; 7 az ázalékállatkát azonban, melynek rajzát közli, helytelenül nevezi Panophrys Ghrysalisnak. Nem hagyhatom megjegyzés nélkül, hogy az ezen edényekben való szabályos keringés már a priori is igen nehezen képzelhető, mivel ugyanazon edények szolgálnának a folyadéknak mind az tíröcskékbe való vezetésére, mind pedig annak az üröcskékből való tovaszállítására. A lüktető üröcskéknek egészen új magyarázatával lépett fel Schmidt Oszkár ls19-ben, R melyet azon 1 Lehrb. der vergl. Anatomie der wirbellosen Tbiere. 19. - Ueber Actinophrys Eichhornü. AAP. (1854) 404. 3 üeber die Organ. der Infusorien etc. AAP. (18U6) 374. Torabbá CLAPABÉDE-del kiadott nagy munkájában I. 1-.'. 4 Beitrage zur Anatomie der Infusorien. AAP. (1856) 26. s Monatsb. der berliner Akad. (1856) 392. v. 5. Sti.in 1. 86. 8 Ktudea sur les Miorozoaires. Paris. (1874) .17. ' Fbomentel, id. mfi. Pl. 16. fig. 5. 8 Froriep's neue Notizen. V. ö. Zenker, Beitrage zur Naturgescb. der Infusorien. AMA. II (186G) 333. igen fontos felfedezésére alapított, hogy a OyrtOStO- miuii (Bursaria) leucas és Paramecium Aurelia üröcskéi finom nyílással kifele szájadzanak : e szerint szívnek semmi esetre sem felelhetnek meg, ellenben minden valószínűség a mellett szól, hogy a kerekállatkák, szívó- és egyeli férgek víz- edényrendszerének ürítő bólyagával egyen- értékűek, a belőlük eredő edények pedig víz- ede nyék. Schmidt felfedezésének helyességét Carter, 1 I.f.v- diG, 9 Stein, 8 Balbiani, 4 Zenker, 6 Sohwalbe, 6 Wrze- sniowski, 7 Ray Lancaster, 8 Rood, 9 Rossbach, 10 Bütschli, 11 Engelmann, 12 részint a, Cyrtostomum- és Parameciumnál, részint számos más ázalékáüatkák- nál megerősítették. Mindezen búvárok szerint a lük- tető ííröcskék systoléjok alatt tartalmukat kifelé ürítik, még pedig vagy egyetlen minden systole alatt kiha- sadó s ismét nyomtalanul elenyésző (Actitiösphae- runn ), vacy egy előképzett finom, de némely ázalék- állatkáknál igen jól kivehető kerek nyíláson át, me- lyet Zenker szerint, a Cyrtostomum n ál diastole alatt egy finom nyálkás állományú dugasz, mint egy szelep elzár, vagy pedig a cuticulának az üröcske felett levő több finom nyílásán szűrődik ki tartalmuk; ez utóbbi viszonyt találta Stein a Bursaria flavanál és ( )phryo- I Annales of natural history. 1856. Vol. 18. p. 126. V. ö. Stein I. 86. - Lehrbuch der Histologie..(1857) 395. 3 I. 86. 4 Journal de physiologie ilsl'.li fs7. v. ii. Wrzesniowski ZWZ. XXIX. (1877) 310. r ' Beitrag zur Naturgescbiclite der Infusorien. AMA. II. (1866) 322. " Ueber die contractilen Bchálter der Infusorien. AMA. II. (1866) 351. 7 Eiu Beitrag zur Anatomie der Infusorien. AMA. V. (1S6Í)| 2ö. Továbbá: Beitrage zur Naturgescbiclite der Jn fasorién. ZWZ. XXIX. (1S77) 306. 8 Quart. Journ. microscop. se. p. 143. Leuckart's Be- richt. AN. 36. Jabrg. II. (1870) 366. ! ' Sillim. Journ. 1853. Vol. 15. p. 70. v. ö. Wrzesni- owski ZWZ. XXIX. (1877) 310. '" Die rliythmisclicn Bewegungserscbeinungen der cin faebsten Org. u. ibr Verbalten gegen pbysikaliscbe Agen zien und Arzneimittel. Arb. aus d. Zoolog.-Zootom. Institut in Wiirzlmrg. 1. H. 1872. p. 9. II Ueber Dendrocometes paradoxus, Stein, nebst einigen Bemeik, ü. Spiroehona genimipara n. d. contr. Vacuol. der Vorticellen. ZWZ. XXVIII. (1877) 62. '- Zur Natnifr. d. Infusorien. ZWZ. XI. (1861) 380. Továbbá: Zur Physiol. d. contr. Vacuol. d. Infusorien. Zoo- log. Anzeig. I. W? LIB P A. o 6 :& 88 glena acuminátáfiál, Bütschli pedig az Acinela mys- tacinánál. Azon ellenvetéssel szemben, hogy azon esetben, ha a lüktető tiröcskék systoléjok alatt csakugyan kife!é ürítenék tartalmukat, apró tárgyak a kiáramló víztől mozgásba hozatnának, mi határozottan nem észlelhető, Stein méltán jegyzi meg, hogy, ha még valamely nagyobb kerékállatka, pl. a Hydatina Senta összehúzódó hólyagából kilövelt víz sem idéz elő a kloaka környezetében áramlást, — már pedig itt a hólyag tartalmának kifelé való ürülése semmi kétsé- get sem szenvedhet, — sokkal kevésbbé várható ez a véglények lüktető üröcskéjének kiürülése alatt. 1 Min- den kétséget kizáró határozottsággal szól a lüktető űröcskeknek systole alatt való kifelé ürülése mellett ENGELMANN-nak azon megfigyelése, melyet egy új Ghilodonf&iiól, melyet jellemzően Chilodon propel- le.nsnck nevez, közzé tett. Ezen ázalékállatka egyetlen hátsó testvégi üröcskéjének mintegy 1 n percznyi idő- közökben egymást követő systoléi alatt egy-egy lökés- sel előre lódul, mely tünemény hasonlókig, mint a Medusák és Salpák, vagy a Leptodiscus medusoides lüktető haladása, csakis a kilövelt víznek a testre ható visszalökéséből magyarázható. Mindezen észleletek teljesen kizárják annak lehe- tőségét, hogy az üröcskék szívnek felelnek meg. Stein nagy monográfiája első részének megjelenése óta a WiEGMANN-tól származó felfogást tényleg egészen el is ejtették, és FROMENTELa Claparéde és Lachmann tanul mányainak megjelenése után közzé tett észleletek- nek teljes ignorálásával mondhatja csak: «La vési- cule contractile est pour presque tous les observateurs actuels le coeur, le centre de la circulation chez les Microzoires.» a Hiszen maga Lachmann, ki Claparf.de- del kiadott nagy munkájában a lüktető üröcskét még szívnek tekintette, kevéssel halála előtt közzé tette, hogy a Discophora (Acineta) Ferrum equi- nummal közel rokon Discophora speciosánál egész határozottsággal («mit aller Entschie- deüheit») meggyőződött arról, hogy a lüktető üröcske egy finom kivezető csatornán át ki- felé nyílik. 8 A férgek vízedónyeiről a régi felfogás azt tanítja, 1 I. 88. 2 Id. m. 43. 3 Verhandl. des naturforsck. Vereins der preiiss. Rbein- lande. 16. p. 91. v. ö. Leuckart : Bericht über die Leis- tungen in der Naturgeschichte der niederen Thiere wahrend d. Jahres 1859. AN. 2G. II. (1861) 247. hogy lélekző szervek, melyek váltakozva vizet vesznek fel s ürítenek ki ; tehát mintegy a rovarok légcsövei- nek vizböl való lélekzósre szolgáló analogonait képvi- selik. Ezen felfogáshoz képest ScHMiEor 0. az ázalék- állatkáknak a férgek vizedényeivel egyenértékű lüktető űröcskéit is váltakozva vizet felvevő s kiürítő lélekző szerveknek tekintette. Minthogy azonban Leydig ki- mutatta, hogy a férgek vízedényei kívülről való vízfel- vételre nem alkalmasak, hanem csupán a testűrben, vagy ennek hiányában a test parenchyinájában össze- gyűlt víznek a vízedenyek lefutásában kiválasztott bomlási termékekkel együtt való kiürítésére szolgál- nak, s a véglények lüktető tíröcskéinek is ugyanezen feladatot tulajdonította, másrészt pedig kívülről való vízfelvétel egyáltalában nem konstatáltatott : Stein és más búvárok teljesen elfogadták ezen felfogást s a véglények űröcskéit oly kiürítő szerveknek tekintik, melyek a bennök összegyűlt, bomlási termékeket tartalmazó vizet a véglény testéből kiküszöbölik. Hogy mik a kiürített bomlási termékek, ezt eddigelé köz- vetetlenül nem sikerült kimutatni ; legnagyobb való- színűséggel állítható azonban mégis, hogy a kiürí- tett anyagforgalmi termék a víz által abszorbeált légnemű anyag : az állati módon lélekző véglények- nél szénsav, a levélzölddel áthasonitóknál pedig éleny. E szerint világos, hogy a lüktető üröcskék a véglények lélekzésénél, — mit újabb időben különösen Zenker hangsúlyozott, 1 — minden esetre igen fontos szere- pet játszanak s hogy bizonyos tekintetben igaza volt SPALLANZANi-naksDiuARDiN-nek, kik a lüktető üröcs- kéket egyenesen lólekzőszerveknek tekintették. A vég- lények részint egész testfelületükkel, részint száju- kon át folytonosan vizet vesznek fel, mely a plasmán végig áramolván, azt végig öntözvén, miután lélekzésre szolgáló légnemét szénsavval, illetőleg élenynyel cse- relte ki, bizonyos, némely ázalékállatoknál közvetetle- uül látható pályákon összegyűl a lüktető űröcskékben, melyek systoléjok alatt kiürítik. Könnyen belátható, hogy az űröcskeknek szaporán egymásra következő ki- ürülései a víznek a véglénybe való beáramlását mint- egy beszivattyúzva elősegítik, s így az üröcskék lük- tetései a víznek beszivárgását s kiáramlását szakadat- lanul fenntartják. A lüktető tiröcskék azonban a vég- lények lélekzésével legszorosabb összefüggésben álló működésökön kívül, — melyet, mint említem, újab- ban különösen Zenker fejtett ki, — valószínűleg még mindazoknál, melyeknek anyagforgalma az állatoké- 1 Id. ni. 338. 89 val megegyezik, oldott húgy alkatrészek kiürítésére is szolgálnak. Ez ellen csak látszólag szólhat azon körülmény, hogy a véglények testének bizonyos ré- szeiben liugyalkatreszeknek tartható concrementu- mok válnak ki és halmozódnak tel, mivel vizedény- rendszerrel biró számos féregnél is azt találjuk, hogy a vízedényrendszer legfinomabb ágaiban, vagy az ezeket körülvevő szövetekben a húgyalkatrészek kivál- nak s felhalmazódnak. Ugyanígy képzelhetjük a húgy- alkatrészeknek a véglények lüktető (íröcskéjéhez vezető finom járatok mentében való kiválását is. A véglé- nyek lüktető öröeskéinek s az ezekhez vezető pályák- nak ezen kettős, lélekzés és húgykiválasztás körül forgó feladata, bennfoglaltatik már LEYDiG-nek azon magya- rázatában, melyet összehasonlító szövettani kéziköny- vében a férgek vizedényeinek, melyekkel az ázalék- allatkák üröeskeit a hozzájok vezető járatokkal azono- soknak tartja, élettani feladatáról kifejtett; s Haeckei.. ki ujabb időben ugyanezen felfogás mellett nyilatko- zik, tévesen vallja azt saját, külön nézetének. 1 Mivel a véglények lüktető üröcskéi vízkiüritésre szolgálnak, mindenesetre igen sajátságos jelenség az, hogy a beálló systole alatt egyes ázalekállatkáknál a már fennebb említett sugaras edények folyadékkal megtelnek. Ezen jelenséget Stein oly módon magya- rázza, hogy felteszi, hogy az üröcskének nem egész tartalma ürül ki, hanem annak nagy része ugyanazon pályákon, melyek az űröcskékhez vezették, ismét vissza- nyomúl. Ennek ellenében Schwalbe kiemeli, hogy pontosabb vizsgálat útján meg lehet arról győződni, — mit különben már Lieberkühn is megemlített, — hogy a I'itrniiiiiiinn Aurelia sugaras edényeinek megduzzadása nem a systoléval, hanem már a dia- stole vége felé veszi kezdetét, s e szerint szemlátomást nem a visszaszökellő folyadék duzzasztja meg. Hogy systole alatt a sugarakba nem ömlik vissza a folya- dék, — mondja Schwalbe, 2 könnyen megmagyaráz- ható abból, hogy ezen irányban a netalán benyomuló vizet kettős ellentállás akadályozza: elsőben tudniil- lik azon nyomás, mely alatt a szájon át folytonosan új vízfölvétel útján szaporodó folyadék az ázalekállatka testében áll, továbbá pedig a sugarak falazatának összehuzódósága. Hogy ezen sugarak (gesz lefutá- sukban összehúzódhatnak, könnyen észlelhető. Mind- két momentum bőven elégséges arra, hogy a kihaj- 1 Zur Moxphologie es adagai kez- detben csupán alább szállítják az üröcskék lüktető gyorsaságát. Alkaloidok közepes és kisebb adagai rendkívüli módon kitágítják a h&dött űröcskéket. A villamosságnak közepes erejű áramainál az üröcskék háborítatlanul folytatják rendes lüktetései- ket, bár az áram az egész testre s a csillószőrökre tetanizálóan hat. 1 A mi már most azon kérdést illeti, hogy mi a lüktető üröcskék ritmikus összehúzódásainak alap- oka, azaz mi azon inger, mely az űröcskéket lüktetésre indítja, erre nézve Rossbach vizsgálatai eredményei- nek következő csoportosítása adhat feleletet. 2 «A lüktető üröcskék ritmikus működésének létre- jöttére éleny okvetetlenül szükséges. Az összehúzódá- sok szaporasága azonban ugyanaz marad, akár légköri 1 Id. m. 57—59. 2 Id. in. 70. 93 levegőben, nkiír tiszta elemben élnek az ázalékállat- kák. A környező közeg (víz) élenytartalmának apa- dása csökkenti az összehúzódások számát, teljes éleny- hiány mellett egészen megszűnik az összehúzódható - ság. Csupán a hőmérsék emelkedése képes aritmikus mozgásokat gyorsítani, melyeket minden más hatá- sok (savak, alkaliak stb.) lassítanak, vagy megszün- tetnek. Az összehúzódások száma épen úgy fogy ak- kor, ha a lüktető üröcskét a benne összegyűlő folyadék megkisebbíti, mint akkor, ha a folyadék megnagyob- bítja. Ebből látható, hogy sem az éleny jelenléte, sem annak hiánya, sem fölöslege, sem a benne való szű- kölködés nem tekinthető a ritmikus tevékenység ingere gyanánt; valamint az is, hogy sem savak, sem egyéb anyagok, sem pedig a lüktető üröcskében össze- gyűlő folyadék feszülése nem szolgál ingerűi, hanem ellenkezőleg, mindezek hűditőleg és gyengítöleg hat- nak a ritmikus működésre. Minthogy tehát az inger az éleny jelenléte mellett jő létre, maga az éleny azonban nem tekinthető inger gyanánt, s minthogy továbbá az inger csupán a hő- mérsék emelkedésével lép fel gyorsabban és gyakoribb egymásutánban : a nehéz kérdések legalább egy részé- nek megoldására a következő hipotézis szolgálhat. A lüktető tíröeskék ritmikus mozgásai a proto- plazma élenyülési folyamatainak következményei. Az összehúzódásokat feltételező és létrehozó ingert az élenyülési folyamat momentuma képezi. Az élenyülés lehetősége első sorban magának a protoplaztnának alkatától s benne foglalt élenyülésre képes anyagok mennyiségétől, továbbá a bevezetett élenymennyiség nagyságától függ. A protoplazma élenyülési képességét fokozza a hőmérsék emelkedése, csökkenti alább szállása, egé- szen megszüntetik az alkaloidok. Az élenyfelvetelt fokozza a hőmérsék emelkedése, kisebbíti apadása, valamint az endozmatikus folya- mat változása. Az élenyfelvetelnek szaporodása csak akkor hatba a lüktetésekre gyorsítólag, ba a nagyobb mennyiségű éleny számára elegendő oxidálható anyag is van jelen. A ritmikus mozgások gyorsaságát tehát, nor- mális állapotban, az élenyülhető anyagoknak, vala- mint az élenynek mennyisége s a hőmérsék magassága eredményezi. Minden élenyülés élenyülési terméket (savat) hoz létre ; mihelyest ez képződött, megszűnik az inger. Ezek szerint a ritmikus mozgásnak, a vál- takozó összehúzódásnak s tágulásnak egy- mást szükségképen felváltó okát az élenyülés s az élenyülési termek képezi. Rossbach vizsgálatait csupán az Amoebákra és csillószőros ázalékállatkákra, fcehál kizárólag állatok módjára táplálkozó véglényekre terjesztette ki. a nö- vények módjára levélzölddel áthasonító Flagellátokat ellenben egeszén ügyeimen kívül hagyta. Kérdés, váj- jon ez utóbbiaknál ugyanazon ingerek inditják-e meg a lüktető üröcskék ritmikus működését, mint ama- zoknál? Ezen kérdésre idevágó észleleti adatok hi- ányában határozott felelet alig adható, tekintetbe véve azonban a levélzöldet tartalmazó protoplazmá- nak a színtelen, azaz levélzöld nélküli protoplazmá- val egészen ellenkező anyag s erő-cseréjét, mely végső elemzésben a kividről felvett magasan élenyült szer- vetlen vegyületeknek eleven erők lekötése mellett való élenytelenítésében s a felszabadított eleny kivá- lasztásában áll : bizonyára fel nem tehető, hogy a levélzöldet tartalmazó protoplazma, ugyanazon inge- rektől indíttatva, végezné lüktetéseit ; ellenben nagy valószínűség szól a mellett, — feltéve természe- tesen, hogy áll az, hogy a levélzöldet nem tartal- mazó protoplazma ritmikus működésének ingerét az élenyülés s élenyülési termékek képezik , hogy a zöld Elagellatok üröcskéi az éleny telenülési folyamat s a felszabadult éleny ingerére lük- tetnek. Említettem már fennebb, hogy a levélzöldet tar- talmazó Flagellátokat csaknem kivétel nélkül ket űröcske jellemzi,* melyek az egy vagy több ostor alapján váltogatva lüktetnek. E két űröcske az Eugle- nák es Ghloropeltisfélék családjába tartozó Flagellá- toknál is, melyeknek Stein csupán egyetlen üröcskét tulajdonit, igen jól megkülönböztethető s meg is kü- lönböztette mindkettőt az Euglenánál már Cla- pakede, s határozottabban Cartkr, csakhogy ezen búvárok az egyik üröcskét nem helyesen fogták fel ; sőt magának STEiN-nak leírása is valószínűvé teszi, hogy egy második űröcske is előfordul, minek lehe tőségét Stein sem zárja ki. Szükségesnek tartom e tárgyra — mint már fennebb jeleztem — visszatérni mivel a ket különböző feladatra szolgáló űröcske ;i Flagellátok egységes szerkezetének, valamint táplál- * Kettőnél több üröcskét talált Cibnkowski a Hydrurm s egy Pabiulla-íiij rajzóiuál (Ueber Palmellaceen inul einige Flagellaten. AMA. VI. (1870) 422. 94 kozásának megértésére, felfogásom szerint, fontosság- gal bír. Az Euglenák egyik űröcskéjét tudvalevőleg már Ehrenberg is megkülönböztette, csakhogy valódi ér- tékét teljesen félreismerve, idegdúcznak tekintette. Focke, ki rajzaiban az Euglenák egyik üröcskéjének változó körvonalait igen jellemzően adta vissza, 1 da- czára annak, hogy kiemeli, 2 hogy jóddal való kezelésre egészen eltűnik, mégis Ehrenberg felfogá- sához ragaszkodva, idegducz (Markknoten) névvel jelöli. Laciim ann kiemelvén, hogy Claparéde felfe- dezte az Euglena Pleuronectes ( Phacus Pleuronectes Duj.) és E. Acus lüktető űröcskéjét, a következő megjegyzést leszi: «Az Euglenáknál az összehúzódó hely feltalálását ezen állatok mozgékonyságán kívül különösen még az is megnehezíti, hogy épen az EiiRENBERG-töl idegdúcznak tartott világos hely fölött, vagy szorosan e inellett fekszik ». 3 Minthogy a lüktető üröcske mellett vagy felett fekvő idegdúcznak tartott szerv csakugyan megvan, s minthogy, mint előbb Carter, utóbb Stein is kimutatta, ez sem egyéb, mint lüktető üröcske : világos, hogy ÜLAPARÉDE-nek mind- két űröcskét látnia kellett. CARTER-nekazi/'«í//<7í« üröcskéire vonatkozó vizs- gálatait Stein következőleg foglalja össze : « Carter-í illeti azon érdem, hogy ezen képletben (t. i. az Ehren- berg és FocKE-től idegdúcznak tartott szervben) egy összehúzódó űröcskét ismert fel. Kezdetben csak a különböző egyéneknél változó alakja és nagysága tűnt fel, később azonban lassankinti, de sohasem tel- jes kiürüléseit is megfigyelte. Pontosabb megfigyelést csak a pihenő, gömbbé húzódott s betokozásra készülő vagy oly, már betokozódott Euglenákon lehetett vé- gezni, melyek felpukkantott tokjukból kiszorítva, lehe- tőleg laposra nyomattak. Ezen esetben a tulajdonképi lüktető üröcske inellett egy ezzel összeköttetésben álló mellékűröcske( sinus J látható, mely folyadékkal lassan- kint megtelvén, igen jelentékenyen kitágál, azután pedig tartalmát a főüröcskébe ömleszti, mitől ez duz- zadásig megtelik, míg a mellóküröcske eredeti térfoga- tára zsugorodva, igen parányi hólyagocskának látszik. Erre a mellékűröcske újra telni kezd s minél inkább halad duzzadása, annál nagyobb a nyomása a föűröcs- kére ; ettől ennek tartalma legnagyobb részt kiürít- 1 Pbysiologisebe Studieu. II. H. 1854. Taf. IV. 2 p. 60. a 23. ábra magyarázó szövege. 3 Ueber die Orgauisation der Iufusorien. AAP. (1856) 369. tetik, hogy aztán a kiürülő melleküröcsketöl csakha- mar ismét megtöltessék. » 1 Stein vizsgálatai szerint az Euglenák egyetlen üröcskéje a garattal áll összefüggésben. Ez utóbb emlí- tett szervet, t. i. a garatot, Marren ugyan már 1843- ban fedezte fel az Euglena sangvineánál, 2 minden- esetre azonban SxEiN-t illeti azon érdem, hogy ezen morfológiai tekintetben igeu nagy fontosságú szerv előfordulását az összes Euglenáknál és számos más zöld Flagellátnál kimutatta s pontosan és híven áb- rázolta. A nyilas, melylyel az Euglenák garatja a külvilággal közlekedik, tehát a száj, kisded kerek lyuk, mely a többnyire egyetlen, ritkán két ostor alapján a test mellső, azaz haladás alatt előre irányuló végén foglal helyet, azonban csak ritkán épen a csúcson,pl. az Euglena viridis- és E. dcsesnél, rendesen kissé oldalra szorítva, 8 az Euglenának oldalról való tekintésénél kis kicsípett mélyedésnek látszik , melyet kiduzzadó felső és alsó ajak határol ; ezen ajkak közötti kis mélyedést már a régibb búvárok, így Ehrenberg és Dujaruin is ismerték s jellemzően rajzolták, sőt Ehrenberg azon gyanításnak is adott kifejezést, hogy